2014. február 6.

(V)iszonyom az itt élő magyarokhoz


Múltkoriban több kérdést is kaptam arra vonatkozóan, hogyan alakult a kapcsolatom a régebben itt élő magyarokkal, hisz már én is lassan a táborukba tartozom.

Klasszikussal élve, "nyugaton a helyzet változatlan." Illetve annyiban módosult, hogy már nem teszek különbséget, hogy mikor jött az illető, nem feltétlenül akarok ismerkedni.

Nehéz erről írni, mert a téma megvilágítása alapvetően attól függ, hogy az embert milyen ingerek érik a külvilág részéről, mit tapasztal. Ha most csak negatív dolgokról írnék, akkor sokan felhúznák a szemöldöküket, és méltán kaphatnék kritikát. Főleg, hogy pont a napokban jelent meg egy írás a HÁ-n, amiben pont arról ír a szerző, hogy milyen sokan próbáltak segíteni szorult helyzetükben, ismeretlenül is.

Ezért az elején hangsúlyozom, az alábbiak csak az én tapasztalataim, biztosan vannak olyanok, akik az ellenkezőjéről tudnak beszámolni.
Szóval, nem szeretnék az általánosítás hibájába esni, de a mi érzetünket nagyban meghatározta a kivándorlásunk elején ért sok negatív hatás honfitársaink részéről.
Írtam is róla, gyakorlatilag csak "lehúzós", átvágós, nyerészkedő emberkékkel akadtunk össze.

Később megismerkedtem olyan emberekkel is, akik már régen 10-20-50 éve itt élnek, és nagyon jó kapcsolat alakult ki közöttünk, ám sajnos ezek száma meglehetősen kevés.
Ők soha nem éreztették, hogy "én vagyok a hülye, és ők a helikopter”, nem tettek úgy, mintha bármilyen különleges előjoguk lenne velem szemben amiatt, hogy ők már régen itt vannak, soha nem tételezték fel, hogy elveszem előlük a munkát és a többi.
Az is igaz, hogy csak akkor kérdeztem, ha sehol sem találtam megfelelő információt.
Az interneten nagyon sok minden megtalálható, max. abban kértem iránymutatást, hogy mégis merre induljak.
Információn/tanácson kívül nem kértem mást, bár sokszor ajánlották fel személyes segítségüket is. Szerintem, ez nem várható el, hisz nekik is van életük, ami nem abban merül ki, hogy másoknak segítsenek.
Nekem ennyi is elég volt, köszönöm nekik ezúton is.

Ha most megfordítom a helyzetet, és górcső alá helyezem az újonnan érkezőket, érdekes a látvány.
Ha ezen a szemüvegen keresztül nézem a helyzetet, akkor bizonyos tekintetben meg tudom érteni azokat a régen itt élőket, akik bizalmatlanok.
Én is kaptam már kérést/felhívást/felszólítást, hogy miért nem intézek ezt-azt? Hiszen magyar vagyok, kutya kötelességem segíteni. Hm…

Ami évekkel ezelőtt nem volt jellemző vagy (csak) nem érzékeltem, hogy megjelentek az "élősködők", akik nem igazán dolgozni, hanem ilyen-olyan szociális ellátó rendszeren csüngve szeretnének lébecolni, vagy a rendszert kijátszva megoldani ezt-azt.
Bevallom, ez nekem sem tetszik.

Én nagyon szívesen segítek azoknak, akik célokkal érkeznek és dolgozni akarnak. Minden információt megosztok, amit tudok. Amit nem, azt megmondom szemtől szemben, vagy megpróbálok utánajárni.
Azt én sem vállalom (többet), hogy szállást, munkát, engedélyt intézek. Úgy gondolom, hogy ez már meghaladja az elvárható segítség szintjét.

Régebben, ha elcsíptem egy magyar szót, igyekeztem szóba elegyedni, ma már nem teszem. :)
Ez most jó vagy rossz?

Ha valakivel mégis összehoz a sors, rögtön az elején elmondom, amit fentebb is írtam. Ilyenkor általában „lekoccolnak” (és szidnak a hátam mögött). 
A többiek maradnak, és talán jó ismeretség alakul ki.

Szóval, az ismerkedés lehetőségét nem utasítom el, csak filtert használok legyen az új vagy régi.
:)

5 megjegyzés:

  1. Hát az érzéseim vegyesek a témában. Szeretnék mindenkinek segíteni, aki hozzám fordul, de azért az intézkedést nem tudom átvállalni helyettük, arra sem vagyok hajlandó, hogy megkeressem az interneten azokat az információkat, miket ők is meg tudnak keresni.
    Felfigyelek a magyar szóra, de nem mindenáron kezdek el velük beszélgetni, de ez inkább abból fakad, hogy nem akarok zavarni. Ha valaki hallja, hogy magyarul beszélek mondjuk a gyerekekkel, és megszólít, akkor szívesen váltok velük pár szót, de ez itt általában ennyiben is marad.
    Viszont az utóbbi időben én is felfigyeltem arra, hogy egyre többen akarnának jönni nyelvtudás, kaucióra félretett pénz nélkül, azt gondolva, hogy majd lesz valahogy...Hát az esetek többségében nem!

    VálaszTörlés
  2. Frissen Svájcba tévedő vagyok, és kevés még a tapasztalatom más itt élő magyarokkal. De tapasztalatok nélkül is, minden szavaddal egyetértek.
    Nálam ez az egész "segítősdi" úgy működik, mintha nem Svájcban lennénk. Utcán/neten, idegennek, tőlem telhető bármilyen felvilágosítást, örömmel. Ismerősnek ennél többet is, barátnak még többet. Ahogy - fogadjunk - teszik ezt azok is otthon, akik pl. tőled szeretnének Svájcra hivatkozva túl sokat kérni.
    Nem is igazán értem, miért kéne e határokat átlépni, csak mert más határokat, országhatárokat átléptünk.
    Svájc szerintem nem az az "extrém környezet", ami ettől eltérő "bajtársiasságot kíván", mintha pl. együtt lennénk túlélők egy katasztrófa után. Ez csak egy másik ország. Ahová (remélhetőleg mind) önként jöttünk. (Remélhetőleg mind) felmérve a ránk váró feladatokat, célokat, kezdeti nehézségeket.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Kriszti!
      Bárcsak mindenki így gondolná.
      Egy másik weboldalt is szerkesztgetek, ott volt egy hirdetés. Idézni nem akarom a lényege: az illető keresett valakit, akihez betársulna, ha az megy vissza (mindegy hova), természetesen vele menne (majd a a költséget kifizetné az első keresetéből). És természetesen (ha már lúd, legyen kövét), az illetőnél is lakna, és az természetesen be is ajánlaná, ahol ő dolgozik. :D
      És ez nem vicc volt...
      :(
      A hirdetésre nem volt jelentkező (vajon miért nem?), néhány hét múlva beírt a fórumba, hogy milyen köcsögök, akik már kinn vannak, hogy nem akarnak segíteni...
      :D

      Törlés
  3. Sziszi sapka én minden mondatoddal szavaddal egyetértek nincs kifogásom ellene csak oxinte vagyok megéltem megtapasztaltam a magamét kulfoldon egyaránt,akiknek segítettem kijutni,munka szállás stb azoknak ma eszébe sem jut a nevem,mert éllik a szép nyugott nyugati életuket.Engem is beképzelt embernek vallanak, csak azért mert 1 kezemen megszámolom az igaz barátot akikkel bármit bárhol. Hát ez az én filterem sajna és szerintem marad is. Sok tapasztalatom van ilyen is meg olyan is de nemszeretném megzavarni a kivállo sziszisapi blogját. Maradok csak megfigyelo .Sok sikert tisztaszívbol Fefo- István

    VálaszTörlés