2014. december 21.

"Érdekes" dolgok


Ennek az írásnak már több címe is volt, miután hónapok óta készül. Nem tudtam eldönteni, hogy egyben, vagy külön jelenjen-e meg. Így a végén az odavágós címből nem lett semmi.
:)
De! Legalább jó hosszú lett. Szóval egy presszókávé nem lesz elég, hogy a végére érjetek.

Talán emlékeztek rá, korábban írtam róla, hogy gyakorlatilag öt éve a munkáink nagy része ugyanattól a megbízótól származik. Ő egy echte svájci ember. Az Öreg. Nem bántásként hívjuk így, de már elérte a nyugdíjkorhatárt, ennek ellenére esze ágában sincs visszavonulni. Pedig jobban tette volna, mert most nagy bajban van.
Saját embere mindössze három van, ez a létszám kis munkákra elég, a többire meg ott vagyunk mi. Elég jó kapcsolatokkal rendelkezik, így biztosítva volt/van a folyamatos munka. Mindenki jól járt. Legjobban mi, ha ki sem jött az építkezésre!
:)
Nem lehet udvariaskodni, szakmailag nincs ott a szeren.

Még az elmúlt ősszel beszélt róla, hogy lesz egy nagyobb projekt, de a forrásai korlátozottak. Egyrészt bankgaranciát kell letenni, másrészt anyaggal adott ajánlatot. Egyik sem 2 Rappen.
Mi akkor felajánlottuk, hogy beszállunk, csináljuk ketten, a végén osztozunk a hasznon.
Ebből aztán nem lett semmi. Persze, más lett volna a végelszámolás, ha nem alvállalkozóként, hanem "társtettesként" állunk mellé.
Ennek ellenére, nem hátráltunk ki, vállaltuk a melót alvállalkozóként.
:)
Időközben nekünk volt egy nagy épületünk, amit még nem fejeztünk be, amikor el kellett kezdeni a másikat.

A párom akkor ajánlotta, hogy szívesen segít az indulásnál, mert az egész háznak a kezdés az alfája és az omegája. Ha ott valami el van szúrva, akkor vége az egésznek.
Az Öreg azt mondta, hogy majd az ő emberei elkezdik, mert az egy egyszerű épület.
Nem erőszak a disznótor. Ok.

Már akkor furcsállottuk ezt, mert eddigi közös munkáink alkalmával kiderült, hogy a munkásai nem szakmabeliek, így annyit sem értenek hozzá, mint én. Pedig én se sokat.
Arra jók, hogy irányítás mellett dolgozzanak. De, hogy egy ekkora házzal mit kezdenek...
Mindegy, nem a mi dolgunk.

Közben eltelt három hónap. Mi átadtuk a munkát, és mentünk volna folytatni az "egyszerűt".




Na, ott ért az első döbbenet.
Az "egyszerű" ház olyan egyszerű volt, hogy még a párom is vakargatta a fejét, annak ellenére, hogy több százezer négyzetméternyi tapasztalata van.

A másik döbbenet akkor érte, amikor látta, hogy hol tartanak az emberek. Három hónap alatt még nem sikerült felmérni az épületet, az UK (fogadószerkezet) össze-vissza volt felfúrva. Mikor megkérdezte,  hogy miért így szerelték, azt mondták, hogy tervezői utasítás. Mi van?
Egyébként ezt egy-két hét alatt meg lehetett volna csinálni. Jól.
A munka során van egy alaptételünk: minden munkát egyszer kell megcsinálni. Jól. Nem megyünk vissza javítani. Nagyképűség nélkül írhatom le, hogy az elmúlt két évtizedben talán ha kétszer volt olyan eset, amikor visszahívtak valami apróságot kijavítani.

Amiért korábban azt írtam, hogy a ki-, és felmérés az alfa meg az omega: ha ez nincs jól elvégezve, akkor az összes anyag rendelése hibás lesz.
Kvázi, ha jó a matek, akkor a gyár a megadott méretek alapján gyárt és szállít, a falra csak fel kell szórni.
Ha rossz a matek, akkor rossz méret jön, és az összeset vágni kell. Nem kell hozzá szakértőnek lenni, hogy ez mennyi túlmunkát, mennyi selejtet jelent.

Természetesen, mire odaértünk már gyártásban volt a lemez, és itt kezdődtek a bajok. Rossz volt a matek.
Nehezítő körülmény volt, hogy a többi szakipar (ablakosok) is a rosszul feljelölt muster alapján "igazodtak" hozzánk.
:(
Amikor felvonultunk, a párom jelezte az Öregnek, hogy kellene még ember, mert a három hónap lemaradást nem fogjuk behozni. Szerinte nem kell, minden rendben van.
Hát jó, ha nem, nem.

Úgy készült az épület, mint Déva vára. Egyik nap bontottunk (javítottunk), másik nap építettünk.
Naponta jöttek az új instrukciók az új változtatásokról.
Sajnos, aki megtervezte, annak halvány lila fogalma sem volt róla, hogy működik az anyag, mit hogyan lehet, lehet-e egyáltalán úgy. Más valamit megálmodni, és más kivitelezni. Egy jó tervező tudja, hogy mi a megvalósítható, és mi nem. Ha nem tudja, talán egyeztetni kellene a gyártóval és a kivitelezővel. Írok  egy példát. Tudni kellene, hogy mekkora egy 8 méteres lemez. Marha jól néz ki a földön. De fel lehet-e ekkora tömeget emelni, lehet-e mozgatni az állványon.

Probléma volt a gyártóval is. Az anyag gyártója rossz színben (!) küldte az első néhény kamionyni anyagot. Az természetesen ment a kukába.
Utána már jó volt a szín, csak épp nem az ütemterv szerint jött a szállítámny, hanem össze-vissza. Dolgozz úgy, hogy felraksz három lemezt, majd át kell menni az épület túloldalára az összes szerszámmal, segédanyaggal. Idő, pénz.

A  kooperációval is baj volt. Azt vettem észre, hogy ez a fogalom itt Svájcban ismeretlen.
Állandóan megbeszélés van, de hogy miről? Szerintem viccet mesélnek, de leginkább udvariaskodnak egymással. Ez egyébként jellemző a helyiekre. :)
Semmilyen munkafolyamat nincs összehangolva.
Mintha egy házat a tetővel kezdenénk.
Olyan szakiparok dolgoztak utánunk, akiknek már rég készen kellett volna lenni a munkájukkal. Persze, ők magasról letojták, hogy tönkreteszik a mi munkánkat. Az állványon véletlenül belerúgtak a lemezbe, ami egy pillanat alatt horpadt be. Hogy néz az ki?
Vagy: képzeld el, amikor jöttek a kertészek és a markolóval kiszedték a földet az állvány alól. De hát nekik kell a terület. Mi lett volna, ha mondjuk feldől? Ez nem játék.
A még földön lévő porfestett anyagainkat "átpakolták" egy markolóval, vagy épp földet szórtak rá.
Szakszerű, nem?
Ezek a dolgok természetesek voltak. Nekik. Ha ez otthon történik, másnap már nem kellett volna ott dolgozniuk. Azonnal kirúgták volna a céget.

Ahogy telt az idő, egyre fogyott a türelem. Mindenki veszekedett mindenkivel, az építésvezetőnek, de még a projekt vezetőjének sem volt fogalma semmiről, rohangáltak, mint pók a falon.
Több kivitelező levonult az építkezésről.
Bár, a fővállalkozó hosszasan azt mantrázta a beruházó felé, hogy minden oké, a hírek csak-csak eljutottak odáig.
Amikor kijött az építkezésre, csak annyit mondott,  hogy legszívesebben elbontatná az egész házat.
Azért ez gáz...
A "ház" egyébként kb. 6-7000 m2 alapterületű viskó, 4, illetve 8 szinten.
:)
Nem kicsi.









Ki kell jelenteni, hogy ilyen mértékű hozzá nem értést otthon SOHA nem tapasztaltunk.
Hogy ez a hozzáállás nem egyedi, egy korábbi írás ITT támasztja alá.
Még az sem szolgálna mentségül, hogy esetleg kezdők lennének, mert nem azok.
A beruházó sem ismeretlen (gyakorlatilag a Zürichtől északra lévő terület az övé), és a generálkivitelező sem egy csóri kis szar cég.

Időközben az is kiderült, hogy a megadott határidőre nem lesz kész a ház. A megbízónk ekkor sem jelezte, hogy hozzunk még embert.
Ekkor jött oda az előző írásban szereplő cég, akikkel nem mentünk semmire.
Nem volt velük baj, csak nem értettek hozzá.
:)
Beköszöntött az ősz.
A számláink egyre ritkábban lettek fizetve, ugyanakkor a generálkivitelező egyre többet cseszegetett bennünket. Novemberben történt, a fiam volt a megbízott vezető, amikor kitalálták, hogy menjenek szombaton is dolgozni. Ő beintett egy jó nagyot. Ingyen, ugye Krisztus koposóját sem... Nekünk erre nincs megegyezés a megbízónkkal.
Innét kezdve még feszültebb lett a helyzet.
Aztán december elején jeleztük az Öregnek, hogy ez nem lesz így jó. Ő ígéretet tett, hogy 5 napon belül választ ad kérdéseinkre a jövőre vonatkozóan, beszél ügyvéddel, és fizeti a számlákat.
Sajnos, a választ hiába vártuk, inkább illegalitásba vonult, ki sem jött az építkezésre.

Így nem maradt más, mint jeleztük a fizetésképtelenséget a generálkivitelezőnek.
Meglepetésünkre, azt mondták minden ok. Másnapra megcsinálják a papírokat, aláírja mindhárom fél, és jön a lé.
Már majdnem elhittük, hogy ez ilyen egyszerű lesz.

Itt egy kis kitérő: Magyarországon a kétezres évek közepétől nem sikerült megoldani a körbetartozást (mert nem érdeke egyik kormánynak sem), itt ilyen nem lehetséges (még).
Ha valaki nem fizet, akkor az előtte lévőnek kell helyt állni. A legvégén a beruházó áll. Akkor van baj, ha a beruházó megy tönkre. Ilyen azért ritkán fordul elő. Tehát a pénz miatt annyira nem aggódtunk, de mégis jobb, ha a mi számlánkon parkol.

Visszatérve az ügyre, vártuk a másnapot.
Reggel megérkezett a szerződés. Nem is lett volna gond, ha nem lett volna benne két olyan pont, ami gyakorlatilag a halálos ítéletünk ostyában.
Az egyik pontban garanciát kellett volna vállalni az addig elvégzett munkára.
Aztán azt hogyan?
- az anyagot nem mi szállítottuk (az Öreg nem azt a kötőanyagot hozta, ami a szerződésben foglaltatott),
- a házat nem mi kezdtük,
- és ugye még dolgozott rajta a vendég csapat is...
Hogyan vállaltunk volna így garanciát? Nem tollas a hátunk.
:D
Magyarul: át akarták hárítani a felelősséget az utolsó utáni alvállalkozóra. Szép nem? (akit korábban szar magyaroztak)
Anyád!

A másik pontban "röghöz kötést" szerettek volna a jövőre vonatkozóan, ugyanazokkal feltételekkel, amivel a megbízónknak dolgoztunk.
Na, ez megint egy marhaság. Miért dolgoznánk ugyanannyiért, ha egy fő kiesett a hierarchiából?
:D
Párom közölte, hogy ez így nem lesz aláírva.
Először anyázás, sértődés, meg a fő-fő építésvezető részéről gúnyos"c'est la vie" megjegyzés.
Talán azt hitte, hogy máshol nem kapunk munkát?

A csapat szépen összecsomagolt és befejezettnek nyilvánítottuk az évet.
Szegény, akkor még azt hitte, hogy ő ül a lovon.
:D
Délutánra kiderült, hogy nem elég magas az a ló, vagy fordítva ül rajta.
Rohangálás, telefonálgatás.
:)
Kora délutánra kaptunk egy ajánlatot, ami tíz petákkal több volt, mint az eredeti ár. Mondván, nem tudnak többet fizetni, mert nem fér bele a költségvetésbe...
Majdnem sírva fakadtunk a röhögéstől.
:D
Erre csak sűrű fejrázás volt a válasz részünkről. Én meg - a kibicnek semmi sem drága alapon -, határozottan anyáztam a háttérben.
Estére még magasabbra kúszott az ajánlat.
Haladunk...
Lesz még ebből valami.
Azért képzeld azt, amikor a nagyhatalmú "echte schwiitzer" szalad a "szar magyar" szakmunkás után.
Filmre kellett volna venni. Komolyan.
:)
Kedves olvasó! Ne gondold, hogy nagyon "éhesek" vagyunk. Egy fillérrel sem akarunk többet, mint amennyiért a haver cége ott van. Hangsúlyozom ott van, mert érdemi munkát nem végez.
Szóval, nem érzem gusztustalannak a helyzetet. A piac diktál. Vagy megadják, vagy kurva (bocs!) nagy bajban lesznek, mert nincs, aki befejezi a házat (ez utóbbi komoly).


Következtetéseink,
- a svájci magasépítészettel kapcsolatban: ahhoz tudom hasonlítani, mint amit Mekk Elek csinált, vagy mintha valahol, egy hátrányos helyzetű fekete afrikai országban lennénk. A mese, az mese, Afrikának meg még fejlődni kell, de hogy ez így működik Svájcban?
Fejetlenség, hozzá nem értés, pazarlás. Nem csoda, hogy ilyen horror áron lehet ingatlanhoz jutni. (A komplexum alsó szintjén üzletek lesznek, felül lakások. Kapaszkodj neg! Egy 1.5 szobás lakás bérleti díja 2400 Frank. Hoppá!)

Hogy működik normálisan egy építkezés? Adva van egy beruházó, akinek van egy elképzelése, ezt megtervezteti. Ha baromságot akar, akkor a tervező dolga nem a bólogatás, hanem a tájékoztatás. Ha ezek letisztulak, akkor elkészül az építész terv. Azon rágódnak még egy darabig, majd amikor a beruházó rábólint, akkor megcsinálják a kiviteli terveket. Ha ezek is készen vannak, akkor kezdődhet a munka. Persze, apró részketeken lehet még menet közben is változtatni, de ekkor már nem tervezik át a fél házat.
Hogy van ez Svájcban? Azt sajnos nem tudom, hogy a megbízó és a tervező között mi folyik, de hogy valami marha nagy kommunikációs hiba van, az biztos.
Még az építész tervek sem véglegesek, amikor el kell kezdeni a munkát. Kiviteli terv vagy nincs, vagy akkor van, amikor már készen vagyunk egy-egy részlettel. Jellemzően ekkor derülnek ki a problémák.
Ilyenkor bontunk. Majd újraépítünk (persze új anyagból). Ezek után, előfordulhat még 2-3-4 változtatás (nem tudom miért). Ez ugyanennyi bontást, újraépítést, új anyagot igényel.
Spórolás felsőfokon.
:(

- az Öreggel kapcsolatban: hogyan lehet valakinek akkora önbizalma, hogy beleugrik egy ekkora építkezésbe, ha nincs meg a megfelelő szakmai tudása, tapasztalata?
Egy ekkora meló gondos, pontos előkészületeket igényel.
Ha már volt akkora seggfej, hogy beleugrott, miért nem kérdezett meg olyant, aki ért hozzá?
Ha már jeleztük a bajt, akkor miért nem fogadta meg a tanácsot?
Miért nem kért segítséget?
Ciki egy külfölditől?
Nekünk nem fáj. Neki annák inkább. Hogy bele tudjon ugrani, felszabadította a Pensionskasse összegét. Ha nem lesz kész a ház határidőre, napi 14 ezer (!) frank kötbért fizet.
Mivel egyéni vállakozó (ez otthon is, itt is egyenlő a halálos ítélettel), úszhat az egész vagyona.
Jah, és a mai napig még egy ügyvédet sem hívott fel...
Erre szokás mondani, aki hülye, haljon meg!

- a generálkivitelezővel kapcsolatban: lenézik a külföldeieket, de a seggüket sem tudják kitörölni nélkülünk. Ennek ellenére nagyképűek, hőbörögnek, mintha legalábbis különbek lennének. Jah, és azt hiszik, hogyha valaki külföldi, akkor már hülye is. Ismered a Média Markt reklámot, ugye? Kicsit átalakítva "magyar vagyok, de nem hülye". :D
Itt most nem a magyaron van a hangsúly, de mivel szükség van a külföldi munkaerőre - az élet bármely területén -, akkor fogadják el, hogy egy külföldi tapasztaltabb lehet náluk.

Ok, addig nincs probléma, amíg tele a buksza, de a gazdasági folyamatok nem azt mutatják, hogy ezt hosszú távon így lehet folytatni.
Az életszínvonal szépen, lassan csökken, és előbb-utóbb elfogy a fizetőképes vásárló, bérlő.
Tudom, ez nem holnap fog bekövetkezni, de az elmúlt tíz év statisztikái erre engednek következtetni.

Sok embernek, sok mindent át kellene gondolnia.
Lassan.

6 megjegyzés:

  1. Ez nagyon durva, amiket írtál ebben a posztban meg az előzőben. Egy jobban kezdek kiábrándulni.

    Két dolgot esetleg megkérdezhetek:

    "Az életszínvonal szépen, lassan csökken, és előbb-utóbb elfogy a fizetőképes vásárló, bérlő."
    Ez miből gondolod, hogy az életszínvonal csökken?

    "szar magyarozás" és külföldi/magyar utálat/lenézés a svájciak részéről:
    Ez tényleg ilyen durva Svájcban, amiket írsz?
    Scheiße Ungarn-oznak? Meg megy a scheiße Ausländer-ezés? Komolyan?

    Azt gondoltam, hogy a keblükre nem ölelnek, különösen az ez évi szavazások után, de hogy ez ilyen durva lenne...

    Persze gondolom kemény diszkrimináció tuti ott is van, ugyanúgy, mint pl. Ausztriában meg Németországban, de az utóbbi országokban még nem nagyon találkoztam ilyen közvetlen rasszizmussal, igaz, mindig beosztott voltam. Valszeg zárt ajtók mögött persze ment itt is a kalkuláció, hogy az Ausländer mennyivel olcsóbban csinálja meg ugyanazt.

    Sok szerencsét nektek, hogy kikeveredjetek a bajból! Meg kellemes ünnepeket is! :)

    Imádom a blogot, mert Svájc sötét oldaláról IS tudósít. A sok mázat már unom, ez a való élet, amiket te/ti írtok. Csak így tovább!

    És kitartás!


    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm a jókívánságot! Viszont kívánom.
      :)
      Eddig egyszer fordult elő a "szar magyarozás" a civil életben, még magyar autóval közlekedtünk.
      Persze, nem teszem tűzbe a kezem a honfitársakért sem, lehet, okkal mondta az illető.
      Bár, akkor sem illik ilyet mondani egy ismeretlenre, csak azért, mert magyar rendszámmal jár.
      :(
      Az építkezésen viszont többször előfordult. Az elmúlt évben volt olyan, hogy az egyik kolléga szintén magyar rendszámmal jött az építkezésre, és megkértek bennünket, hogy ne parkoljon oda, mert zavarja a magyar rendszám az összképet. Mi ez, ha nem diszkrimináció?
      :(
      Ebben a konkrét esetben szerintem az a legnagyobb probléma, hogy ránk vannak utalva, mi pedig meghunnyászkodás helyett, visszaszóltunk.
      :)
      Hogy romlik az életszínvonal azt statisztikák bizonyítják. Erről majd írok bővebben.
      Jó, még nincs baj, de ha már a helyiek is panaszkodnak, akkor érezhető a dolog.

      Törlés
  2. "Ebben a konkrét esetben szerintem az a legnagyobb probléma, hogy ránk vannak utalva, mi pedig meghunnyászkodás helyett, visszaszóltunk."

    Kész röhej.
    Főleg az, hogy ugyanannyiért NORMÁLISAN dolgoznátok, de ez már fáj a schwitzernek. Meg persze a sunnyogás, az a felelősség áthárítása a szerződéssel, aztán meg hogy nem sikerült, akkor meg a szar magyarozás/külföldizés.

    Nem értem, azt hiszik, hogy azért, mert átmentetek oda, még nekik áll feljebb és örüljetek, ha szóba állnak veletek... főleg, hogy ilyen trágya munkákat végeznek, amikről már többször is írtál.
    Azért titkon remélem, hogy nem mindenki ilyen ott.

    "Jah, és azt hiszik, hogyha valaki külföldi, akkor már hülye is."
    Amúgy erre van egy teóriám, mégpedig az, hogy egy echte osztrák/német/svájcinak egy keletihez képest egész életében ki van nyalva a segge, normális, sokkal kevésbé stresszes iskolákba jár, minden működik, aztán elmegy melózni valami tök átlagos munkahelyre, amiből megkapja a a havi pénzét és mindenre viszonylag normálisan jut, nem hal éhen. Ez megy aztán évtizedekig.

    A küzdelmet, okoskodást meg ügyeskedést egész életében meg sem tapasztalta, mert szüksége nagyon nem volt rá, csak létezni kellett, mint a birka, elvolt a középszerűségben, mivel azzal is kiválóan létezhetett.

    Nagyon tanulgatni sem kellett, mivel egy alsó középosztálybeli-középosztálybeli anyagi szintet is tud hozni méghozzá diploma és sokszor erőfeszítés nélkül, mert a szar munkákat már ugye a bevándorlók végzik minimálbérért, a helyi meg mindig a főnök.

    Hát ezért van ez a sok butaság, mert szerintem a (keleti szemszögből) túlzott jólétben egyszerűen elbutulnak az emberek. Nincsenek kényszerítve arra, hogy valami nehezebbet/bonyolultabbat megtanuljanak és azt normálisan alkalmazzák.

    Később meg - ahogy láttam - a nyelv és a helyi dolgok ismeretének hiánya miatt le lehet nyomni a bevándorlót, ha esetleg okosabb lenne, mint a helyi, persze csak addig, amíg az ki nem ismeri magát. De mindig lesz friss bevándorló, meg olyan is, aki a nyelvet nem tanulja meg jól, így már csak "származás" alapján is egy helyi a társadalmi ranglétra alsó-közép fokára születik, a bevándorlók fölé, ezt a pozícióját pedig megpróbálja minden eszközzel fenntartani.

    Ezt a sémát nem csak nálatok láttam most, hanem már többször is, mióta kint élek.

    Te mit gondolsz erről?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon sok igazság van, abban amit írsz.
      Én gyakorta vitázok erről a kérdésről. Ami a meglepő, hogy pont helyiek, vagy félig helyiek erősítenek meg a véleményemben.
      :)
      A három legrosszabban fizetett ágazat Svájcban az építőipar, a mezőgazdaság, és az idegenforgalom.
      Ezekben nagyon sok olyan feladat van, ami tapasztalat, nyelvismeret nélkül elvégezhető.
      Ezt meg is szokták a helyiek. Ha valaki x frankért nem megy hagymát szedni, majd megy más.
      Elképesztően alacsony pénzért dolgoztatnak.
      :(
      Hogy szakmánál maradjak, pl. festeni sem nagy kunszt. A falakat vakolják (belülről is), majd megy a festő és lefesti, fehérre. Ehhez nem kell szaktudás, én is meszeltem már jó néhány szobát.
      Az ára is ennyi. Ha te nem csinálod meg, akkor jön más. Nincs alku. Vagy van, de lefele.

      Ezeket a dolgokat nem látja mindenki. Nem látja, aki hiányszakmában dolgozik, vagy az állami szférában. Őket nem vegzálják, mert vagy annyira szükség van a munkájukra, hogy nincs más helyettük, vagy a környezetük is külföldi.
      :)
      Ami viszont érdekes, hogy nem volt ez mindig így. A 70+ generáció pl. tök normálisan gondolkodik.
      Mert ők még nem születtek bele a jóba, mindenért meg kellett - keményen - dolgozni.
      Az utánuk következőkkel van a baj (amit említettél), vérszemet kaptak, és nem tudják hányas a cipő a lábukon.
      :)

      Törlés
  3. Upsz, mi pont a fenti epuletben lakunk az atadasa ota :) Erdekes olvasni az epiteserol, elozmenyekrol. A vegeredmeny egyebkent nagyon tetszik, egyedi, impozans, kivulrol belulrol, dicseret illet mindenkit aki dolgozott rajta,sokan 2 hettel atadas elott mar bekoltozhettek. Viszont az emitett arfekves santit, pontositani szeretnem. Ezt irtad:
    "A komplexum alsó szintjén üzletek lesznek, felül lakások. Kapaszkodj neg! Egy 1.5 szobás lakás bérleti díja 2400 Frank. Hoppá!" Mi ennel egeszem pontosan 262 frankkal kevesebbet fizetunk havonta mindennel egyutt 3.5 szobaert a legfelso, 7. emeleten ebben az epuletben.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hááát, nem leszek vészmadár.
      Csak annyit, hogy nem az első évben szoktak a hibák előjönni.
      :(
      Köszi a kiegészítést, az épíkezés megkezdésekor ennyiért volt meghírdetve.
      :)

      Törlés