2014. december 19.

Nem kirúgni... ellehetetleníteni - "érdekes dolgok" I. rész


Figyelem: néhány kemény kritikai írás következik. Aki nem szereti, ha az országgal kapcsolatban leírom a negatív tapasztalataimat, az ne olvassa. Nem kérek olyan levelet, hogy "ha ilyen szarul érzed magad, miért nem húzol haza a ....-ba?"
Nem azt írom, hogy nem érzem jól magam, de vannak olyan dolgok, amiről beszélni érdemes/lehet/kell, még akkor is, ha az nem a legjobb fényben tünteti fel Svájcot.
Na, ennyi körítés után vágjunk bele.

"Nem kirúgni, ellehetetleníteni."
Vagy húsz évvel ezelőtt mondta az akkori főnököm.
Semmi más nem maradt meg vele kapcsolatban, csak ez a mondat. Találó.
Meg tudta keseríteni a napjaimat, de aztán az önteltsége lett a veszte. Kirúgták.
:)
Miért jutott eszembe?

Kicsit hasonló helyzetbe kerültünk. Itt.
Történt ugyanis, hogy megbízónk egy elég nagy beruházásba ugrott fejest, meglehetősen felelőtlenül. Erről majd egy másik posztban írok bővebben.

Szóval volt/van egy kontaktja a beruházónál. Gondolom, ő súgott neki, és tudott egy olyan árat mondani, amit a generálkivitelező a beruházó nyomására elfogadott.
Így történhetett, hogy a generálkivitelező spanja lemaradt a munkáról.
Akkor persze még mi sem tudtuk,  hogy mi újság...
... csak furcsa volt, hogy a generál főépítésvezetője ott rúg belénk ahol tud, ott tesz alánk, ahol tud.

Aztán jött a nagy ötlet részükről. Valahogy el kell távolítani a projektről a mi megbízónkat.
Első lépésben, mindenféle kifogással mégis meghívást kapott a haver és cége is (menet közben). Ez a cég természetesen svájci.
:)




Az építésvezető és a projekvezető részéről azonban továbbra is megmaradt a cseszegetés, a szar magyarokat el kell küldeni, stb. Ez így elhangzott.
Áááá. Itt nincs diszkrimináció.
:D

Később odáig süllyedt a Projektleiter, hogy még a munkaügyiseket is kihívta, hogy ellenőrizzenek.
Nem volt nehéz rájönni, hisz egy ekkora építkezésen rengeteg szakipar van jelen és CSAK bennünket ellenőriztek.


Nem is volt feltűnő.
Mondjuk, annyiból "szerencsésnek" mondhatjuk magunkat, hogy fel vagyunk vértezve mindenféle gusztustalansággal szemben (az otthoni évek megedzettek bennünket).
Másrészről, nincs mit találni. Nem dolgoztatunk feketén (már otthon sem tettük), és mindenki azt a bért kapja, ami az ágazati megállapodásban szerepel.

Ennél jobbat kell kitalálniuk.
:)

Aztán ott került sz@r a leves(é)be, hogy a haver cége sem boldogult a munkával, így nekünk feltétlen maradni kellett.
Úgy nézett ránk, mint egy darab szarra, de a munka legalább folyt.

Szóval, ha valaki azt gondolja, hogy itt másként mennek a dolgok az téved. Svájc még nem tart ott, mint Magyarország, de nagyon jó tanuló.
Tanulj tinó, ökör lesz belőled.
:)


4 megjegyzés:

  1. Csak egy dolog: tapasztalatom az építöiparról Ausztria és Svájc figyelembevételével, egyik Sem különb a Deákné vásznánál, laktunk Bécsben olyan penészedö lakásban (qrva sok €-ért) amiröl a házkezelöség által küldött szakember megjegyezte, hogy ezt évente kellene penészölövel kezelni, mert anno (2006/2007) valamit nagyon elbaxtak. Svájc dettó: szidják az "Altbauwohnungokat" de azok még rendesen meg voltak csinálva. A legnagyobb baj egy építkezésen a helyi nyelv nem ismerete (Svédországban lakó haverom mesélte, hogy egy komoly beruházó elöször elküldi az embereit egy svéd tanfolyamra, mert akkor nagyjából biztos lehet benne, hogy amit egyik nap alatt építettek, nem kell másnap újrakezdeni).
    Egy kérdés csak Magyarországon hogy fogadnák a grúz, kínai vállalkozót, ha nem pötyög magyarul? Na ugye, mi magyarok sem vagyunk különbek, csak azt hisszük magunkról, mindig elfeledkezve azokról a pofonokról, amit a történelem adott....
    Nekem igazából azzal van tele a tudatom, hogy mindenki azt hiszi/állítja magáról, hogy ö különb a többinél, na ez viszont nemzetiségtöl függetlenül a fehér izzásig idegesít fel.
    Akinek nem inge ne vegye magára: én több mint 40 éve élek kisebbségben, magyarnak vallom magam, de nem vagyok különb mint a svájci, az osztrák, a német, de ök sem különbek nálam.
    Peace és Boldog Karácsonyt!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nézd, mint magánember én sem tartom magam többre, mint más, de kevesebbnek sem.
      Ellenben, mint cég igen. A kollégáink 80 %-a szakmunkás, és nem Temporär formában alkalmazott szakács, kertész és még ki tudja mi.
      Azért egy szakmunkás csak jobban ért hozzá, mint egy a szakmát egyáltalán nem isnerő.
      :)
      Azt is ki kell jelenteni, hogy a helyi cégek inkább vesznek fel ilyen "alkalmi" munkaerőt, mintsem megfizessék a szakmunkát.
      Mert ugye úgy több marad nekik.
      :D

      Törlés
  2. Hasonlóan én is jártam Magyarországon.
    Mi is elhoztunk a benfentes elől a melót.
    A kiadott projektleírás alapján dolgoztunk, de semmi sem volt jó. Többször is visszaadták a tanulmányterveket, mert mindig volt valami nyűge a projektvezetőnek. Aztán egy megbeszélésen kiküldtek kávézni minket alvállakozókat. Addig a Generál és a projektgazda beszélgetett. Másnap össze kellett csomagolni a TELJES addig elkészült anyagot (kb 15%-os szint) és elvinni a projektgazdának egy számla (100 %) kíséretében. Néhány nappal később kifizették a teljes beruházásra vonatkozó összeget, majd egy újabb tervkiíráson egy másik cég elnyerte újra a tervezést. Ezen mi már nem indultunk :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ó, az otthoni "szokásokról" egy regényt tudnék írni...
      :D

      Törlés