2016. szeptember 22.

Kórházban

Többen kerestetek, hogy lassabban jönnek a posztok, mint régebben. Valóban így van, de ha ez ember nincs rendben, akkor vajmi kevés kedve van posztolgatni.
Más megjegyezte, hogy kevesebb a személyes poszt, mint régen. Ez is igaz, de kissé belefáradtam már a jó magyar mentalitás kezelésébe, miszerint dögöljön meg a szomszéd tehene is.
Az évek során érdekes megfigyelésre tettem szert. Azt hiszem nem árulok el titkot, ha megosztom veletek, hogy az olvasók legnagyobb része Magyarországról és Svájcból való. Ez aztán be is határolja a véleményeket.

1./ Ha jót írok Svájcról, az otthon élő olvasó reagálása a következő: " jó/könnyű neked, ott még a szar is illatos".

Ha Svájcban élő magyar az olvasó, akkor kvázi elvárás, hogy itt csak jó dolgok vannak (pedig nem).

2./ Ha rosszat írok Svájcról, az otthon élő olvasó reakciója: "minek sopánkodsz, jönnél haza/ könnyű neked/ha én annyit keresnék befognám a szám, stb."

3./ Ha rosszat írok Magyarországról, az otthon élő magyar válasza: "te ne dumálj bele/te is elmenekültél/mi meg szopunk itt, stb."

A Svájcban élő magyar véleménye szerint otthon minden szar. (Ezen akkor mosolygok a legjobban, amikor olyan mondja, aki 20-25 éve él itt, és egy évben egyszer megy haza.)

4./ Ha jót írok az otthoni dolgokról "svájciként", akkor a magyar olvasó rendszerint azt mondja: "fogalmad sincs, hisz nem itt élsz/turistaként mást látsz. (Való igaz, de havonta-kéthavonta járok haza és nem csak hétvégére, plusz az egész család otthon él, azért van némi fogalmam. Valamint csak leéltem 40 évet otthon, látom, hogy mi lett jobb/ne adj Isten, mi jobb alapjáraton is.)

A Svájcban élő olvasók ebben a kérdésben megosztottak.
Sokan vannak itt, akik pénzt keresni jöttek, aztán mennek haza, ők reálisabban látják az országot, de vannak, akik mindenáron svájciak akarnak lenni (na, szerintük van az, hogy itt minden jó és otthon minden szar).

Szóval, ha mindenki megelégedésére szeretnék írni, akkor vagy befejezném a blogot, vagy csak statisztikai adatokról írnék.
:)

Találkozik a róka meg a farkas az erdőben.- Te farkas, verjük meg a nyulat!- Na és miért?- Ha van rajta sapka, akkor azért, ha nincs, akkor meg azért!Így is tesznek, jól elverik a nyulat. Egy hét múlva megint találkoznak.- Te farkas, verjük már meg megint a nyulat!- Na és most miért?- Kérünk tőle cigarettát. Ha füstszűrőset ad, akkor azért, ha füstszűrő nélkülit, akkor meg azért.Így is tesznek, megkeresik a nyulat és eléállnak.- Te nyúl, aggyál már egy cigit nekünk.- Na és milyet kértek, füstszűrőset, vagy füstszűrő nélkülit?- Hmm... Nézd már farkas... ezen már megint nincs sapka!

És akkor még egy szót sem ejtettem arról a jó magyar szokásról, hogy nem elég ha valakinek valami "nyomora" van, rúgjunk még bele egyet, lehetőleg jó nagyot...
Nyugodtan vissza lehet lapozni, bármilyen privát jellegű negatív történést említettem, nagyon kevés esetben jött egy-egy őszinte, együttérző komment, bezzeg az észt osztók, okoskodók egyből előkerültek (tisztelet a kis létszámú kivételnek).
Kérdezem, akkor ki a frásznak van kedve írni privát történeteket?

Ezzel kapcsolatban van még egy "aranyos" sztorim. Honnan máshonnan, a "f@szbúkról".
Nincs sok ismerősöm, talán 80. Közülük többen is igen "jó" emberek, spirituális beállítottsággal, ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel önazonossággal. Ennek napi szinten adnak hangot különböző megosztásokkal.
A múltkor, amikor az ügyeleten töltöttem sok-sok órát, hangot adtam a felháborodásomnak egy rövid bejegyzésben.
Mit gondolsz, hányan kérdezték meg, hogy "mi bajod van, te szerencsétlen?"
Hagyok időt, a végén elárulom.

Most, akkor nekiugrok a kanosszámnak, amit a svájci egészségügyben jártam be.
Egy hónappal ezelőtti posztomban arról írtam, hogy - véleményem szerint - az nem normális, hogy 5 órát vártunk betegtársaimmal, mire előkerült egy orvos az ügyeleten.
A dolog folyamodványa az lett, hogy akkor nem találtak megoldást a panaszomra, ezért aztán abban maradtunk, hogy behívnak egy következő vizsgálatra. Következő héten felhívtak, hogy egy hét múlva menjek be ismét és elvégeznek még egy vizsgálatot.
Természetesen az adott időpontban ott voltam. Egy másik orvos fogadott, akinek újból elmondtam, hogy mi a problémám. Megvizsgált, majd közölte, hogy nem egyértelmű a dolog, ezért menjek vissza két hét múlva. Persze, én felkészült vagyok, vittem magammal a 25 éve gyűjtögetett korábbi leleteimet is, ami a témát érinti. Bőszen lobogtattam, hogy majd abból talán lát valami összefüggést. Nem érdekelte....
Bevallom, nagyon furcsának találtam, mert otthon ez alap volt. Nem csak az adott témára, de minden egészségügyi problémára kíváncsiak szoktak lenni.
Egy cseppet sem nyugodtam meg, de ez ugye az én egyéni szoc. problémám.
A megadott időpontban megint ott voltam, ismét egy másik orvos fogadott. Megjegyzem, volt időpontom, de így is kellett egy órát várni.
Ismét elmondtam "Ádámtól Éváig" az esetet. Vizsgálat. Végre megszületett a megoldás: műtét.
Ok, menjek át az altatóorvoshoz.
Itt is ért egy kis meglepetés. Az orvos vizsgálata annyiban merül ki, hogy nyújtsam ki a nyelvem és megmérte a vérnyomásom. Kész.
EKG-t még akkor sem csinált, amikor mondta, hogy azért nekem vannak ám szívproblémáim is.
Furcsa.
Itt sem lettem nyugodtabb.
Orvosi pecséttel visszakullogtam és megkaptam a pontos dátumot.
Hétfő reggel hétre kellett mennem. Gondoltam -ambuláns műtétről van szó-, ripsz-ropsz lezavarjuk.
Meglepődtem, mert az osztályon egy magyar nővér fogadott (végre valami jó), ám hamar kiderült, hogy ő máshova van beosztva.
Egy nagyon mufurc nővért kaptam, az a "mi a francnak jött ez ide hétfő reggel" típus.
Megmutatta az ágyam, beazonosított,  hogy én vagyok-e én, mondta, hogy öltözzek át, oszt jó napot.
Félreértés ne essék, nem azt vártam, hogy leül az ágy szélére, és mesét mond, de az megnyugtatott volna, ha mondjuk elmondja a menetrendet.


Közben beosont hozzám új magyar ismerősöm, ő homályosított fel és mondta el azt is, ha szerencsém van, akkor már 9-kor bejutok, ha nincs és hoznak egy akut esetet, akkor várhatok (hiába tervezett a műtétem), akár délutánig is.
Király.
Szerencsém volt, mert 10-kor bejutottam a műtőbe.
A személyzet főnöke még elmondta, hogy most előkészítenek a műtétre, aztán ott benn már ment minden, mint a futószalagon.
Az őrzőben ébredtem, ott egy nagyon kedves ápoló volt, beszélgettünk.
Később visszakerültem a szobámba. Mufurc később kikísérte toalettre a mellettem fekvőt, tőlem meg se kérdezte, hogy voltam-e, kell-e segítség. Hm...
Később új nővérke jött. Elkezdett nekem svájci németül karattyolni, megkértem, hogy beszéljen németül, erre elhúzta a száját. Hát jó.
Kis idő elteltével megint jött valaki, aki kivette az infúziót (megint más). Ő is kedves volt, egy szavam sem lehet rá. Magyar nővérke időnként benézett, tőle kaptam némi infót, pl. hogy fél 3-kor mehetek haza.



Aztán csak vártam és vártam.
Közben megkérdezték, hogy ennék-e, mert tudnak hozni kiflit és kávét.
Mivel előzetesen nem volt kérdés, hogy van- e ételallergiám, így inkább nem kértem.
Gondoltam, hogy ezt a kis időt kibírom, akár fél lábon is.
Már majdnem öt óra volt, amikor megkerült az orvos, aki a műtétet végezte (akivel korábbi vizsgálatok alkalmával még nem találkoztam), és elmondta, hogy elméletileg minden rendben, mehetek haza. Zárójelentés nincs, majd levélben érkezik valamikor (a számlával együtt).

Mire jutottam? Amire már az előző írásban is. A svájci egészségügy sem jobb, csupán jobb technikai eszközökkel van ellátva. Ha szerencséd van, akkor normális személyzetet fogsz ki, ha nem, akkor így jártál. Az orvosokat kevésbé tartom felkészültnek, mint az otthoniakat. Ezt az is igazolja, hogy közben beszéltem az otthoni orvosommal is. Szerinte már az első vizsgálat után műtétet kellett volna javasolni, hisz a probléma jellege nem olyan volt, ami "hátha elmúlik".
Vagy csak minden a pénzről szól?
Hisz ahányszor berendelnek, annyiszor fizetek...
Hm.

Visszatérve, nem tudom mit tippeltél, hogy hányan érdeklődtek. Elárulom.
A két legjobb barátom (ez mondjuk alap), három közeli ismerős, és négy távoli (akiktől egyáltalán nem vártam).
Végül is az arány nem olyan rossz, de érdekes módon egyikük se abba  körbe tartozik, aki idézeteket oszt meg az emberi jóságról.
Van még mit tanulni az empátiáról.
:D


19 megjegyzés:

  1. Oó, gyógyulást!
    A poszt első részéhez: Sajnos ez hozzátartozik a blogoláshoz, sokan olvasnak, sokfélék. Ezért nem írok már én sem.
    Kórház: Elég érdekes hogy alap dolgok kimaradnak az adminisztrációból mint allergia, altatáshoz legalább kérdések. Nem minden altatásnál csinálnak itthon sem EKG-t, nem tudom mitől függ.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Biztosan velem van a baj, de ha valakinek valami nyomora van, akkor nem rúgok bele még...
      :)
      Ha nem értek vele teljesen egyet, akkor azt is meg lehet írni normálisan.
      Azt én sem tudom, hogy mi az előírás altatás ügyben, de volt már pár műtétem, és soha nem hagyták ki az EKG-t. Ezért is volt furcsa, plusz ugye említettem, hogy nincs minden rendben a ketyerémmel.

      Törlés
    2. De vannak olyanok, komolyan akik már eleve úgy kelnek fel hogy bele akarnak rúgni valakibe. Mivel élőben ezt nem meri megtenni ezért a blogokon megteszi mert oda nem kell bátorság. Nekem is azt mondták hogy márpedig aki nyilvánosan ír az fogadja el a más véleményt. Azt már nem értik hogy a más vélemény nem egyenlő a bunkó, beléd kötök mindenáron stílussal.

      Törlés
  2. A svájci eü is csak annyire lehet jó, amennyire az ott dolgozók üzemeltetik. Csodákat ott sem lehet várni, hiába Svájc, ilyen kelletlen, kedvtelen, motiválatlan, akár inkompetens személyzet meg - mivel nem magánintézmény - bárhol előfordulhat...
    Nekem a másik nagy fájdalmam a svájci tömegközlekedés, mindenki ajnározza, hogy így de jó meg úgy világszínvonalú, legendákat szőnek, hogy órát lehet igazítani a vonathoz... Hát én vonattal járok be dolgozni, oda-vissza, átszálással, több mint három órát vagyok vonaton minden áldott nap, úgyhogy van tapasztalatom.
    A vonat csúcsidőben (reggel és este) szinte soha nem pontos. Pár perc késés még OK, de heti rendszerességgel előfordul akkora csúszás, hogy lekésem a csatlakozást. Járatkimaradás is megesik, nem egyszer fordult már elő (OK, ez a ritkább), hogy törlik a járatot. Reggel fél nyolckor, munkába menet, mikor félóránként jár egy vonat a vonalon ez kellemetlen...
    Szóval ha valaki isteníti az országot hogy mennyire minden királyság, akár innen, akár Magyaro.-ról, azzal vitatkoznék...
    (Szerintem a különbség egyébként ott rejtőzik, mármint a két ország közt, hogy itt nem lopják el a befizetett adót, hanem, többé-kevésbé értelmesen elköltik. Az emberek alapképességeit ha összehasonlítom, pont ellentétes az eredmény, itt hülyébbek, kevésbé élelmesek stb, az emberek, mégis ahol a két ország tart gazdaságilag az egymáshoz képest ég és föld. Szerintem azért mert itt (azt a ráadásul arányaiban még kevesebb is) adóbevételt teljes részben arra költik, amire kell, otthon meg a jelentős része elveszíti közpénz jellegét és magánzsebekbe vándorol. De eléggé elkalandoztam a témától.)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerintem is.
      A tömegközlekedésről saját tapasztalatom nincs, de elhiszem, hisz te ezt tapasztalod.
      Egyébként van egy svájci ismerősünk, aki alig kritikus az országával. Sokat mesél ilyen-olyan témában és néha igen meglepő (negatív) dolgokat is megemlít.
      Nála sem azt jelenti, hogy nem szereti az országot, csak reálisan látja.
      :)

      Törlés
  3. Javulást kivánok kedves Svájci Sapka !
    Osztom a svájci egészségügyről irt tapasztalataidat. Én magam az osztrák egészségügyben dolgozom, sajnos ugyanezt a motiválatlan, "mindig más ember vizsgál" metodust, na meg a "nem érdekel a beteg panasza " mentalitást. Pénzért csinálom , csak, azt hiszem ez mindent megmagyaráz.Felszereltség , személyállomány több. Egyébként semmi.....

    VálaszTörlés
  4. Ami még furcsa volt, hogy nem kaptam soha, semmilyen papírt. Persze, ez is szokás kérdése, de az egésszégügyben otthon szocializálódva nekem alap, hogy elmegyek a kórházba és a kezembe nyomják a vizsgálati eredményt, vagy legalább valami diagnózist. Engem érdekelt volna. Zárójelentést azóta sem kaptam, kíváncsiam várom, hogy mikor küldik meg.
    Továbbá -félreértés ne essék, semmi bajom a fiatalokkal -, de csak és kizárólag a második x végén járó orvosokkal találkoztam, akiknek tegnap száradt meg a pecsét a diplomáján. Tudom, hogy nekik is tapasztalatot kell gyűjteni, de megnyugtató lett volna, egy idősebb arc is, legalább konzultáció szintjén (mint az első alkalommal, ahol a rezidens vizsgált meg).

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A papírügyhöz: nekem itt mifelénk is furcsa volt, hogy szinte a teljes papírforgalom eltűnt, ill. eltűnőben van a háziorvos-labor-szakrendelés-kórház láncolatban. Ugyanakkor herótom volt otthon attól, hogy a kórházban (sajna voltam többször) elbocsájtáskor alapágon órákat, fél napokat kellett várnom összepakolva, civilbe öltözve arra, hogy a dokinak legyen egy szusznyi ideje lepötyögni a zárójelentést. Amikor megoldottam volna az ügyet azzal, hogy ha meglesz,ugyan küldjék már ki postán a címemre, akkor úgy néztek rám, mint egy marslakóra...., azt "nem lehet". Hát itt meg megy elektronikus úton (vagy minimum faxon) a háziorvosomnak. Kész. Aztán én is voltam ezzel úgy, hogy csak jó lenne nekem is egy példány (a teljes kórtörténetemet gyűjtöm egy dossziéban, für alle Fälle....), megemlítettem a dokinak, mire közölte, hogy természetesen ők bármit kinyomtatnak nekem, csak szóljak a recepción és már vihetem is. Ez is egy megoldás, nem?? Járok negyedévente laborkontrollra, ha az eredményem nem változik, akkor vissza sem kell mennem a dokihoz, így a recepciósok már be vannak idomítva: külön kérés nélkül kinyomtatják a labortól kapott lapot és este sk. bedobják a postaládámba (khm, falun lakunk, a rendelőtől 100 m-re :D).
      Szóval ki így, ki úgy látja, na meg néha egyszerűbb a megoldás, mint gondoljuk...:D

      Törlés
    2. Igen, ez nagyon jó.
      Néhány helyen már otthon is működik. Nem mindenhol, de találkoztam már ilyennel.

      Itt direkt kértem, hogy levélben küldjék a címemre, mert nincs háziorvosom, de még nem érkezett meg.

      Törlés
  5. Nagyon sajnálnám, ha lemondanál a blogírásról, nem csupán a svájci "kalandjaid", hanem a kellemes szem alá való stílusod is hiányozna. Ha nem kérdezték meg az olvasóid, hogy "mi bajod van" az lehet, hogy a diszkrétebb, félénkebb természetüknek tudható, nem mert egyáltalán nem érdekelte őket.Érted, ugye, sokan "mi közöd" választ adnak az érdeklődésre. De azt most bátran írhatom, ugye, hogy "kígyómáj és medvefarok, múljon ez az összes bajod, nyusziláb és békaháj, a betegség odébbáll" azaz, jobbulást kívánunk szeretettel.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi, szépen. Rossz pénz nem vész el.
      :)
      A dolgot szétválasztanám:
      - a blogon nem is várom az ömlengést, de az egy picit bántott, hogy még belém is rúgtak néhányan.
      - ami rosszabbul esett vagy inkább elgondolkodtatott az a közösségi oldalon lévő ismerősök/"barátok" reakciójának hiánya. Ott, ugye nem egy idegen vagyok (elméletileg).

      Törlés
  6. En nem tudom, multkor a soforoknel irtam kommentet, h szerintem jok a svajciak, azota lattam egy terkepet, amin minden kantonrol irnak egy jellegzetesseget, es a Tiedrol azt irtak, h ott nem tudnak az emberek vezetni. Szoval lehet ez van az egeszsegugynel is, de nekem tok masok a tapasztalataim: rengeteg idot szannak a beteg meghallgatasara, minden kerdesre legjobb tudasuk szerint valaszolnak (es meg egy elsogyerekes anyuka aggodalmaskodasat sem nevetik ki), elore elmondjak, h mikor mi fog tortenni, ugyeleten fel orat vartunk egyszer, egy komolyabb alkalommal meg szinte azonnal sorra kerultunk, a korhazban a noverke konkretan leult az agyam melle es meset mondott (nem, de kb fel orat beszelgettunk, ahol vegighallgatta minden aggodalmam es probalt ra pozitiv dolgokat mondani) es meg sorolhatnam, ha tobb idom lenne...tenyleg nem tudom, lehet a kantonnal van baj, mi Zurich kantonban elunk...
    Es mielobbi jobbulast kivanok!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ebben lehet valami. A minap beszélgettem erről valakivel, aki szinte ugyanezt mondta.
      Lehet, költöznöm kéne?
      :D
      Lassan el kell gondolkodnom azon, hogy minden írásban ki kell emeljem, hogy hol történt a dolog.
      Hm...
      Köszönöm.

      Törlés
  7. Nos, eltelt három hét és még nem kaptam meg a zárójelentésem.
    Lehet, hogy sok, ha otthon várni kell rá pár órát, de legalább adnak...
    :(

    VálaszTörlés