A kapcsolati tőke

Ezt az írást a Határátkelőn megjelent - nagyon jó - cikk ihlette.
Csak megerősíteni tudom az abban foglaltakat. Illetve annyival egészíteném ki, amiről ott nem esett szó:
vállalkozói környezetben is épp így működnek a dolgok. Ha valaki előbbre akar lépni, új megrendelést akar, be akarja magát biztosítani az adott pozícióban, akkor bizony ezt meg kell "támogatni".
Természetesen ez nem azt jelenti, hogy nem kell a minőséget és a határidőt garantálni. Egyszerűen arról van szó, ha van több hasonló adottságokkal bíró cég, akkor az kerül jobb pozícióba, akinek jobbak a kapcsolatai.

A tegnap este erről szólt. Úgy gondoljuk, hogy elérkezett a pillanat, hogy bővítsük a cégünket. No, nem akkorára, mint otthon volt, de néhány fővel mindenképp.

Azt azért leszögezem, hogy a megfelelő kapcsolatok kiépítése otthon sem egyszerű, egy idegen kultúrában pedig még nehezebb. De határozottan kijelenthetem, nem működik ez itt sem másként, mint otthon.
Apró karácsonyi ajándék, vacsorameghívás.
Talán annyiban különbözik a két "rendszer", hogy itt kevésbé várják el. Otthon ebből már sportot csinálnak, hogy ki visz nagyobb toronyórát lánccal. :( Már-már a portásnak is kell adni valamit, hogy egy ajtó megnyíljon.

Mi nem tárgyiasítottuk céljaink eszközét, egy egyszerű vacsorameghívással próbáltuk tolni a szekerünket a fővállalkozónál.

A magyar étterembe invitáltuk vendégeinket, ami jelen esetben nekem nagy csalódás volt. Csak remélni tudom, hogy a meghívottaknak feltálalt étel hőfoka megfelelt, a miénk ugyanis teljesen hideg volt.
A bor ajánlásom viszont elnyerte hozzáértő vendégünk tetszését, én Gere féle Cabernet Sauvignon-t választottam. (sajnos nem túl nagy a választék magyar borok tekintetében)
Ez egy másik poszt témája lehet majd, hogy kiváló boraink miért hiányoznak az itteni vendéglátóegységek, boltok polcairól.

Úgy gondoltam, hogy a kulturális különbségek kezelésének legjobb formája, ha segítséget hívunk Treuhandlerünk személyében, aki már itt született, magyar.
Nagy segítség volt, mind a beszélgetés terelgetésében, mint a szokások megsúgásában.

Hogy mik ezek a különbségek? Nem kell nagy dolgokra gondolni, de amíg otthon viszonylag hamar a lényegre lehet terelni a beszélgetés fonalát, itt ez nem ilyen gyors.
Nagyon körültekintően, és udvariasan kell megközelíteni a témát.

Magam nagyon meglepődtem vendégünk hölgy ismerősén, aki annak ellenére, hogy echte svájci,  nagyon nyitott, és barátságos volt. És nem buta. Ezt eddig nem tapasztaltam.
Bevallom ettől tartottam a legjobban, hogy majd csak ülünk és udvariasan nézzük egymást.

A vacsora egyébként mindenki megelégedésére jól sikerült. Úgy gondolom, a következő alkalommal nyélbe lesz ütve a megbízás, egy jó kis bográcsozás közben.
Addigra hozok valami jó bort. :)