Hilfe!!!

Most jött el a pillanat, amikor eljutottam oda, hogy a nagy nyilvánosság előtt kérek tanácsot.
Régebben itt élők, tapasztaltabbak, segítsetek! Hogyan oldjam meg az alábbi problémát, hogy ne menjen a svájci-magyar barátság rovására?
:)

Tehát: amikor beköltöztünk, a szomszéd házba is új lakók érkeztek.
Lehet paranoiás vagyok, de amikor megláttam, hogy egy huszonéves pár fog beköltözni, annyira nem örültem.
Félelmem beigazolódott. A költözéskor azt hittem majd sokat fognak bulizni.
Nem ez a baj.
Ezek éjnek évadján üvöltöznek egymással.

Nem, nem valami szerelmi évődés zajlik, az artikulálatlan üvöltésből néha a "huere" és az "arschloch" , valamint erre hajazó kifejezések vehetők ki, amik nem tekinthetőek éppen kedvesnek.
A vitát a gyengébb nem képviselője kezdi. A maga 140 centijével és 40 kilójával olyan decibellel nyomja, hogy azt a Fradi B közép is megirigyelhetné.

Jellemzően nyáron az udvaron, télen nyitott ablaknál zajlik a csörte. A csaj üvölt és / vagy sír.
A srác egyes opció szerint beb@ssza az ajtót, és elmegy otthonról, második variáció szerint ő is üvölt (megjegyzem hasonló kaliber, ketten együtt is messze vannak a mázsától, ahonnan egy "rendes" ember kezdődik).

Egy normális ember általában éjjel szeret(ne) aludni (én is), sőt a család többi tagja is. Ez nem mindig sikerül, minek folytán morcossá válok másnap, és / vagy az egész család.

Ha most otthon lennénk, akkor bizonyára elveszítve a türelmemet és ellentmondva neveltetésemnek, kiüvöltenék az ablakon. Azt inkább nem részletezem, hogy mit mondanék, a fantáziátokra bízom.
De nem vagyok otthon.

Utalva a fenti jó szomszédi (v)iszony megőrzésére, mit tennétek?

Kiegészítés: köszönni nem köszönnek, mert minek. Eleinte (szintén fentiek miatt), mi rájuk köszöntünk, mindenféle bevett szokásnak ellentmondva, de már nem erőltetjük.
Várom az ötleteket.
:)