Terrortámadás :(

Bűncselekmény történt az éjszaka.
Helyszín: a lakásunk.
Elkövető: a macska.
Célpont: az akvárium.

Korábban már meséltem, hogy két macskát tartunk, és még egy akváriumunk is van.
Nagy állatbarát vagyok, otthon ehhez képest kész állatkertünk volt (9 macska, 2 törpenyúl, csincsilla, teknős, hal).
Alapból macskás vagyok, gyerekkoromat leszámítva nem volt kutyám.
Ez biztos valami pszicho-izé, mert kiskoromban kaptam egy tacsit, akit imádtam, aztán miután elpusztult, már nem szerettem semmilyen kutyát.
Ezzel szemben minden macska levesz a lábamról. :)

Ebben a házban nagyon jól érzik magukat, mert szabadon járhatnak ki-, és be, nem fenyegeti őket semmilyen veszély.
Éjszaka nyüzsögnek a legtöbbet. Amikor kifáradnak, 3-4 óra tájban egyik, vagy mindkettő reklamál, hogy éhes.
Ilyenkor lebotorkálok a sötétben (csoda, hogy nem estem még le), és adok nekik némi táplálékot.

Ez történt ma is. A kicsi fél 4 tájban felébresztett. Bevált módszere van:
1./ Hangos nyávogás (erre általában ébredek és a hagyd magad, előbb szabadulsz elvet betartva lemegyek).
2./ Ha esetleg egyedül vagyok, akkor előző opciót figyelmen kívül hagyva (nyávogj csak, én alszom), próbálom tettetni még egy kicsit az alvást, ekkor 2 lehetőség jön szóba a részükről:
- nagyobbik: az arcomba hajolva lehel rám (a kéthetes hulla az ő szájszagához képest egy illatorgia. Sajnos, a kora miatt romlanak a fogai, ezért a rettenet).
- a kicsi először csak az arcomra teszi a mancsát, hátha. Ha nem reagálok, akkor egyre erősebben kezd karmolászni.
Erre már nem lehet nemet mondani.

Szóval, éppen böcöllézek le a lépcsőn, már a kajás edénybe is beletaláltam (sötétben nem egyszerű mutatvány), hallok valami megmagyarázhatatlan zajt. Egy koppanást. Mi a fene?
A macska mellettem, én nem ejtettem le semmit, mindenki alszik...
Villany fel.

Látom, hogy az én nagy ho-ho-hóm áll az akvárium tetején, szügyig vizes, és néz.
Az akvárium körül tocsog minden, az összes kaja (ami a tetőn volt) a vízben úszik.
A vérnyomásom egy pillanat alatt rendeződött, és olyat vágtam rá... (nem akkorát, mint kellett volna...).

Sajnos, a helyzet menthetetlen, az akváriumba olyan sok kaja került, hogy azt nem tudom kitakarítani, csak az egész akvárium szétbontásával.
Hát nem lesz egy nászmenet.

Azt tudtam, hogy az öreg lelkes horgász, mert már a kerti tavat is körbe kellett keríteni, a halak megóvása érdekében, de hogy felmászik a 140 cm magas akvárium tetejére...
Brrrr...

Szerencsére, első blikkre nem sikerült a terve, a vitorlások is túlélték a támadást. Hacsak nem kap még valamelyik infarktust.
:(
Ma sem fogok unatkozni.
:(