Gesztus

Talán emlékeztek, hogy beköltözésünkkor elég furcsán fogadott a szomszéd. Volt pár pengeváltásunk, és a kapcsolat később sem lett jobb. Ő látványosan utált bennünket, mi pedig a Grüezi-n kívül nem foglalkoztunk vele. Erről ITT írtam korábban.

Van Isten!
Elköltözött. Utoljára még belénkrúgott egyet, az egyik pártját fogó másik szomszéd által. Erről pedig ITT olvasható egy írás.

A ház átadása a tulajdonosnak a múlt hét végén történt. Ő fog ideköltözni. A kiköltöző pedig a volt felesége.
Amikor idejött, egyből nekiállt rendbetenni a kertet. A nő október óta nem csinált semmit. Képzelhetitek. Minden úgy nézett ki, mint az őserdő. Még egy öntözőkanna is eldobva feküdt egy bokor alatt.
A svájciakra jellemző, hogy nagyon szépen rendbentartják a terciájukat, szerintem az ő szemét is bökte, hogy rendetlen a kert.

Nyár lévén, még véletlenül sem tudtuk volna elkerülni, hogy összefussunk.
Elsőként bemutatkozott, majd elnézést kért a volt felesége miatt, a parkolási hisztériáért (már szimpatikus).
Mondta, hogy először teljesen felújítja a házat, mert a volt asszony az elmúlt 17 évben semmihez sem nyúlt, és majd csak télen fog költözni. Rögtön meg is hívott bennünket az egy hét múlva esedékes partijukra. Nagyon meglepődtünk.

A párom köszönettel elfogadta a meghívást, bár előrebocsátotta, hogy velem nem nagyon tudnak majd kommunikálni az ismert okok miatt.
:)
Elérkezett a hétvége.
Bevallom, a család fele meglehetősen aszociális, így nem nagy lendülettel indultunk. Szerencsére, a kincstári mosolyomból mindig van.
Voltunk vagy harmincan. A két másik szomszéd, család, és a barátok.
Kicsit feszengtem, mert mindenki svájci. Csak mi voltunk külföldiek.

Nagyon barátságosan fogadtak.
Egy darabig elrugóztunk azon, kit hogyan hívnak. Magyarok vagyunk, és mindenkinek külföldi neve van, stb.
:)
Persze, összefutottunk a mi tulajdonosunkkal is, aki a testvére a pasinak. És itt volt papa is, aki felépítette ezeket a házakat. A maga 80 + évével nagyon jó fej, ezt mondjuk már korábban is megállapítottuk, ITT.
Valamiért szimpatikusak voltunk/vagyunk neki, mert állandóan odajött beszélgetni. Talán a szakmabeliség.
Elpanaszolta, hogy mamát félrekezelte valami orvos (hm, Svájcban is?).

Gyakorlatilag majdnem mindenkivel váltottunk néhány szót, kiderült, hogy ahol előzőleg laktunk, van egy magyar család, akiket ugyanúgy hívnak, mint a páromat (érdekes, nem is halottunk róluk). Kiderült, hogy nem mi vagyunk ők.
Végül a szembeszomszéddal ültünk egy asztalhoz.
Ők is érdeklődőek voltak. Bár az este ide és oda is került egy-egy fekete pont, jó hangulatban iszogattunk. Főleg Thomas, aki nem lehet valami rutinos, keverte a sört a borral, így hamar keresztbe állt a szeme. Néha akadt egy kis fennakadás, mert a lányunk "tolja" ezerrel a swizzert, vele úgy beszéltek, én abból meg egy szót sem, próbáltak váltani, több-kevesebb sikerrel.
Magamhoz képest, egészen jól elcsevegtem.
:)
Úgy gondolom, hogy feltétlen meg kellett ezt is említenem, hisz a számomra kellemetlen kapcsolatot a helyiekkel is részletesen leírom, most az ellensúlyról is hírt kell adjak.

Amit látok: egyrészről nem kellett volna feltétlen meghívniuk, hisz inkább a család és a barátok voltak a részvevők. Tehát a gesztus abszolút értékelendő.
Továbbá mégiscsak egy külföldi bagázsról van szó (ezek vagyunk mi).
:)
Egy egészen kis fricskát tudnék megemlíteni, amiről szegény nagymamám testvére jutott eszmben: ő aggleány volt, ezért semmi dolga nem akadt, mint figyelni, hogy mi történik körülötte. Ha valamire kíváncsi volt az ember, őt kellett megkérdezni. Még idős korában is, amikor már annyira elromlott a szeme, hogy vaksági segélyt kapott, látta, hogyha valaki volt nálunk, pedig jó pár száz méterre laktunk egymástól. Ezt akkor sem, és azóta sem értem.
:)

Nos, a svájciak is kíváncsiak és tudnak mindent.
Tudják az autóink számát és típusát, mikot vettük, de még a macskákról is teljes a leltár. Sőt, az este folytán azt is megtudtuk, hogy milyen jó kétkerekűink vannak.
Az előző szomszéddal történt balhéval is mindenki képben volt.
:)
Semmi sem marad titokban.
Mondjuk, ennyi baj legyen, hisz nincs semmi titkolnivalónk.
Jó kis este volt, remélem a folytatás is hasonló lesz.
:)