Rövid időn belül újabb kísérletet tettem, hogy beljebb kerüljek a téma boncolgatásában.
Hol máshol, mint a FB-on.
:)
Azon már nem is lepődök meg, hogy az életünk like-ok, és smiley-k együttese.
Hogy még ezek is felszínesek?
Igen.
Persze, tisztelet a kivételnek.
Néhány napja próbáltam egy kis felmérést végezni itt a blogon. Kevesen válaszoltak, nekik köszönöm.
Az eredmény:
a. Nincs Facebookom. - 5 fő (meglepően sok)
b. 1-50 - 0
c. 51-150 - 3
d. 151-300 - 3
e. 301-500 - 2
f. 500 felett - 0
g. 1000 felett - 1
(Akik olyan szerencsések, hogy nincs a jelölt oldalon profiljuk, a részleteket nem, de összességében érteni fogják a következő hablatyomat.)
Hogy jó-e az arckönyv? Nem állítom, hogy nem, sőt...
Ugyanakkor nem váltja ki a személyes kapcsolatot (sajnos, de), nem szabadna(na) túlmisztifikálni a jelentőségét.
Én néhány éve kíváncsiságból regisztráltam, majd megmaradt. Mivel néhány emberrel itt tartom a kapcsolatot, nem törlöm, még akkor sem, ha néha a hajam az égnek áll.
A 'c' csoportba tartozom, 78 ismerősöm van (még). Időről időre törlöm azokat, akikkel megszűnik a kapcsolat. Így garantáltan nem fogok sávot váltani, legfeljebb lefele.
Nem is értem, hogy lehet valakinek 1000 feletti ismerőse. Itt magánszemélyre gondolok, hisz tudom, hogy az oldal reklámnak is szolgál, sok cég itt is fenntartja a lehetőséget az akvizícióra. Ingyen.
Bevallom, nekem ezt a kevés számú ismerőst is nehéz kontrollálnom (nem ülök egész nap a gép előtt).
Az ismerőseim közül többen vannak 1000 fölötti ismerősi körrel (nem köthető munkához), és csak 4 főt találtam, akiknek 100 alatt van ez a szám. A jellemző számok 500 felettiek. Hogy a manóba?
.
.
.
Hogy számon tudjam tartani az igazán fontos ismerőseimet, és ne maradjak le a számomra lényeges dolgokról, sokak "klaviatúra-fosását" töröltem.
Nem tudom egyesek miért éreznek olthatatlan vágyat, hogy naponta 10-20 idézetet, receptet, politikai állásfoglalást, kutya-macska-gyerek videót, meztelen nőt, és még ki tudja milyen baromságot osszanak meg. Még ha egy lenne, de nem, tolják az arcomba ezeket a marhaságokat. Tudom, tudnom kell, hogy ki szakított/vált el, kinek van új -ikszedik, egy hónapra szóló- "örökké tartó" új kapcsolata.
A tiltásukkal azt is elérték, hogy azt se lássam, ami érdekelne. Kár...
A másik, amitől a hajam az égnek áll a születésnapi figyelmeztetések. Egész nap azt olvasom, hogy ki köszöntötte fel Gizikét. Nem érdekel.
Pedig meg lehetne oldani ezt is másképp. Privát üzenetben.
Tudom én, hogy ez is látszat. Lássa mindenki, hogy Gizikét mennyien "szeretik". Jenőke is szereti. És ez fontos. Pedig fogalmam sincs, ki a Jenőke. Nem is érdekel.
Lányom osztálya elment kirándulni és csináltak egy fotót. Az enyém ki akarta tenni az oldalára, erre megszólalt az egyik társa, hogy "ne te tedd ki, mert neked kevés az ismerősöd, kevés like-ot kapunk rá".
Mi van???
Ez beteges.
Térjünk vissza a szülinapra.
Ahogy írtam a FB - ha úgy állítod be -, figyelmeztet, hogy kinek, mikor van évfordulója.
Mi történik ilyenkor? Az emberek többsége dob egy felköszöntő üzenetet az ellenérdekelt fél üzenőfalára (hogy mindenki lássa, milyen jó fej), és kész. Le van tudva.
Lehet, hogy egész évben egy mondatot sem váltott az ünnepelttel, de a lényeg, hogy "gondolt" rá.
Én már jó ideje nem írok üzenőfalra (ezért sokak szemében akár bunkó is lehetek), inkább egy személyes üzenetben köszöntöm fel azokat, akik számítanak. Bevallom, ez sem elég jó, mert sokkal barátibb lenne mondjuk telefonon vagy személyesen.
:(
Idén gondoltunk egyet és levettük a figyelmeztetést, tehát senki sem látja, hogy mikor is van a nagy nap.
Kíváncsi voltam, hogy mi történik.
Nos, természetesen, akiknek számítunk és akik nekünk is számítanak nem a FB figyelmeztetésre várnak/várunk, tudják/tudjuk, hogy mikor van a születésnap.
Mi van a többiekkel?
Erre is kitaláltam valamit, a kíváncsiság kedvéért.
Jó alkalom volt a párom 50. születésnapja. Ugye, a FB nem jelzett. Ellenben a lányom feltett egy fotót, amin meg lett jelölve az édesapja, és hozzáfűzte az alkalom mibenlétét is. Kvázi a párom ismerősei is látták, hogy szülinapja van.
Mit gondolsz ezek után hány felköszöntés érkezett? (80 ismerősből)
Van kedved egy kis játékhoz?
(Ha igen, itt ne olvass tovább, hanem kommentben írd meg a tippet!)
Elárulom, EGY fő volt, aki vette az adást, megnézte a képet, elolvasta az apropót, meg is értette és nem átallott felköszönteni.
:D
Vicces.
Én ugyanígy jártam.
Egy ember írt az idővonalra (amit minden ismerősöm lát).
Félreértés ne essék, nem durcáztam be, hisz, aki számít az privát üzenetben, telefonon köszöntött fel, de bizonyítottnak látom, hogy az egész FB-on történő jelenlét, figyelem álságos.
Tudom, nem találtam fel a spanyolviaszt, csak nem értem.
Úgy érzem valami ezzel is elcsúszott.
Vagy rosszul látom?
Ettől eltekintve, itt a hétvégén csodaszép idő várható, mindenkinek jó pihenést kívánok!
 |
| Kel a nap, reggel 7.30 |
 |
| Az új szomszédok is felébredtek... :D |
Az a helyzet, hogy ennek a témakörnek elég széles szakirodalma van, a tiédnél megalapozottabb szempontok szerint vizsgálják, elemzik kutatók, szakértők a kérdéskört, és ha téged érdekel ez, akkor előbb érdemes lehet mindennek picit utánaolvasni, és aztán felméregetni, és 14 fős "minta" eredményeivel vacakolgatni...
VálaszTörlésÉs ezt nem bántásnak szánom, hanem csak arra utalnék, hogy az ilyesfajta kérdezések csak arra a 14 emberre érvényesek, nem szabad nagyobb körre érvényesítő következtetéseket levonni belőle, ezek csupán személyes (persze fontos, ez nem kétséges) példák, anekdotikus válaszok.
Rendkívül sokféle motiváció, jelenség, ok áll a hátterében pl annak is, hogy a fb-on köszöntünk vagy nem köszöntünk valakit. Az is fontos, amit te megállapítottál, de másoknál meg máshogyan is lehetséges ez a működés, pontosan azért fontos erre figyelni, mert te csak egy pici csoportot néztél meg. A világ meg olyan összetett :)
Nézd, nem szociológiai tanulmányt készülök írni, csupán érdekel/foglalkoztat a téma (nem szakértői szemmel).
TörlésMiért ne írhatnék erről a blogomon, és miért ne kérdezhetném meg az olvasókat, hogyan látják? Ahogy írod, a világ összetett...
Megállapításokat csak a saját 78-as (nem 14) és a párom 80-as mintája alapján tettem.
Ez csak nem baj..
:)
Persze hogy írhatsz, ne érts félre, kérlek. Mindenki arról ír, amiről csak szeretne. És nem kell, hogy tanulmány legyen, nyilván, csak hát ha foglalkoztat valamilyen kérdés, akkor lehet h előbb érdemes megnézni, hogy mások már mire jutottak a abban, mielőtt feltaláljuk a kanálban a mélyedést (hogy ne mindig szegény spanyolok viasza legyen emlegetve :) )
TörlésA 14-et a felmérésed eredményeinél írt számokból adtam össze, mert csak ők voltak, akik saját akaratuk szerint adtak adatokat a felméréshez. A többiek kapcsán te végeztél megfigyelést, és azt a te szubjektív szemszögedből nézve foglaltad össze. Ez rendben is van, nyilván bárki bármikor tehet ilyet.
Csak azt nem szoktam érteni a hasonló esetekben, hogy ha foglalkoztat valamilyen problémakör valakit, akkor miért nem olvas egy kicsit róla előbb. Értelmes, jó gondolkodású ember, nem okoz nehézséget megnézni neki, hogy mi a helyzet a kérdéskörben. És akkor nem féligazságokat lehetne megfogalmazni, szubjektív szempontokra alapozva, hanem _valóban_ az illetőt foglalkoztató kérdésekre lehetne választ találni...és nem frankón a 78-as meg 80-as mintákon végzett megfigyelésekre alapozva szubjektív, az eredeti elképzelésnek megfelelő megállapításokra jutni (nem mellesleg ezzel együtt leszólva azokat, akikről mindezt alkotta).
Szóval én tényleg nem rosszindulatúnak szánom, amiket írtam, hanem inkább a figyelmet felhívni szeretném arra, hogy az előzmények megismerése elég fontos lehet, mert hát mégis a "közös térbe" dobjuk be a témáról való gondolatainkat, azaz van némi felelősségünk is.
Ok, értem én, de pont arra vagyok kíváncsi, hogy az egyes ember hogyan látja.
Törlés:)
Az nem állítható, hogy más esetekben forrás nélkül írok, közlök adatokat. Hétvége lévén, egy kötetlen beszélgetésnek szántam a témát.
A 14 azért nem releváns, mert ők csak az adatot közölték, a véleményüket majd leírják, ha akarják.
Mivel magam sem tudom mit nevezhetünk "normális" számnak (az enyémet, a sokszor emlegetett aszociális mivoltomból fakadóan nem tekintem mérőszámnak), kíváncsi voltam/vagyok, hogy mások hogyan állnak a számok tekintetében, mit gondolnak erről, hogyan látják a maguk háza táját, hogyan kezelik a különféle megosztásokat, stb.
Úgy gondolom, hogy a téma megér egy kis csevelyt.
Ha nem, tévedtem.
A facebook egy olyan tema, amit maskepp latnak it svajcban es maskepp latnak magyarorszagon. persze a korcsoportokat is el kell különitenünk. Az en tapasztalatom, hogy a magyarorszagi ismeröseim eleg sok mindent a privat eletükböl megmutatnak. Itt svajcban a közepkoruak eseteben ez maskepp megy. Mi nem vagyunk a kollegakkal ismerösök a facebookon, mert megtanultuk, hogy a magan eletet nem szabad a szakmaival keverni. A munkahely es a HR is mndig megnezi a dolgozok vagy a jelentkezök oldalat (En is). Ezert nagyon fontos ugy beallitani, hogy csak a profilbild legyen lathato. Az egyik ismerösöm meselte hogy a gyarnokanak a fb oldalan a feltöltött kepeit meglatta,ezek utan meg is köszönte a munkajat. A mi cegünknel törtent hogy a gyakornok lany az Israel- Palestin konfliktusrol velemenyt irt ki a fb oldalara es par nap mulva felbontottak a szerzödeset azonnali hatallyal. Ezt nevezik Facebook kulturanak. Ami az oldaladon van vagy kiirsz az egy kep rolad, a szemelyisegedet tükrözi. (Nekem csak 60 ismerösöm van, ebböl 30 fö volt osztalytarsak es egyetemi csop tarsak ) Itt Svajcban a Whatsapp hodit. van munkahelyi chat kötelezöen , az admin a fönök es mindenkit felvesz ha akarod ha nem. Ez ellen csak egyet tehet az ember, ha lecsereli a telefonjat a 20 evvel ezelötti modellre :)
TörlésKöszi, hogy leírtad. Mondjuk, a fiatalok itt is kitesznek minden sz@rt. :)
TörlésAbban maxmálisan egyetértek, hogy egy felnőttnek nem kellene úgy csinálni, mint egy tini.
Halkan, csendben jegyze meg, én is megnézem a jelentkező oldalát.
:)
Az én oldalamon sem lát semmit az idegen, és ha megsértődik, ha nem, nem jelölök vissza valakit csak azért, mert egyszer együtt utaztunk, vagy összefutottun egy eseményen.
meg hát :)
VálaszTörlésSzerintem jó témát boncolgat a poszt és nagy igazság van benne... ezen a szinten jó, mivel nem társadalmat vagy országot esetleg országokat átfogó reprezentatív kutatásról... így nem is feltétlenül kellene elő vagy utána olvasni megelőző kutatásokat végezni... ez egy mikrokörnyezetben tett megfigyelésről szól... a magam részéről sok példával alátámasztva maximálisan 1-et tudok érteni vele.. és természetesen vannak ahogy máshogy látják ezt a dolgot... azonban ezen vitatkozni és akár századvég vagy tárki szintű felméréseket végezni felesleges...
VálaszTörlésszerintem jó poszt, jó téma és felesleges túlpörögni, hogy reprezentatív-e vagy sem... 17,5%-os válaszadási arány mondjuk ha a 80 fős férj ismeretségi körére vetítem elég jó arány mivel a kedvenc konzultációs kérdőívek 12,5-04%-os válaszadási rátáját szánalmasnak minősítik itt ez jóval több így akár "reprezentatív" is lehet ha vitya erre a válaszadási arányra hatalmas okosságokat szokott alapítani és traktálni a turulnemzetet...
másik névtelen voltam...
Ezek csak történések. Miután nem olyan lényeges kérdés, én sem olvasnék utána bővebben és a véleményem is csak az ismerőseim által írtak alapján fogalmaznám meg. Az első amit meg kell tanulni, minden szir-szar le kell törölni, pl. születésnapi értesítések, stb. Ha valaki naponta híreket rak fel, máris kilövöm hogy akkor tőle kevesebbet. Van pár ember aki okos dolgokat rak föl, okos, amit én érdekesnek tartok DD, őket tartom meg a hírfolyamban. Igazából engem sem érdekelnek a facebookról alkotott tudományos vélemények, pont elég az amit látok de arról aztán tudnék írni órákat. Lehet meg is teszem... Szóval jó ez a téma, gondolatébresztő és nyilván egyedi, mert ez közvetlen az ismerőseinkhez kapcsolódik. Hozzájuk meg nem kell tanulmányokat olvasni.
VálaszTörlésFeldobtam a labdát, írd le te mit tapasztatsz a saját köreidben.
Törlés:)
Bármennyire is fura, de vannak olyan emberek (mint pl. én), akik egyszerűen nem, vagy nagyon nehezen tudnak számokat megjegyezni. Az ilyenek számára nagyszerű dolog, ha a fb emlékeztet rá.
VálaszTörlésNincs is azzal semmi gond csak akkor nyilván te úgy állítod be a dolgokat hogy csak a neked fontos emberek adataira figyelmeztessen. Bár nem tudom hogy van-e ilyen beállítás. Amúgy én sem tudok megjegyezni dátumokat de nekem a születésnapi adatom is kamu, valahogy nem szeretem a facebook-nak megadni minden személyemet azonosító adatokat. Nekem leginkább az a bajom hogy csak kis csoportot szeretnék az ismerőseim közt tudni ezen a lapon, akik nekem is fontosak, ha viszont nem jelölök vissza valakit akit nem szeretnék vagy nem vagyok vele olyan jó viszonyban, akkor megsértődik. Nem mintha ez érdekelne de velük is szoktam néha találkozni.
TörlésOk, én nem azt írtam, hogy ez baj... csak a kísérletben voltam kíváncsi, hogy mennyire figyelünk egymásra. Kvázi, ha nem írja ki a FB, és csak egy rejtett üzenetben van megjelölve a dolog, akkor azt hányan veszik észre. :)
TörlésErre írtam, hogy sajnos meglepően kevesen (ami persze lehet, hogy nem általános és csak a mi ismerőseink ilyen felületesek).
:)
Hm, én már akkor, amikor feliratkoztam Facebookra, úgy állítottam be, hogy a születésnapomat ne jelezze a rendszer. Úgy voltam vele, hogy engem ne azért köszöntsön fel valaki, mert véletlen épp akkor nézett a hírfolyama jobb felső sarkára, hanem azért, mert tényleg fel akar. Ennek megfelelően nem is köszönt fel olyan, akivel nagyon felületes a kapcsolatom, viszont akik fontosak, azok mind. Nekem meg nem is fontos, hogy felköszöntsön az, akivel csak felületes a kapcsolat.
VálaszTörlésArra meg van egyéb megoldás is, hogy ha valaki fontos nekem, de nem tudom megjegyezni a szülinapját, akkor mégis fel tudjam köszönteni. Én pl. letöltöttem egy nagyon jó appot a telefonomra, ami 1 héttel és 3 nappal korábban is emlékeztet, meg magának a napnak a reggelén is. De ugyanezt tudja a legtöbb email szolgáltató is.
A férjem pedig direkt más napot adott meg születésnapnak, mint a valódi, ő attól fél, hogy ellopják a személyiségét (phising). Abból tudjuk, hogy ki az, aki tényleg tudja a születésnapját, hogy akkor köszönti-e fel, amikor a Facebook írja, vagy pedig akkor, amikor az valójában van.
Amúgy meg én nem szoktam a magánéletemről posztolni Facebookon, viszont másokét szívesen olvasom egy bizonyos határig.
Eszter (Sydney)
Kedves Eszter!
TörlésMaximálisan egyetértek.
Bavallom én a semminél kicsit aktívabb vagyok, de csak kivételes alkalmakkor teszek fel egy-egy képet. Akkor is inkább arról, hogy merre jártam, vagy a macskáimról. :)
A fiam abszolút nem használja a profilját. Illetve ott tartja a kapcsolatot a barátaivl, de soha nem posztol, sohe nem like-ol.
Valószínű ebből (is) kifolyólag elfogyott a lelkesedés a felköszöntés terén. Annak ellenére, hogy 200 körüli az ismerőse, idén talán ha 5 ember felköszöntötte az oldalon. :)
Sziasztok, én vagyok az az egy szem g-s válasz :) Tetoválással foglalkozom, emiatt ilyen sok az ismerős, illetve ismeretlen, aki csak úgy bejelöl, mert mondjuk tetszenek neki a munkáim. Kicsivel több, mint 2000 kontaktnak nagyjából valami el több, mint a fele lehet az, akikkel valóban találkoztam is már. Mielőtt ebben a szakmában kezdtem volna működni, egy egyetemen dolgoztam, ahol megintcsak nagyon sok emberrel foglalkoztam tanulmányi ügyintézőként, akkoriban talán 700 körüli volt ez a szám. Egyébként nem vagyok az a típus, aki ezekben a számolban látja az élete értelmét, kapcsolattartásnak viszont nagyon hasznos az arckönyv, mégha nem is olyan személyes, mint illene, de valószínűleg ezekkel az emberekkel FB nélkül teljesen megszakadna a kapcsolat.
VálaszTörlésA szülinapos témát illetően miután 2 éve az egész napom azzal telt, hogy megköszönjem a köszöntéseket (így neveltek), tavaly már én is eldugtam az értesítést. Nálam nem jött be, páran elkezdték, a többi folytatta :)
Karina
Kedves Karina,
TörlésMegnyugtatlak, vannak még rajtad kívül is.
:)
Ez az eset teljesen más, hisz a munkádból kifolyólag ez egy remek reklámozási lehetőség.
Gondolom, nem az összes "ismerőssel" van szoros kapcsolatod.
:)
nyilván nem :)
TörlésEgyébként nekem is borzasztóan furcsa, ahogy a fiatalok lájkokban mérik a népszerűségi indexüket... Meg úgy egyáltalán, hogy minden egyes megmozdulásukat közzéteszik.
Nekem ahogy nőtt az (ismeretlen) ismerőseim száma, úgy kezdtem el leszedegetni a személyes, privát képeimet, infóimat.
Karina
Kövezzetek meg, én, az a banya vagyok, aki, örömmel kihasználja a net-et, arra, hogy, sokféle, engem érdeklő helyeken nézelődjem, stb.
VálaszTörlés-DE, soha, semmiféle "fészbuk" és társai oldalakon, nem regisztrálok be...
Ez, "egyéni szoc problem.", -a férjem egyetemen informatika oktató (volt)...
-Ahova írok, ott "igazi" gmail címen elérhető vagyok, és, a nevem rövidítését használom, mivel, csak oda, és olyat írok, amit bármikor fel is vállalok.
Teljesen igazad van.
Törlés:)