A tanárok bérezése

Azt hiszem, hogy már sokszor, sok helyen leírtam sarkos véleményem a magyar oktatási rendszerről.
Most nem is ezen akarok rugózni (azt hiszem, hogy egyszer megírom), csak az otthoni cirkusz miatt gondoltam arra, hogy egy picit megnézem, hogyan működik ez itt, milyen a pedagógusok helyzete az Alpok lábánál.
Teszem ezt úgy, hogy az itteniekkel maximálisan meg vagyok elégedve.

Néhány ponton én is meglepődtem.

Találtam egy cikket, ami már lassan egy éves, de elég jó összefoglalást ad a tanárok helyzetéről, akik itt is néha elégedetlenek. Az írás " A tanár, a szünet és a bér" címmel jelent meg. Nem véletlenül, ugyanis a társadalom egyes rétegei nem értik az elégedetlenkedést, szerintük a bérük teljesen rendben van, figyelembe véve pl. a több szünetet.
12 hét szünet, 7000 frankos átlagbér, szemben a túlterheltséggel, a kevés pénzzel.

Hol az igazság?
Az érvek pro és kontra ugyanazok, mint otthon.
- A tanítás egy nyaralás,
- államilag biztosított foglalkoztatás,
- csak elő kell húzni a kész anyagot a fiókból.

Erre válasz a tanári szobából:
- sok adminisztráció,
- debil szülök,
- hülye gyerekek,
- kevés pénz.

Már csak a tankönyvek nem kerültek elő.
:)
Kinek van igaza?
A cikk írója számos statisztikát és publicisztikát áttekintve az alábbiakra jutott.

1. A tanárok elégedetlenek a bérezéssel

A LCH tanár-szövetség az elmúlt évben második alkalommal készíttetett Német-Svájcban a tanárok körében egy elégedettségi felmérést . Eredmény: A tanárok a szakmájukat átlagosan érdemjegyben 4,2-re értékelik (megjegyzés: a legjobb jegy  hatos). 

Alapvetően elégedettek a feladataikkal és az oktatással, de elégedetlenek a munkaterheléssel, a bérezéssel és az iskolai reformokkal.

Az első kimutatás egy elégedettségi index, amit nem részletezek. Legnagyobb az elégedettség a tanmenettel, a terheltséggel, a kollégákkal. Legkevésbé a bérrel és az iskolai reformokkal nincsenek megelégedve. Az 1-6-ig terjedő skálán ezek csak 3,6-3,2 indexet kaptak.

2. A bérek a kantonok között lényegesen eltérnek

Hogy a svájci tanárok jól keresnek-e, azt nem lehet általánosan megállapítani. Kantononként, iskolai szintenként és a szolgálati időtől függően nagyon eltérő bérösszegek fordulnak elő. A Német-Svájci Nevelési Igazgatói Konferencia értékelése szerint a legtöbbet egy gimnáziumi tanárnő Zug kantonban keresi, ami 165.495 frank évente – ha az összes 11. évfolyamos tanár bérét nézzük. A legalacsonyabb bér, amit Svájcban egy pedagógus kap jelenleg 60.000 frank: Ennyit keresnek Graubünden kanton kezdő óvónői. A legmagasabb bér pedig a kimutatás szerint 178.801 frank: Ennyit kap egy zürichi gimnáziumi tanár maximális szakmai tapasztalattal. 

Érdekes megjegyezni, az otthon szintén nagy parasztlázadás volt a portfólióval kapcsolatban, ami bizony itt is van. Ez a bérekben is maximálisan kiütközik. Az első táblázat az általános iskolai tanítók bérezését mutatja. Bruttó bér, amelyben a 13. havi bér is benne foglaltatik, teljes munkaidőre vonatkozóan, 11 év gyakorlat után, kantonok szerint.

Ez a táblázat pedig a hasonló feltételekkel bíró gimnáziumi tanárok bérét mutatja, szintén kantononkénti bontásban.

Aki a többi pedagógus (óvónő, felsős, szakközépiskolai tanár) bérére kíváncsi, az írás alján forrásul jelölt cikkben rákereshet.

3. A bérek lassabban növekednek 
A tanárok pályakezdőként nem keresnek rosszul, évente 82.837 frankot átlagban. Ugyanakkor egy pályakezdő jogász 56.329 frankot vihet haza. Azonban ez, öt éves gyakorlattal már másképp fest. 97.617 frank áll szemben a jogászok 108.620 frankjával szemben. Tehát  tanárok viszonylag magas kezdő fizetése nem nő akkora mértékben, mint a gazdaság egyéb szereplőinél.



4. A reálbérek részben csökkennek

A tanárszövetségek elsődleges követelése évek óta a reálbérek emelése. 2012-ben az LCH legalább 6 százalékos emelést, 2013-ban öt éven belüli 20 százalékos emelést és 2014-ben automatikus drágulási kiegyenlítést valamint törvénybe foglalt béremelési rendszert követelt. A bérkövetelések indoklása minden esetben az, hogy a tanárok béremelés nélkül az emelkedő árak miatt részben még kevesebbet is keresnek, mint korábban, de a bérük alakulása egyértelműen alulmarad más ágazatokhoz képest.

Igazak ezek az érvek? Ha az oktatást egészét nézzük, a bérek alakulása az elmúlt két évtizedben három fázisra bontható:

·         Az első szakaszban 1993 és 2000 között a legtöbb ágazatban – a pénzügyi és biztosítási szektor kivételével - stagnáltak a vásárlóerő alapján számított reálbérek. Az oktatási szektor abban az időben átlagon alul teljesített: A reálbérek 1,5 %-al csökkentek.

·         2001 és 2008 között a reálbérek a legtöbb ágazatban emelkedtek. Az oktatási szektor itt is hátul kullogott; az átlaghoz számítva nőtt az elmaradás mértéke.

·         2008 és 2014 között a reálbérek minden ágazatban jelentősen nőttek, így az oktatás területén is. Ennek oka: Miközben a névleges bérek kb. azonos tempóban emelkedtek, 2008-tól stagnáltak a fogyasztói árak.

Összefoglalva tehát a reálbérek az oktatás területén az elmúlt két évtizedben azonos mértékben emelkedtek, mint pl. a közigazgatási szektorban. A fejlődés viszont elmaradt az építőiparban és a vendéglátásban érvényesített emelések mögött. Ha a kiemelkedő ágazatoktól, mint a pénzügyi, biztosítási és a közlekedési ágazat, eltekintünk, akkor az oktatási területén megvalósult béremelések nem esnek a határértékeken kívül, de az alsó határon mozognak.

Ezzel viszont keveset mondunk arról, hogy hogyan is emelkednek a tanári fizetések az egyes kantonokban. A Szövetségi Statisztikai Hivatal (BFS) „nevelés és oktatás” kategóriája az iskolarendszer minden szintjét magában foglalja, beleértve a magániskolákat, a felnőttképzést, a sportoktatást és a távoktatási szolgáltatásokat is.

A tanárok szövetsége ezért egy sor példát is felsorol a reálbérek csökkenésének alátámasztására:

·     -    Aki ma Aargau kantonban felső tagozatban tanítani kezd, annak a reálbére 4,7 %-al kevesebb, mint 1993-ban volt.

·     -    Zürich kanton ugyanezen tagozaton tanító tanárai 3,5%-al, Bern kanton tanárai 3,0 %-al és Schaffhausen kanton tanárai 12,0%-al alacsonyabb szinten kezdenek, mint a fent megadott évben. 

·     -     A kantonok nagy részében a gimnáziumi oktatók reálbére a 20 évvel ezelőttitől is elmarad. Aki pl. egy St. Gallen-i gimnáziumban kezd el dolgozni, annak a névleges bére megegyezik az 1993-as bérrel – időközbeni 15,3%-os fogyasztói áremelkedés mellett. Aargauban a középiskolai tanárok 12,6%-os reálbér veszteségről panaszkodtak. Pl. egy Baselland-i általános iskolában 2,2%-al kevesebb a reálbér, mint 22 évvel ezelőtt.

5. A tanárok többet dolgoznak, mint kellene nekik

A svájci tanárok 2009-ben átlagosan 2072 órát dolgoztak. Erre az eredményre jutott az LCH tanár-szövetség 1854 tanár megkérdezésével Német-Svájcban. A tanárok előírt munkaideje változó; a legtöbb kantonban 1950 óra.

Ténylegesen viszont a tanárok napoktól függően eltérő munkaidőben dolgoznak – és sokszor a hétvégén is: Szombatra általában 2,2 munkaóra, vasárnapra 1,8 munkaóra jut.

6. A tanárok csak egy kicsit pihennek többet, mint az átlag

Az általában vett 12 munkaszüneti hét esetén ez még 6,6 hetet tesz ki, amikor a tanárok ugyan nem oktatnak, de mégis dolgoznak. Ezekben a hetekben viszont sokkal kevesebbet dolgoznak, mint az oktatási idő alatt; tehát kompenzálják a túlórákat, amelyet az oktatási idő alatt felhalmoztak. Viszont a kompenzáció nem lehetséges teljesen. Inkább jellemző az, hogy az iskolaév alatt rengeteg túlórát halmoznak fel: ha például egy tanár összesen 2060 órát dolgozott, akkor a nyári szünidő végén 110 óra túlórával rendelkezik.

7. Kevés tanár akar teljes munkaidőben dolgozni

Hogy miért dolgozik egyre kevesebb tanár teljes munkaidőben az nehezen megmagyarázható. A három ésszerű indoklás a következő:

·      -   A részmunkaidő egy igény, főleg a gyerekes szülők esetében. Az iskolában ez az igény más ágazatokhoz képest viszonylag jól megvalósítható.

·      -   A tanárok nem kapnak minden esetben automatikusan teljes munkaidős feladatot. A feladatokat évről évre újonnan osztják ki. Néhányan viszont kevesebb feladatot kapnak, mint amennyit szeretnének.

·      -    A munkaterhelés sokaknak túl sok . Az adminisztratív feladatok sokasodnak, miközben a teljesítendő oktatási feladatok száma nem vagy csak alig csökken. A tanár-szövetség munkaidőre vonatkozó felmérésében minden teljes munkaidős oktató negyede a feladatok csökkentését kérné. Az emelkedő terhelés két tényezővel indokolható: Egyrészt az, hogy a tanárok több időt fordítanak az oktatás előkészítésére és utómunkájára, másrészt pedig, hogy az adminisztratív és koordinációs feladatok lényeges mértékben megnövekedtek. 

 A teljes jelentés eredetiben ITT olvasható.

A cikk pedig ITT.