"Steueramt Land - adóhatóság ország"

Hol volt, hol nem volt egyszer egy ország. Kevés volt a közpénz, ezért jellemzően azokat piszkálták, akik egyébként is befizető pozícióban voltak. Ezek közül is kiemelkedő célpontok, a vállalkozók. No, nem azt mondom, hogy ez nem volt rendben, hisz ez a dolguk. Csak épp soha nem azokat találták meg, akiket meg kellett volna. Azok éltek, mint Marci hevesen, azok akik tisztességesen próbáltak dolgozni, na azok voltak a szivatós oldalon.
Nem egyszer tettem tiszteletem a nevezett hatóságnál, hol egyik, hol másik cég miatt, ahol kivétel nélkül a kilincs lenyomása után úgy tekintettek rám, mint egy bűnözőre, egy potenciális adócsalóra...
Kitalálod melyik ország?
Hogy eljöttünk, abban szerepet játszott fenti cég ellehetetlenítő eljárása is. "Nem baj, hogy nekem nem fizették ki a számlát, de azért a számla ÁFA-ját, a Társasági adót fizessem be." Hiába kepesztettem, ez a tény senkit sem érdekelt, azzal csináljak, amit akarok.
Egyszer, amikor ajánlottam az ügyintézőnek, hogy miért nem segítenek behajtani a kintlévőségemet, és akkor azonnal tudnék fizetni, a válasz az volt, hogy az nem az ő dolguk, az az én problémám.
Az volt. Be is zártuk a cégeket. Pedig nem egy volt, négy.
Bevallom, nagy fellélegzés volt, amikor vége lett.
Cégek megszüntetve, magánszemélyként kijelentkezve.
Hallelujah!!!

Eltelt pár év, és az utolsó ingatlanunk is eladó sorba került. Vevő meg is érkezett, ám ekkor ért az első meglepetés.
Ügyvédem értesít, hogy majd egymillió forint végrehajtás van bejegyezve a házra az APEH által, amit abban a hónapban tettek rá. WTF?
Majdnem infarktust kaptam.
Micimackó szerint: "gondolj, gondolj, gondolj". Mi a tököm lehet?
Hosszas gondolkodás után, kétséget kizáróan rájöttem, hogy én lehetek a ludas. Még utolsó munkahelyem csinált valami bakit az elszámolással. Mivel magas volt  keresetem, valami különadót kellett fizetni abban az időben, és ezt nem vagy tévesen vonta le. Igazából fogalmam sincs, hogyan volt. De semmi más nem lehet.
Mindegy, meg kell oldani.
Kocsiba be, irány haza.
A jogdoki tanácsára egyből a végrehajtási osztályra mentem. Jelzem a megyeszékhelyen minden lukban adóhivatal van. Nálatok is?
Megtaláltam.
Nagy lendülettel mennék be, de a portás álljt parancsol.
Mondom, van egy ügyem, szeretnék információt kapni.
Azt mondja, nincs ügyfélfogadás.
Ok, de akkor hogyan kaphatok felvilágosítást.
Azt mondja, adjam meg az adószámom és megpróbál intézkedni. Telefon Gizikének.
Kis várakozás, majd válasz: ő annyit lát a rendszerben, hogy nekem nincs semmilyen tatozásom, ami volt, az elévült.
Nem is tudtam, hogy most sírjak vegy nevessek.
Volt? Azt se tudtam, hogy van. Mindegy.

Akkor ki tartozik?
A ház fele-fele arányban van a párom és az én nevemen.
Nem volt nehéz a feladvány...
De mi a túró?
Ő is alkalmazott volt az utolsó évben, neki még ilyen különadó tévedése sem lehet.
Ráadásul 1 guriga, az nem kevés azért.
Mire ez átszaladt a fejemen a portás lerakta a telefont (egyébként minden portást meghazudtolóan nagyon kedves volt a kisöreg).
Ott meditálok, hogy most akkor mi legyen...
Mondja, menjek be az ügyfélszolgálatra. Ok.
Odamegyek, hát persze, hogy nincs nyitva.
Mivel másnap vissza kellett utaznom és dolgom végezetlen nem mehettem haza, ismét visszamentem a jó portásbácsihoz.
Már megismert... végül, már másodszor voltam ott.
Mondom neki, hogy nekem ki kell derítenem, hogy mi a túró ez. Megint telefon Gizikének.
Gizike mondja, hogy menjek fel,  várjak.
Egy kis várakozás után kijött egy pasi meghallgatni, mi a nyomorom.
Bement, és utánanézett.
Megerősített, hogy a páromat érinti a dolog, de többet nem mondhat, mert a személyi jogok, stb.
Banyek, nem a szomszéd dolgai érdekelnek.
Na, erre annyit még elárult, hogy "mögöttes felelősség" a jogcím. Többet, ha akarna sem mondhatna, mert nem lát bele az iratokba.
Telefon ügyvédnek: mi a bánat az a mögöttes felelősség?
Mindig van új a nap alatt, megvilágosított.
Valószínűleg az egyik BT. állhat a háttérben. De miért? Hogyan? Minden cég be lett zárva.
Hm...
Ennyivel lettünk beljebb.

Egy hónap múlva ismét megérkeztünk ügyet intézni. Portás már régi ismerősként fogadott, de sajnálattal tájékoztatott, hogy ebben az ügyben ott nem tudunk semmit intézni, menjük az ügyfélszolgálatra.
Cirka egy órás sorbanállás után egy huszas éveiben járó szépen sminkelt, műkörmös Gizike fogadott. Párom elmondta, hogy mi a probléma.
Pötyögés...
Válasz: "sajnos, nem adhatok felvilágosítást?" WTF ? másodszor.
Itt kezdett a vérnyomásom az egekbe emelkedni...
- Ne haragudjon, ez nem az APEH? Akkor ki adhat felvilágosítást?
Nem tudom. - jött a válasz.
Mondom, akkor legyen kedves idehívni a főnökét vagy az igazgatót, bárkit. Végrehajtást tettek házra, és nem kapok róla felvilágosítást?
Anyád!
Telefon.
Sajnos, az ügyintéző, akinél az ügy van, az épp beteg, így nem tudunk előre jutni, menjünk vissza két hét múlva.
Ez volt az a pillanat, amikor a hangerőm meghaladta azt a decibelszintet, ami normálisnak mondható, és szerintem artikulálatlan hangon elkedztem üvölteni, hogy pont leszarom, hogy beteg vagy meghalt, kerítsenek egy írástudó embert, aki végre eligazít az ügyben.
Itt picit meglepődött.
Féreértés ne essék, nem az a probléma, hogy a legutolsó senki nem tud semmit, csak a hozzáállás. A segítőkészség teljes hiánya. Már csak az hiányzott, hogy elővegye a körömreszelőt...

Annyi infót sikerült kicsalni, hogy ismét vissza kell mennünk oda, ahonnan jöttünk.
Portásbácsi a régi.
Telefon Gizikének, mint régen.
Gizike kideríti, hogy nem ott, hanem egy másik épületbe kell mennünk.
Mondom én, hogy APEH -ből áll a világ.
Persze, ott sem lehet csak úgy kimenni, bemenni.
Igazolás, stb.
Nagy sóhaj, végre kiderül valami.
Felmegyünk, három középkorú, igazi posztkommunista zsíroskenyértartós bürokrata fogad.
Elmondjuk mi járatban vagyunk, majd az egyik csípőre tett kézzel, cinikusan mosolyogva, elkezdi ingatni a fejét. Megvan az a kutya, amit a 70-es években a kocsik kapaltartójára tettek? Na, kb ez.

-" Na, nem mondja, hogy nem tudja, miről van szó!"
Erre párom is (miután neki is rendbejött a vérnyomása), ugyanazon mozdulattal próbálta a debil tudtára adni, hogy fogalma sincs róla.
Természetesen innentől jegyzőkönyv készült.
Kiderült, hogy az egyik már megszüntetett cég után az APEH Társasági adóelőleg jogcímen befizetendő adót írt elő két éven keresztül. Majd, miután elmaradt a befizetés, pótlékolta, bírságolta.
Így a hat év alatt összejött ca. egymillió.
Hm...
Még viccesebb, hogy a kézbesítő, ki sem vitte ezeket a leveleket, hanem ráírta, hogy "nem kereste", így aztán még véletlenül sem jutott tudomásunkra, hogy valami kaki van.
Értem én, hogy a megadott címen soha nem látta a párom, de ez feljogosítja, hogy ne végezze el a munkáját?
Így bizonyítsd, hogy te tényleg nem tudtál a dologról.
Ráadásul, ha jogos, ha nem a követelés, a végrehajtás ott fityeg a tulajdoni lapon, azt le kell vetetni.
Újabb körök.
Végül a háromból egy normális ember volt (aki talán nem nézett bűnözőnek), és elmondta, hogy mit kell tenni, kit kell keresni, hogy végre pontot tegyünk az ügy végére.
Amitől még dobtam egy hátast, hogy a tőkezartzoás 3 hónap múlva lejár, elévül. :)
Rátették, hogy bosszúságot okozzanak? Mert semmi sem történt.
Aztán sok-sok telefon és szaladgálás után megoldódott az ügy.
Köszi, APEH. Semmi sem változott.