Munkanélküliség a gyakorlatban

Még egy utolsó írás, és megígérem, hogy hanyagolom a munkanélküliség témát, de - elnézve a statisztikákat-, sokakat érdekelt ez a dolog. Remélem, tudtam segíteni, és azt is, hogy inkább mint érdekesség olvassátok és nem azért, mert szükséges az információ.

Túl vagyunk a hivatalos dolgokon, megírtuk az önéletrajzot, most a gyakorlati oldaláról közelíteném meg a tennivalókat. Mi vár ránk a munkanélküli időszak alatt.
Ehhez a témához segítséget kértem és kaptam munkanélküliektől és a másik oldalról is.
Ott fejeztük be, hogy be kell jelentkezni a munkaügyi hivatalba.
Először csak egy "pofavizit" (adategyeztetés) történik, ahol elmondják az általános dolgokat. A következő alkalommal már a személyes ügyintézővel (Berater) kell találkozni.
Nem árt sűrűn mosolyogni, és bólogatni rendszeresen, hogy szimpatikus legyen az álláskereső. Ez később nagyban könnyíti az életet. Pl. elküld továbbképzésre.

Először is a legfontosabb: a munkakeresés nem ennek a személynek a feladata, azt mindenkinek magának kell megtenni. Az ő feladata az ellenőrzés, és szimpátiától függően a noszogatás.
Amennyiben mégis talál valamilyen munkát, azt el kell fogadni.
Egyik ismerőst - mivel meglehetősen hosszú ideje nem tud elhelyezkedni -, elküldték amolyan "vissza a munka világába" programba, ahol egy közintézményben dolgozik három hónapot.
Bár, a háta közepére sem kívánta, de nem lehetett visszautasítani.

Hogy milyen időközönként kell ezzel személlyel találkozni, az változó.
Több embert megkérdeztem, van aki havonta jár, de volt olyan is, akit csak háromhavonta hívtak be.
Ez rendszerint egy 20-30 perces beszélgetés, ahol az illető kifaggatja a delikvenst, hogyan áll a munkakereséssel, mik a tapasztalatai.

A következő metódus (itt Aargauban), hogy el kell menni egy nyelvi felmérőre.
A felmérőn megnézik, hogy az emberke mennyire beszéli a nyelvet, jelen esetben a németet. Ennek az eredményét megküldik a tanácsadónak, és ő továbbküldi a munkanélkülit egy tanfolyamra. Ez kötelező jellegű mindenkinek, még akkor is, ha perfekt. Igaz, akkor megússza egy héttel.

Ennek a célja, hogy delikvens megtanuljon önéletrajzot, kísérőlevelet írni, hogyan kell telefonon jelentkezni, mit kell mondani egy bemutatkozó beszélgetésen.
Ez olyan svájcias, mert egyik ismerősöm egy szó nem sok, annyit sem beszél németül.
Tehát hiába magolja be a standard szöveget, ha mást kérdeznek máris bukik a mutatvány.
Ez olyan fordítva ülünk a lovon...
De, hát miért is lepődnék meg?

És azon sem, hogy az egyik ilyen továbbképző cégnél is dolgozik magyar. Nem kellett sokat gondolkoznom, hogy a segítségét kérjem a témában.
:)
Az ő elmondása szerint sem jó így a rendszer, mert az ő dolguk is meglehetősen nehéz. Kapnak egy csoportot, ami sem képzettségben, sem nyelvtudásban, de még korban sem homogén. Ebből a masszából kéne valami használhatót összegyúrni 1-6 hét alatt (nyelvtudástól függően). És akkor még nem esett szó arról, hogy van olyan, aki magasról tojik az egészre, csak azért megy el, mert kötelező. Ezek nagyobb részben sokat "betegeskednek", így a csoport munkájában is alig-alig vesznek részt.

Van olyan, aki csak svájci németül beszél, de se nem ír, se nem olvas németül.
Van, aki még soha nem használt számítógépet.
Ezek csak a legextrémebb kihívások, amikkel meg kell küzdeni (persze, ezért kapják a fizetést, nem sajnáljuk őket, de tényleg elég vicces lehet egy-egy ilyen csoport).
Erről is van bizonyítvány, amit szintén csatolni kell a korábban említett Bewerbungba.
Ami még szintés nevetséges, hogy amennyiben valaki az életes során többször lesz munkanélküli, akkor minden esetben el kell végezni ezt a kurzust. Van olyan, aki néhány éven belül már többször megjelent a képzésen, ismerősként üdvözölte a kurzus vezetőjét.

Hogy elküldenek-e valami használható tanfolyamra, az sok mindentől függ. Itt Aargauban elég nehezen, bár inkább azt mondanám, hogy Berater-függő. Ha látja az igyekezetet, a "motivációt", akkor kegyes lehet és beiskoláztathat.

Egy ismerős Zürich kantonban egy nyelvtanfolyammal kezdte. Ennek elvégzése után kellett mennie a korábban említett CV készítő tanfolyamra. Azt követően még egy könyvelői iskolába is elküldték. Ez egy szimpatikusabb megoldás, és nagyobb az esély az elhelyezkedésre is egy svájci papírral.

Tegyük hozzá, hogy mindenféle felnőttképzés nagyon drága. Egy 8 hetes nyelvkurzus (ami egy kezdőnél sem jelent sokat), 2000 ezer frankba kerül, az említett könyvelői iskola 6000 frankot kóstál.

Ali 17 éve van itt. Menekültként jött, de az állam inkább segélyt ad, mint átképezné. Pedig értelmes, jobb beruházás lenne, ha dolgozna, mint segélyen élne. Ráadásul az eredeti szakmája villanyszerelő.

Viktor 18 évesen jött, nincs svájci papírja, nem veszik fel sehova. 7 éve vegetál. Kis alkalmi munka, munkanélküli segély, szociális ellátást. Már most két oldal az önéletrajza a sok munkahely miatt, ami általában 2-3 hónap. Ő azon gondolkodik, hogy nevet változtat (mondjuk Meyerre), úgy nagyobb lesz az esélye.
:)
Többen mondták, hogy szívesen tanulnának, de a munkanélküli segélyből nem tudják kigazdálkodni a meglehetősen drága képzést és akkor is bizonytalan a végkifejlet (mert akkor is külföldi marad).
Ez nem hangzott túl jól. Mindannyian azt mondták, hogy érzik a bőrükön a hátrányos megkülönböztetést a származásuk miatt.
Mondjuk, ezeken az ellentéteken én elgondolkodnék állambácsi vagy néni helyében.
Szerencsére, nem én vagyok ebben a pozíciban, meghagyjuk ezt a derék svájciaknak.
:D

Amire még érdemes odafigyelni: ha valaki munkanélküli, az nem jelenti azt, hogy felmarkolja a pénzt, és elmegy nyaralni. Ez az időszak olyan, mintha dolgozna, azokkal a jogokkal és kötelezettségekkel. Tehát, ha el akar utazni, akkor szabadságot kell kérni. Három havonta jár 5 nap.

Azt hiszem, hogy a témát kiveséztük, más nem jut eszembe, így elteszem aludni.
Azért ha kérdés van, csak szóljatok!

Mindenkinek szép hétvégét!