2015. december 2.

"Nem vagy jó kabala"...


… mondta ma reggel a lányom. Figyelembe véve a tegnapi és a mai napot, lehet benne valami.
Megkezdtük 90 napos kanosszánkat, amit a jogsi hiánya miatt kell megjárjunk.

Tegnap reggel a szokásos időben indultunk. Ahogy bekapcsolt a rádió a kocsiban, azonnal azt mondta, hogy az autópályán dugó van. Rendben, semmi baj, a falvakon keresztül még rövidebb is az út az iskolába. Arra vettem az irányt.
A mi településünket követően van egy km-nyi „szünet” a következőig. Bátran döngetek (80-al), és ahogy beérünk a faluba, satufék. Hát itt meg mi a manó van?
Mondom a gyereknek, hogy biztos csak útfelújítás, és váltakozó irányú a forgalom. Nyugalom.
Közben elkezdünk araszolni, de a másik irányból folyamatosan jönnek. Hát, akkor ez a tipp nem jött be.
A gyerekek, akik szintén iskolába mennek, vigyorogva előznek a járdán.
Jó lesz ez.
:(
Persze, az óra ketyeg. Átérünk a falun, de még mindig csak lépésben megyünk.
Beérünk Wildeggbe és csak nem haladunk. Ráadásul a körforgalomba becsatlakozik még egy forgalmas út, így annak a forgalmát is fel kell szívja a közlekedés. Már tisztán látszik, hogy el fog késni.
Gyermek ir az osztálytársának, hogy szóljon a tanerőnek, hogy kb. 20 percet késik. Késés esetén 10 frank a büntetés.
A sor meg nem akar haladni. Végre, egyszer csak meglátjuk a probléma okát. A város szélén útjavítás, váltakozó forgalommal.
Végre sorra kerülünk és lehet haladni. Nyomom, mint süket a csengőt, de így is, az egyébként 15 perces útból lett 45 perc.
Tanár megjegyzi, hogy 20 percet mondott…
Banyek, a dugóban ülve, ki a fene tudja előre, hogy mennyi lesz.
Tanulság: legközelebb azt kell mondani, hogy „majd egyszer érkezek”.

A mai reggel is kicsit kapkodósra sikerült, az elmúlt egy évben teljesen kijöttem a gyakorlatból a korai autókázással kapcsolatban.
Szerencsére időben elkészültem, még egy bankautomatás látogatás is belefért.

Jól indul, tökig ér a köd.



Épp elindulunk, amikor gyerek közli,  hogy otthon hagyta a belépőkártyáját. Hiába, ő sincs felkészülve a váratlan helyzetre.
Ok, semmi gond, vissza, még ez is belefér.
Ismét indulás, a köd még mindig tökig ér.
Ráhajtunk az autópályára és a vérnyomásom rögtön rendeződik, a közlekedés semmit sem változott az elmúlt évben.

Megyünk a belső sávban 80-90 km/h-val. Nem tudom, senki nem igyekszik dolgozni?
Mennék, de mindenki, mintha bérlete lenne a belsőre.
Ha nagy a szünet villantok, de még így sem haladunk túl jól.
Épp Lenzburg fele járunk, amikor ismét satufék. Mindkét sáv.
Hurrá!

Na, ebből sem lesz időben beérés.
Lányom itt jegyzi meg, hogy inkább vonattal megy.
Lépésben elérjük a probléma okát.
4 balfék összement.
Hogy, hogyan csinálták nem tudom, mert ketten álltak a belső sávban (!), ketten a leállósávban. Várták a hatóságot.
Hurrá!
Átverekedve magunkat, végre meg lehet indulni.
Tempomat, 130.
Néhány kilométeren keresztül, mert utána ugyanaz a játék. Megyünk 90-el a belső sávban.
Végül nem sokat késtünk, 9 percet.
Hazafele, hogy biztosan jól érezzem magam, a lenzburgi felhajtnál ismét baleset, megint csak araszolunk.
Egy személyautó nekidörgölődzött egy teherautónak.
Hogy a fenébe nem lehet besorolni? 
Nem értem.
Bénák gyülekezete.

Hát, ez sem a mi napunk.
És még 89 nap van hátra.

 :)

4 megjegyzés:

  1. Érdemes waze alkalmazással navigálni, abszolút percrekész közösségi navi. Csak egy mobilnetes okostelefon kell hozzá.

    Karina

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi az ötletet, biztos valakinek hasznos lesz.
      Ciki, de nekem nincs mobilnetem.
      :O

      Törlés
    2. Nekem már van, jól jön sokszor, mármint a mobilnet

      Törlés
    3. Ott a Szaharában kell is!
      :D
      :D

      Törlés