Svájc történelme - I. Őskor

Ahogy korábban említettem fel fogom dolgozni a svájci történelmet.
Természetesen csak nagy vonalakban. Ahogy az őskort áttekintettem, mozgalmas évezredeket éltek Svájc területén, melynek sok fennmaradt emléke is van.

Terveim szerint ajánlani fogom az eseményhez csatolható esetleges kirándulóhelyek és múzeumok elérhetőségét is.
Lássuk!
Arra, hogy már az őskorban is volt itt élet ékes bizonyítékként szolgált az első régészeti lelet, amikor a neander-völgyi ember metszőfogát lelték fel. Nem messze Baseltől, de már a francia svájci Jurában, Franches Montagnes egyik barlangjában. 

Ugyancsak erre a korszakra tehető első tárgyi leletet a Basel melletti Prattelnben találtak.

Ez egy ék alakú kovakőből készült szerszám volt, amit egy gyerek talált, kb 20 évvel ezelőtt.

Kb, 350 ezer évesre becsülték a szerszámot, amellyel vághattak vagy állatokat nyúzhattak anno.

A szakóca a Kantonmusemban található Liestalban.

Itt:
További őskori leletet a St. Gallen közelében lévő 2445 méter magasan fekvő Drachenhoch barlangban találták. Itt az elrendezett állati csontok mellett tűzrakóhelyet is felfedeztek. A régészek 50 ezer évre becsülték korukat.
A Drachenhochot tartják Európa legnagyobb őskori barlangjának.

Ugyancsak bizonyított tény, hogy Appenzell térségében 1477 m magasan fekvő barlangot is felváltva lakta az ősember és az állatok. 1904-ben Emil Baecler találta meg a leleteket (kőszerszámok), amelyet ma az Appenzell múzeumban tekinthetünk meg.  Itt:

Schaffhausen környékén véletlenül akadtak, a gazdag aljnövényzet takarásában egy barlangra, ahol nagyon gazdag felfedezést tettek a tudósok, több mint 50 fajta állatcsontot, kovakőszerszámokat, pengéket.

Schweizerbildben pedig kőre rajzolt állati rajzokat is .
A régi kőkorszak lakói vadászok, gyűjtögetők voltak. A hegyek egyszerre jelentettek védelmet és veszélyt számukra, jelentették az ínséget és a bőséget. Később a közép, illetve újkőkorszak lakói már a mélyebben fekvő területeket foglalták el. Ebből az időszakból fennmaradt leletek azt támasztják alá, hogy már megművelték a földeket, állatokat tartottak.
Az 1853-54 év tele rendkívül száraz volt, a  Bodeni -tó vízállása jelentősen lecsökkent. Ekkor fedezték fel a víz alól kilátszó cölöperdőt (Arbonnál és Obermeilennél), ami azt támasztotta alá, hogy a víz mellett és fölötte is építkeztek már. Ezek a leletek i.sz. e. 3800 és 2100 közötti időszakra tehetők.
Galéria itt:

Kr. e. 1800- Kr. e. 15: ez a svájci bronz-, és vaskor időszaka. Ebből a bronzkor kerek 1000 esztendőt ölel fel. Bár sok lelet létezik, ám mégsem sikerült meghatározni, hogy milyen volt a társadalmi rend, kik voltak a kor lakói, hogyan élték mindennapjaikat.

Bern közelében, Thunban találtak egy sírt, amelyben a maradványok mellett ékszereket, csatokat, különböző harci eszközöket találtak. Ez arra enged következtetni, hogy előkelő személyiség volt a halott a maga korában. A többi feltárt sír  jóval szegényesebb volt.
Niesen mellett több száz kiló agyagcserepet találtak, amiből azt a következtetést vonták le, hogy továbbra is nagyon fontos volt az agyag. Ez végigkísérte a bronzkort, és csak a vaskor kezdetekor szorult háttérbe.

További érdekes ásatások:
- Hemishofen: agyag edények, és női bronz ékszerek mellett találtak egy vas borotvát (!) is.
- Gräcwil: talán a legérdekesebb és ugyanakkor legértékesebb lelet, ami egy görög bronz vizes edény volt, oldalán egy hydrával. Ez arra enged következtetni, hogy az itt lakóknak már voltak távolabbi kapcsolatai.

A vaskor végéhez közeledve a kiásott sírok és várak egyre gazdagabbak, egyre fényűzőbbek. Többször került elő olyan tárgy, ami a görögökhöz köthető.
Svájc a vaskorban válik több kultúra találkozóhelyévé, először említik a Fekete erdő környékén élőket Keltikének.
Laténében nagy mennyiségű fegyvert találtak.
Részletesen itt:

Bern mellett Münsingenben 200 sírt tártak fel. A maradékokból azt állapították meg, hogy a kelta kultúra erőteljesen jelen volt. A nők és férfiak esetében is megjelennek a díszes ékszerek, a harcosok a fegyvereiket is díszítették.
A leletek egy része itt található.
Kr.e 15 és Kr.u 454 között már Svájc területén kelták élnek, több népcsoportban. Lassan, országrészenként kerülnek a Római birodalomhoz.
Kr. e 15-ben döntött Augustus császár Helvécia teljes leigázásához. Felismerte, hogy a hágókon inneni területeket csak úgy tudja megtartani, ha a hágókon túliakat is birtokolja. A sikeres hadjáratot két fia Drusus és Tibérius vezeti. Az őslakosságot nem kiszorítják a területről, hanem beolvasztják, így fordulhat elő, hogy Svájc "rómaisodása" gyorsan halad.
Kr. u. 16-ban már Tibérius a császár, aki a külső támadások elhárítására várost alapít, a mai Windisch mellett (Vindonissa).

 Aargau kantonban ez a legjobb állapotban lévő római emlékhely, ahol minden évben felelevenítik az akkori életet.
Vindonissa Museum

A városok római mintára épülnek meg, kúriákkal, templomokkal, fürdőkkel , színházakkal, a vidékre a majorságok, villák jellemzőek. Ezek összekötésére utak épülnek, a hegyekben a hágók között megépül a híres római úthálózat, mely fellendíti a kereskedelmet. Egyes utakat egészen a 18. századig használják.
A római kori berendezkedést két század eltelte után az alemannok betörései szakítják meg.
A lakosság a nehezen járható hegyekben talál menedéket. A 4. században épülnek meg a késő római várerődítmények, közülük a Kaiseraugustnál található Castrum Rauracense lesz az új, Svájc nagy részére kiterjedő provincia, a Maxima Sequanorum helyőrsége.

Itt bővebben:

443-ban Aetius római hadvezér burgundokat telepít be Sapaudia (Ny-Svájc) megóvására, majd 451-ben legyőzi a hunokat is. 454-ben megállítják az elhatalmasodott hadvezért (III. Valentianus császár leszúrja), így még a római birodalom teljes összeomlása előtt megszűnik a svájci területek felett a római uralom. Ennek ellenére a rómaiak maradnak az Alpok és Jura között, valamint Raetiában és Wallisban. Nyelvüket - a rétorománt- a mai napig őrzik.

Források:

Wikipedia
Puskás Gyula