Külföldiként Genfben

Sokat gondolkoztam, hogyan közelítsem meg a mai témát, mert sokak szemében szálkát jelenthet a kritikám, de van egy jó kis szólás, "ízlések és pofonok különbözőek".
Jelen esetben is. :)

Elképzelted már, hogy milyen lenne, ha mondjuk elmész Győrből Szegedre és nem értik mit mondasz?
Velem most ez történt, pedig én is csak az ország másik végébe utaztam.
Azért is volt furcsa, mert az olasz részen nem ütköztem ekkora nyelvi "ellenállásba".
De kezdjük az elején!

Hatodik évünket gyűrjük itt, szeretjük a jó kocsikat, ennek ellenére még nem voltunk a nagy genfi szalonon. Bővebben :http://www.salon-auto.ch/fr/.
Az idén beütemeztem.
Így utólag, jobban tettük volna, ha elmegyünk pecázni.

Az ország ezen részével kapcsolatban nem voltak elvárásaim, még Franciaországban sem voltam. Ugyan, meglehetősen hibás döntés lenne egy alkalom után ítéletet mondani, de az első randi mély nyomokat hagy az emberben. Ez a randi pocsék volt, így nem is nagyon vágyakozom oda a közeljövőben.
A táj semmi extrát nem adott, csak a nagy szőlőültetvények fogtak meg útközben, és a helyes kis mókuska az egyik parkban.
A távolság egyébként nem olyan vészes, 250 km. Meg kellett állnunk tankolni, és a mellékhelyiséget is szükséges volt meglátogatni. Az gáz, nagyon gáz. Balkáni állapotok uralkodtak, inkább nem részletezem.

Biztosan vannak Genf városának szép részei, a nagykövetségek és a különböző világszervezetek épületei ugyan szépek, de ilyen van máshol is.

A kitáblázástól sem estem hasra, már az autópályán két opciót adtak meg, mint megközelítési lehetőséget. Mi a városon keresztül mentünk, jó kis dugóban. A lámpát nem kapcsolták ki, így egy kereszteződés jócskán fogta a forgalmat, egy váltásnál jó esetben, akár három autó is áthaladt. :(

Többszöri kacskaringó után sikerült leparkolnunk egy mélygarázsban, ahol a kijáratnál kellett fizetnünk, egy minden bizonnyal diákmunkásként alkalmazott fiatalnál, aki minő meglepetés, csak franciául beszélt.
20 frank egy napra, legalább nem sok.
Főleg úgy, hogy onnan busszal lehetett a kiállítócsarnokhoz jutni.
Egy kicsit furcsa volt, mert a buszt full-ra töltötték, az utasok mint a heringek simultak egymásnak. Nekem kellemetlen volt, mert nehezen viselem a különböző szagok találkozását, extrém esetben képes vagyok elájulni. Nem volt hosszú az út, de a hátamnak simuló srác olyan bűzt árasztott magából, hogy majdnem odahánytam. A Pitralon ehhez képest egy Chanel 5.
:)
Azt csak mellékesen jegyzem meg, hogy ezek a buszok - szerintem -, nem tömegre vannak tervezve, ugyanis fenti kapaszkodó nincs, így a fiúk, akik középen állnak, igyekeztek nem elesni. A légkondit felejtsd el.
Néhány perc múlva megérkeztünk.
A belépőjegy sem volt drága, felnőtteknek 16 frank.
Figyelj! A jegy egyszeri belépésre jogosít, NEM napijegy.
Mi ezzel jól meg is szívtuk, de erről kicsit később.

Az egyes "teremben" kezdtünk, a tömeg óriási volt. Ez mondjuk kevésbé zavart volna, de a várva várt csillogás elmaradt.

A következő autóm :)

Jóval többet vártam.
Pláne, a korábban megnézett videók alapján. Jó-jó, az autók legalább szépek voltak.

Lehet, hogy szűkös az eklézsia, a csillogást csak a szakmai napokra tartogatják?
Lepukkant, balerinacipős hostessek, és unatkozó hostok. :(
Hm.

Sok kiállításon voltam már kiállítóként, szakmai vendégként, vagy csak snassz látogatóként, de ezt még a pesti BNV is lepipálja.

Ami szintén ledöbbentett, hogy nincs kulturált étkezésre kijelölt hely.
- Vagy eszel egy étteremben jó sok pénzért valami felejthető kategóriájú izét,
- vagy meglátogatod a büfésort, aminél egy rissz-rossz, lepukkant falusi búcsú kínálata és ellátása is jobb,
- vagy leülsz (!) a kijárat mellett a vörös szőnyegre, és eszed, amit otthonról hoztál.
Tiszta '80-as évek balatoni feeling (hűtőtáskából kificcen a rántott húsos zsemle, a sör, meg a dinnye).
Hm.

A feketeleves csak ezután jött. Át akartunk menni az 5. terembe, követtük az útbaigazító nyilakat (mi mást?).
Addig bóklásztunk, míg egyszer csak kint találtuk magunkat. Rájöttünk, hogy eltévesztettük az irányt, és vissza akartunk menni, ám a kapu nem engedett.
Odamentünk egy helyi "mondmeghez". Minő meglepetés: semmilyen emberi nyelven (nem a magyarra gondolok) nem tudott. Csak és kizárólag franciául. Vicces.
Próbáltunk némettel, angollal. Semmi.
Információ sehol.
Agyunk forráspont közeli állapothoz közelített.

Úgy döntöttünk nem ér az egész annyit, hogy ismét vegyünk jegyet, hogy vissza tudjunk menni.
Oké, keressük meg a buszt.
Útbaigazítást kértünk (volna) a rend őrétől, de ő is csak franciául vartyogott.
Megjegyzem, itt a német területen a rendőrök beszélik mindhárom hivatalos nyelvet, és az angolt is.

Ok, van a kézzel-lábbal módszer, ennél maradtunk mi is. Mutogattuk a jegyünket, és ők is mutogattak, hogy menjünk csak hátra, hátra. Jó, de hova hátra? Hát - stílszerűen -, hátra a "franszba".
:D
Végül megtaláltuk a buszt.
Visszafele nem volt tömeg.

A végére még egy meglepi maradt. A kijáratnál, ami jelen esetben az utca végét jelentette,  ismét kérték a parkolószelvényt. Akadt olyan, aki már kidobta. Én is gondoltam rá visszafele, aztán -kuka nem lévén - (minő szerencse), a zsebemben maradt. Aki nem tudta bemutatni, megvehette ismételten, hogy aztán a kis kollegina összetéphesse. Hm, és megint csak hm.

Annyit tennék hozzá még, hogy sem a parkolójegyen, sem a belépőjegyen egy kuka hang sincs arról, hogy mi a "házirend".

Ha már ilyen hamar végeztünk, megnéztünk Nyon városát is.
Itt sem estem transzba, nekem a Lugao-Locarno kombó sokkal jobban bejött.
De, ahogy írtam, ízlések és pofonok.
:)