Lesz-e 4000 frank a minimálbér?

Hamarosan megint népszavazás lesz, ahol az egyik kérdés az, hogy legyen-e a minimálbér 4 ezer frank vagy sem.
Sokan lobbiznak mellette, de legalább annyian ellene is.

Ti mit gondoltok?
Lesz vagy nem?

Ha szavazhatnék, akkor vállalkozóként ellene szavaznék, hisz ez azt jelenti, hogy árat kell emeljek vagy azt, hogy el kell küldjek valakit/valakiket, hogy meg tudjam őrizni a versenyképességet.
Egyik "jobb", mint a másik.

Magánemberként megszavaznám.
Róka fogta csuka helyzet.

Többször írtam már a kereseti lehetőségekről, arról is, hogy bizony vannak itt is rosszul fizető szektorok is. Nem csak habzsi-dőzsi az élet.

A napokban megjelent a Statisztikai Hivatal jelentése a témában, aminek a kivonatát egy otthoni lap is leközölte, amit ITT olvashattok.

Annak ellenére, hogy az adatok stimmelnek, a megfogalmazás nem szerencsés.
Látom, ahogy az otthoni olvasó szeme felcsillan, mint Dagobert bácsié a mesében és már számol is. 6000 ezer frank szorozva 250...

Távol álljon tőlem, hogy bárkit is megsértsek, de ehhez a bérhez kell egy használható szakma és minimum jó nyelvtudás.
Ezek nélkül kb. a fele, ami elérhető.
Mivel korábban írtam már egy-két röpke gondolatot a témában, nem ismételném magam, akit érdekel ITT elolvashatja.

Amiért most visszatértem a dologra, az a közelgő népszavazás, és a friss számok.

Németül tudóknak bővebben EZEN az oldalon állnak rendelkezésre adatok. A tájékoztató alatt van egy PDF -file, aminek a végén több ágazat bérei is fel vannak sorolva.

Jó bogarászást!
:)

Fut, szalad a kicsi kocsi

Emlékszel még rá?

A múlt héten megint sikerült mintegy 2500 km-t "szaladnom" négy nap alatt. Négy napra elosztva nem lett volna olyan vészes, de két nap alatt abszolváltam, plusz kettő nap pihenővel.

Az esetek 80 %-ban egyedül utazom, így 9-10 órám van, amit el kell valahogyan töltenem, értelmesen.

Mivel egyik kedvenc elfoglaltságomat sem lehet vezetés közben művelni, ezért a lehetőségek meglehetősen behatároltak.

Mit szoktam csinálni?

- Agyalok megoldásra váró kéréseken.

- Álmosság ellen énekelek (á, egy cseppet sem néznek hülyének).

- Figyelem/analizálom a közlekedőket és a végén lesz belőle egy írás.

Mint most.

:)

Hazafele nem sikerült elég korán indulnom, így kellett egy kicsit küzdenem a reggeli csúcsban, míg átverekedtem magam a West- és a Nordringen.

Winterthur után már lehetett szépen tempósan haladni. Nálam a tempós haladás nem jelent semmi extrát, nem hágom át a közlekedési szabályokat, annyit csalok csak, hogy a sebességi határ tűréspontján autózók. Ez azért is jó, mert nem kapcsolom be a tempomatot, így nem álmosodok el (annyira).

Mivel hétköznap mentem, ezért nem hiányoztak a kamionok az útról. Illetve nekem ugyan nem hiányoztak, sőt. L

A hócipőm tele van azzal, amikor az egyik 86 km/h sebességgel előzi a másikat, aki 85 km/h sebességgel halad. A manőver betart legalább egy kilométeren keresztül, ami miatt feltorlódik a forgalom, a gyorsabb autósok nem kis bosszúságára.

A következő, amit nem értek, hogy sokan nincsenek tisztában a saját autójuk teljesítményével, és egy 1,2 literes, 75 pacis Skoda Fóbiával úgy közlekednek, mintha az egy 3,5 literes 200 lovas akármi lenne.

Ne érts félre, semmi bajom ezekkel az autókkal, sőt nagy kedvenceim. A városban. Nekem is volt a Matiztól elkezdve a C2-ig. Városban ideális, de a pályán felesleges vele Schumachert játszani.

A vezetőkkel van a probléma, akik rendszerint nem használják a tükröt, amikor előzésbe kezdenek, ezáltal állóra fékeztetik a gyorsabban haladókat. Nem kicsit balesetveszélyes.

A következő észrevételem, amit csak most tűnt fel, és legtöbb esetben hölgyekre jellemző, hogy ráállnak a gázpedálra és 100-as tempónál fixálják a lábukat. Tehát ezzel a sebességgel mennek a 80-as korlátozásnál, de a 130-as táblánál is. Előző ugyan nekem nem fáj, maximum neki, ha érkezik a csekk. Néha még egy kis elégtételt is láttam az arcukon, hogy "na lám, megelőzőm ezeket a nagy kocsikat".

Utóbbi sem szerencsés. Pláne, ha aztán azzal a sebességgel kezd előzősbe.

Szintén a kisebb teljesítményű autók vezetői villognak a völgynek lefelé, aztán egy emelkedőn rendszerint meghalnak.

Nem feledkezek meg az "állatokról" sem, akik 200-al tolják. Ez legalább annyira veszélyes, mint a lassú autók. Jó lenne megtalálni a középutat, és mindenki tartaná magát a megengedett sebességhez. Ok, tudom a német részen sok helyen lehet menni, de mégis. Megjegyzem, a német rész lassan rosszabb, mint az osztrák, mert nagyon sok helyre raknak ki korlátozást (az összes hídhoz pl.), nem beszélve az útépítésről/javításról, amikor 8-10 km-en keresztül ballag az ember 80-al.

Most is volt egy olyan helyzet, amikor a hajam az égnek állt egy ilyen elmebetegtől.

A kamionok után másik kedvencem a lakókocsisok. Ráadásul egyre nagyobb felépítményt ráncigálnak maguk mögött. No, mindegy.

Szóval épp előzésbe kezdtem egy ilyen konstrukciót, amikor látom, hogy veszettül jön utánam egy terepjáró, majd kimegy a külsőbe. Éreztem a szándékot, miszerint jobbról próbál meg bebújni elém, ezért inkább kicsit visszavettem a tempót. Hát, na - féltem a tyúkszaros életem.  

Persze megérdemelte volna, hogy adok még egy kis kakaót, és akkor neki vészfékeznie kellett volna. Mindegy, befért.

Egy világoszöld G-s vagy M-es Merci volt (hogy lehet egy Merci zöld?). Ebből is látszik, hogy nem normális.

Azért, hogy nyomatékot adjak nemtetszésemnek, refi fel és egy kilométeren keresztül mentem utána. :D

Engem sem kell félteni ám. :)

Szoktam még figyelni azt is, hogy ki mennyire mazochista. Magyarra lefordítva, ki, milyen messziről jön és vajon hova tart. Mennyit képesek az autósok kocsiba préselődve utazni?

Most a legdurvább ilyen, egy orosz motoros (!) volt, akibe épp a svájci határ előtt botlottam bele visszafele jövet, zuhogó esőben. Egy élmény lehetet.

Hazafele is majdnem szerencsém volt, eltekintve az utolsó 30 km-től.

Zürich- reptéri lehajtó, álló sor.

Gyorsan hazatelefonáltam, mert tudom, hogy a fiúk tudnak erre egy egérutat. Meg is kaptam az útbaigazítást, de mire a lehajtóhoz értem volna, már el is hagytam a koccanást. Gondoltam, már nem lesz probléma. Kár volt.

Mintegy két kilométert autóztam gondtalan, amikor az előttem haladó kitette a vészvillogót. Hogy az a…

Hát persze, hogy a TCS is akkor reagált. Összementek az alagútban.

Végül egy fél órás araszolás után azért sikerült ezt is elhagyni, így viszonylag jól érkeztem.

Egy kis időre…

J

A 'bajnak' nem küldünk meghívót, bejelentkezés nélkül érkezik

Bizonyára észrevettétek, hogy az aktivitásom egy kicsit megcsappant  a héten. A témák "hegyekben állnak", így nem arról van szó, hogy nincs már miről írni, csak közbejött egy kellemetlen esemény.

Sajnos, a problémák bármilyen természetűek is, rendszerint váratlanul érkeznek és alaposan fel tudják borítani a mindennapjainkat. Csak abban bizakodhatunk, hogy a lehető legjobban, leggyorsabban, nagyobb veszteség nélkül jövünk ki belőle.

Az "én" történetem már jó egy hónappal ezelőtt kezdődött, amikor épp otthon voltam. Történetesen aggasztott az anyukám állapota.
Tudni kell, hogy már jó ideje az egyik lábában protkóval él, ami az elmúlt több mint két évtizedben egész jól működött. Ellenben, az utóbbi időben a másik lába fájt. Egyre jobban.

Először ráfogta a hirtelen jött kerti munkára, hogy a másik lábát kímélve, ezt biztosan megerőltette. Mivel nem vagyunk orvosok, és jobb nekünk sem jutott eszünkbe, nyugtáztuk a helyzetet, és bíztunk benne, hogy amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan távozik a probléma.
Csakhogy, az állapota egyre rosszabb lett. A körzeti orvos fájdalomcsillapítót, vitamint, krémet adott, mondván bizonyára valami ízületi gyulladás, ami oda sugároz ki.

Néhány nap múltán már nem tudott lábra állni. Szóltak az orvosnak, hogy menjen ki. A doki kedden (Húsvétot követően), arra hivatkozva, hogy sok volt aznap a beteg, majd csak a másnap délelőtti rendelés után megy ki, azaz több mint 24 óra múlva.
A fantáziátokra bízom, hogy mit gondolok erről.
:(

Csak mellékesen :
A SEMMELWEIS  EGYETEM ORVOSI ESKÜJE 

Én, (…) esküszöm, hogy orvosi hivatásomhoz mindenkor méltó magatartást tanúsítok. Orvosi tudásomat a betegségek megelõzésére, a betegek testi-lelki javára, betegségük gyógyítására fordítom. A hozzám fordulók bizalmával, kiszolgáltatott helyzetével visszaélni nem fogok, titkaikat fel nem fedem. Egyenlõ figyelemmel és gondossággal gyógyítok minden embert. Tudásomat és gyakorlati ismereteimet állandó képzéssel magas szinten tartom, de ismereteim és képességeim korlátait is tudomásul veszem. Az orvosi mûködésemmel kapcsolatos etikai követelményeket tiszteletben tartom. Arra törekszem, hogy az orvostudomány, valamint a Semmelweis Egyetem jó hírnevét öregbítsem és megbecsülését elõmozdítsam.



Más választás nem lévén, telefon az ügyeletnek. Onnan ki is jött egy doktornő, aki azonban azt mondta, hogy "csak úgy", lábfájással nem lehet beutalni beteget a kórház ambulanciájára.
Kvázi hazudni kell valamit.

Értsd jól, ha csak simán beteg vagy, és még nem lóg a beled, vagy van egy csepp vér az ereidben, nem visz el a mentő.

Félreértés ne essék, ezen most nem csak a személyes érintettség miatt vagyok felháborodva, de az nonszensz, hogy egy (tök mindegy miért) járásképtelen beteget nem visz el a mentő. (Korábban már nekem is volt egy ilyen esetem, amikor rosszul voltam és nem jöttek ki. Igaz, hogy az a betegség köszönőviszonyban sem volt ezzel az esettel).

Hát ki az az elmebeteg, aki ezt a szabályt megalkotta?
Nem vagyok rosszindulatú, de komolyan kívánom, hogy kerüljön ilyen helyzetbe.

A doktornő tehát hazugsággal hívta ki a mentőket, de akkor még neki is az volt a véleménye, hogy valószínűleg vissza is hozzák, mert nem akut a probléma.

Hát nem tudom, ha valaki nem tud járni, az nem akut?

Így aztán egyedül ment be a mentősökkel.
Mivel nem hozták vissza az éjszaka, én másnap hajnalban elkezdtem nyomozni, hogy vajon hol van.
Szerencsém volt, a központi telefont azonnal felvették. Több kapcsolás után kiderült, hogy az anyukám nemhogy nem jön haza, de épp készítik elő a műtétre, mert combcsonttörése van.
Jó hogy ültem, mert a hangom is elakadt.

Még jó, hogy csak hazugsággal került be...
Ha őszinte, akkor mi van? Még mindig otthon csücsül?
--------

A másik, ami az eset kapcsán eszembe jutott, hogy néha szidjuk és átkozzuk ezt a modern világot a sok kütyüvel együtt, de ha belegondolunk jó, hogy vannak.
Hisz ezelőtt 30-40 évvel még csak értesíteni is nagy-nagy késéssel tudtak volna. (Mi is volt akkor? Távirat.)

Így, a műtétet követően azonnal tudtam vele beszélni. És persze nem csak vele, hanem a családi riadóláncot is azonnal sikerült indítani.
Hát, na.... ez van.

Csak hümmögök...

Mondtam már nektek, hogy kíváncsi vagyok?
No, nem úgy mint egy falusi vénasszony, de szeretem körbejárni az éppen foglalkoztató dolgokat.
Mivel még mindig keresek házat, gyakorta nézegetem az ingatlanos portálokat. Ahogy korábban írtam venni nem akarunk, illetve itt nem, de azért szeretnék képben lenni az árakkal.

Így, megnéztem mi a legolcsóbb és mi a legdrágább ajánlat éppen.
Meglepve tapasztaltam, hogy mindkét végletet Tessinben találtam.

Lássuk a legolcsóbbat!

Diese 2 Tessiner-Häuser , die beide zu renovieren sind, befinden sich am Eingang von Russo, ungefähr auf halber Strecke des Onsernone-Tals. Die Strukturen sind komplett zu erneuern. Die Aussenwände kann man wahrscheinlich erhalten, hingegen der Rest ist total zu renovieren. Ein Experte müsste den Zustand des Daches beurteilen, welches eventuell zu sanieren ist. Diese Häuser sind so typisch für die Bauweise im Onsernone-Tal, dass sie auf verschiedenen Postkarten abgebildet sind, um das Dorf zu repräsentieren. 
Im Moment hat der Besitz noch keine Parkplätze, aber mit wenigen Ausgaben kann man sie erbauen.

Vélemény?
Szerintem dózer kell ennek, nem felújítás. :)

Nem kell szakértőnek lenni, de olyan szerkezeti hibái vannak a háznak, amin nincs mit javítani.
Hogy mennyi az ára ? Potom 110 ezer frank.

Lássuk a legdrágábbat!

Die fünf exklusiven HUF Häuser sind bezeichnend durch ihre absolute Privatsphäre in einer ganzjährig sonnigen Position, welche nicht nur eine spektakuläre Panoramasicht, sondern ein Gefühl der Ruhe und Stille garantieren. Durch die Hanglage und der zur Sonne ausgerichteten grossen Fensterfronten fasziniert eine 270 Grad Panoramasicht von Ost nach West über den Lago Maggiore und die gesamten Südalpen den Betrachter. Die zum Panorama ausgerichtete Giebelausrichtung der Doppelpultdächer verleiht den exklusiven, grossen HUF Häuser eine dominante Präsenz. 

Die Fotos sollen Ihnen eine Vorstellung von den HUF Häusern geben. Jedes HUF Haus kann individuell mit Ihnen gestaltet werden. 

Gondolom, ennyi pénzzel itt sem szaladgál mindenki, ezért reklám céljából egy remek videó is készült a vevők érdeklődésének a felkeltésére, amit ITT nézhettek meg. Érdemes.

 

Jócskán fel kell kelteni az érdeklődésünk, hogy a potom 16,1 milliót letegyük az asztalra. 
:)
Persze, álmodozni lehet, az nem kerül pénzbe.

Egy kis statisztika

Ünnep lévén komoly témát nem szeretnék feszegetni, itt sem történik semmi, mondhatni a fű se nő. Igaz, mitől nőne, hideg van.
Mikor elkezdtem írni a blogot, fogalmam sem volt, hogyan kell. A gyerekeim segítettek. Itt jön a szokásos: nélkülük nem jöhetett volna létre. :D

Ha jól belegondolok, 30 éve nem gondoltam volna, hogy az ágyban ülve írom ezeket a sorokat egy tableten (lustaság, fél egészség).
Szerintem, nem vagyok egyedül ezzel a gondolattal. Az elmúlt néhány évtizedben óriásit fejlődött a technika.
Menjünk vissza az időben egy kicsit!
Soha nem fogom elfelejteni azt a napot, amikor a fizika előadóban vártuk a technikatanárt a gimiben (talán 1986 lehetett). Nem nagyon vettük komolyan sem őt, sem a tárgyat. Bezzeg ő.
A maga 150 centijével, barna köpenyben bekocogott az osztálya. Ezzel nem is lett volna probléma, de pasi volt.
Nagy komolyan bejelentette, hogy most akkor programot fogunk írni. Mi lányok vihogtunk, hogy most meg szeretné tervezni, hogy mit csinálunk a hétvégén. Erre mondja, hogy számítógépes programot. Ammegmi?

Talán, egy-két gyereknek volt Commodore-ja. Én még életemben nem láttam. A számítógép nálam kimerült a 4 műveletes zsebszámolóban. Ha már négyzetre emelt, vagy gyököt vont, szuper volt.

Aztán elkezdett egy algoritmust felírni a táblára hosszasan, amit mi csak néztünk. Na, ott veszítettem el elsődlegesen érdeklődésem a számítástechnika irányában.

Aztán persze később nem lehetett elkerülni a kapcsolatot a munkahelyeimen, majd otthon sem. Abban az időben kielégítette azt a célomat, hogy leveleket írtam rajta. Nem kellett indigó a sokszorosításhoz, és javítani is lehetett. Jó kis mátrix nyomtatóm volt. Neked is? :)

Már nem emlékszem mi volt a Windows előtt, de azzal kezdtem. :)
Aztán, az évek múlásával mind jobban beleástam magam, jellemzően magamtól. Megtanultam az összes Office alkalmazást.

Visszatérve, így voltam a webes szerkesztéssel is. Csináld meg lécci! - adtam ki a parancsot.
Viszont, van egy, a családom számára is idegesítő tulajdonságom, miszerint mindent azonnal akarok, így sokszor segítség hiányában, magam kontárkodtam bele ebbe is.
Itt jegyzem meg, van még hova fejlődnöm.

:)
Most már eltalálok magam is az oldalon, így bukkantam  mindenféle statisztikai adatra.
Úgy általában nem szeretem a statisztikákat, szárazak és nem is mindig pontosak, de most kivételt tettem és megnéztem a saját magam számait.

Az összegzés alábbi, néha vicces, néha érdekes eredményeket hozta.

Legfontosabb keresési kulcsszavak:

- lidl banán ár április 1,
- erotikus munka St.Gallenben,
- szavazás eredmények,
- valahol lakni kell.
- cigiző helység való világ 6,
- escort lányok svájc,
- autópálya Svájc,
- várak Svájcban.
- van-e magyar étterem Svájcban,
- fogorvos árak Svájcban.

Hát, na! Érdekes ez a Google.
:D

Következő adatsor, ami engem inkább érdekel (mert hát kíváncsi vagyok, na), hogy honnan olvastok?
Nagyon megtisztelő, hogy ilyen sokan vagytok (az összes látogatás is már rég 6 számjegyű, de soha nem gondoltam volna, hogy a világ ilyen széles köréből lesznek olvasóim).
Azon nem lepődtem meg, hogy Magyarországról áll az első helyen, hisz sokan még most is indulás előtt állnak, de azon már igen, hogy innen Svájcból került ki a 2. legtöbb érdeklődő.
Aztán a többi európai ország mellett olyan helyekről is érdeklődnek a blog iránt, mint pl. Alaszka (ez azért nem annyira standard), de Ázsiából is vannak olvasók, sőt a fekete földrészről is.
Köszönöm nektek, nagyon jól esik.
:)
Ellenben a keresési felületek sorrendje megváltozott az utóbbi néhány hónapban. Régebben nagyon sokan a Határátkelőről találtak rám, ma más inkább a google-n keresztül (.hu,.com, .de, .ch).

Szóval, érdekes dolog mégis ez a számítástechnika.
És ha már ez a téma...
Minap reggel volt a tv-ben, hogy bioinformatikusok "gyártottak" egy olyan programot, amivel az élet fáját lehet szimulálni, 32 ezer darab proci szükséges a géphez, hogy fusson rajta a program.
Hát na, az már nem egy tablet.
:)
Akit érdekel, a szuperszámítógépről bővebben ITT olvashat.
Ennyit a tudományról.

Remélem, a nyúl mindenhova megérkezett.
:)

Kellemes ünnepet!

Mivel nálunk ma már szabadnap van, így bele is ugrunk a négynapos semmittevésbe.

:)

A gyerekeknek sok nyuszit csokiból, a lányoknak "Krasznaja Moszkva" mentes locsolókat kívánok! A fogyókúrázók tartsanak egy kis szünetet!

:D

Ellenőrzés

Korábban írtam már az itteni hivatalos ügyintézésről, most újabb történetem van. Óhatatlan, hogy felhozzak otthoni példát is. Lehet, hogy a sztorival ismételni fogom magam, de nem emlékszem, hogy itt, vagy a HÁ-n említettem korábban.

Egy újszülöttnek minden vicc új, ezért leírom ismét (akik olvasták már, azoktól elnézést kérek, de ezt most nem tudom kihagyni).

Néhány héttel ezelőtt levelet kaptunk a helyi nyugdíjbiztosítótól, miszerint ellenőrizni kívánják a 2009-2011 időszakot. A levél simán jött, semmi ajánlott. A gatyám egy pillanat alatt lett tele, amikor elolvastam. Remegő hanggal hívtam a könyvelőmet. Ő mindjárt mondta, hogy a jelzett időpont (két héttel később) neki nem jó, mert épp szabadságon lesz. Itt kaptam másodszor infarktust. Nem elég, hogy tele a gatyám, még ujjat is húzunk a hatósággal, hogy nem érünk rá?

Eltelt néhány nap, hívtam a könyvelőt, hogy akkor most mikor lesz az újabb időpont. Erre ő:

-Ja, el is felejtettem, majd írok neki egy mailt.

Á, nem voltam ideges.

Újabb néhány nap múlva kerestem, addigra kapcsolatba lépett vele. Az ellenőr - legnagyobb meglepetésemre - rugalmas volt, azt mondta, hogy majd jelentkezzünk, ha alkalmas lesz. Mi vaaaannnn?

Na, jó.

Közben a könyvelő kinyaralta magát, már rég visszajött, amikor ismét figyelmeztettem, hogy el ne felejtse az egyeztetést. Fel is hívta az embert, de mivel neki semmi kedve nem volt a személyes találkozóhoz (messze van Schwyz), felajánlotta a revizornak, hogy inkább mailben beküldi a szükséges doksikat. Ó, Istenem! Meddig feszíti a húrt?

Várj! 

A revizor örült, hogy ennyire rugalmasak vagyunk.

Öööööö.

Az eredeti ellenőrzési időpont február 20 volt, az anyagot sikerült már (!) április elején beküldeni.

Ma megkaptam a "jegyzőkönyvet".

Németül nem tudóknak annyi áll benne, hogy minden a legnagyobb rendben, köszönik az együttműködést.
Hm, más ez az érzés...

:D

Rögtön elhatároztam, hogy ezt be fogom keretezni. 

Ugyan, otthon sem kaptam soha bírságot, de a jegyzőkönyv mindig tartalmazott megállapításokat és feltételezéseket.

Ez mondjuk teljesen "jó" érzés. Bármit csinálsz, te egy csaló, bűnöző vagy, ha vállalkozol. Igaz, hogy - kis túlzással - a széket is te vetted, amin a revizor melengeti a seggét. :(

Erre volt egy remek mondásom: az is bolond, aki vállalkozóvá lesz Magyarországon (Csokonai után szabadon, dupla negatív smiley-val).

Most jöjjön egy sztori otthonról!

Egyik kedves asztalos barátom ellenőrzésének egy szeletét osztom meg, ami kb. 10 éve történt.

A helyi - akkor még talán - APEH épületébe nagyjából egyszerre érkeztünk. 
Otthon feltétlenül szükséges a doksik beszállítása, majd amikor átvizslatták azt, akkor egy személyes megbeszélés is. Nekem is volt behívóm aznapra.

"Cuclista" találmányként az irodák nem csak a folyosóról közelíthetők meg, hanem az egész szint átjárható, minden iroda összenyitható.

Emlékszem nyár volt, meleg is volt. A klímát még hírből sem ismertük, az összes ajtó nyitva, így nem volt nehéz belehallgatnom barátom beszélgetésébe a revizorral:

- Kedves X úr!

Átnéztem a vonatkozó, ellenőrzés alá vont időszak iratait és találtam néhány érdekes számlát, amire magyarázatot várok.

Barátom készséges ábrázatot vágott, bár úgy ült a székben, mint aki kardot nyelt.

- Lássuk csak! - villant fel a hölgy szeme. Magyarázza meg kérem, hogy egy asztalos cégnek miért van szüksége szénfuvarra?

Barátom szeme kikerekedett, kopasz fején elindult egy verítékcsepp.

- Szénfuvar? - nézett bután és kérdezett bátortalanul.

- Igen, szénfuvar. Brünhilda itt már nyeregben érezte magát, és kajánul vigyorgott. Áh, ismét egy adócsaló. Nagy fogás.

A vállalkozó próbálta előkutatni elméje bugyraiból, hogy vajon mi volt x évvel ezelőtt. Ötlete sem volt, így megkérdezte, hogy milyen összegről van szó.

Nem emlékszem, hogy mennyi volt, talán húszezer körüli számla volt.

Barátom akárhogy is törte a fejét, semmi, de semmi nem jutott eszébe, hogy miért kellett neki szén, és annak a számlája miért van ott. 

Csak fészkelődött és jobb ötlete nem lévén megkérte a revizort, hogy ugyan, mutassa már meg neki. 

Ő magabiztosan felé fordította a mappát.

Szemmel láthatóan kezdett élet térni asztalosom arcába, majd egy perc múlva széles vigyorral csak ennyit mondott:

- Hölgyem! Az nem szénfuvar, hanem színfurnér (a bútorok szélére ez kerül felragasztásra).

Brünhilda nem volt boldog, már látta távolodni az év végi prémiumot.

Mielőtt valaki furcsának találná, hogy miért van egy költségvetési intézményben prémium, el kell oszlassam a kételyeit. Nagyon-nagyon komoly év végi jutalmak voltak abban az időben.

Nos, nem tudom, hogy azóta mennyiben változott a hatóság hozzáállása a vállalkozókhoz, nem akarok pálcát törni, csak remélni tudom, hogy változott a mentalitás.

Gyereket várunk

... természetesen nem én vagyok kismama. Tudom, hogy kissé hatásvadászra sikeredett a cím. :)

Én már csak nagymama szeretnék lenni, lehetőleg nem a nagyon távoli jövőben. Khm, jó diplomatikus, igaz? :D

Az utóbbi időben több baba is született a családban (biztosan áramszünet volt 9 hónapja), ezen kívül többen kérdeztetek az itteni kismama-szülés témáról, ezért segítséget kértem egy itteni kedves barátnémtól, aki nemrégiben szült, hogy tegyük helyre a dolgokat.

Az interjúalanyom így Tina lett, aki időközben megtisztelt azzal, hogy kisfia keresztanyja is lehetek, már túl van a babavárás, majd szülés időszakán.  Őt faggattam arról, hogy mennyiben más, más-e itt a folyamat (bevallom, az otthonival sem vagyok már képben, hisz 25 év távlatából homályosak az emlékeim, ráadásul egy csomó dolog megváltozott azóta).

Az elején kiemelem, hogy az ő esete egy teljesen átlagos, sallangoktól mentes történet, ettől bizonyára vannak /lehetnek eltérő esetek is.

Szívesen veszem, ha leírjátok, ha ettől eltérő tapasztalatotok van.

Kezdjük az elején!

Amire érdemes figyelni: ha valaki itt születik vagy gyermekként érkezik, felnőtté válásakor automatikusan „számol” a biztosító azzal, hogy gyermeket fog vállalni, tehát ennek a díjtételét (terhességi ellátás, szülés) automatikusan bekalkulálja a biztosítás összegébe (Krankenkassa). Ha valaki felnőttként érkezik, akkor erre a biztosítás megkötésekor érdemes javaslatot kérni.

Ha valaki extra szolgáltatást kíván igénybe venni (privát kórház, szoba), azt is jelezni kell.

Mi van, ha felmerül a gyanú? Minden gyógyszertárban, nagyobb üzletben beszerezhető a gyorsteszt  (Schwangerschaftstests). Az ára nem kevés, kb. 10 franktól kapható. Mikor a témában kutakodtam, találtam egy idevágó cikket, amit ITT olvashattok.

Ha elvégeztük a vizsgálatot és pozitív az eredmény, érdemes azt megerősíteni egy orvosi vizsgálattal.

Nem tudom, hogy ki hogy van vele, de úgy gondolom, hogy nem árt, ha valaki egy fix orvoshoz jár. Ezen lehet vitatkozni, választás kérdése. Tinának is volt már előzőekben itt egy nőgyógyásza, akihez járt az időszakos vizsgálatokra. Így ő természetesen hozzá ment az első hivatalos vizsgálatra, de ez természetesen itt sem kötelező. Lehetőség van egy vizsgálatra bemenni a kórházba is.

A hazaival ellentétben nincs a terhesség idején védőnői szolgálat és terheskönyv sem. Nem tudom, hogy otthon még van-e ilyen, nekem volt.

Azt nem sikerült kiderítenem, hogy van-e valamilyen előírás a kötelező jellegű vizsgálatok számát illetően, mert kismamánkat az orvosa havonta rendelte be, és végezte el az UH-t, a vér-, és vizeletvizsgálatot. Mivel problémamentes volt a terhesség, nem kellett extra beavatkozásokat végezni.

Természetesen, ha valami probléma mutatkozik, akkor elvégzik a szükséges plusz vizsgálatokat, (pl. terheléses vércukor)

A nőgyógyásznál: párszor elkísértem Tinát, az ott tapasztaltakról első kézből van információm. Telefonos időpont egyeztetést követően kerestük fel a rendelőt. A rendelő tip-top, ahogy a svájci mondja. Az előtérben két (!) recepciós-nővérke. Hogy miért kell kettő, azt nem tudom. Ők intézik az adminisztrációt, és végzik el a labor vizsgálatot. Utána kis várakozás után lehet bejutni a doktorhoz.

A vizsgálat után minden esetben egy kinyomtatott papíron van a labor eredménye, az UH felvételen látszó dolgok és egyéb eredmények. Ezt érdemes gyűjtögetni, bár ha legközelebb is ehhez az orvoshoz megyünk, akkor neki is rendelkezésre áll a gépében.

Visszatérve az orvosra: ha van is választott orvosunk, nincs rá garancia, hogy ott lesz a szülésnél, ugyanis nem minden orvosnak van kórházi praxisa. Kvázi itt lehet valaki csak nőgyógyász, csak szülész vagy mindkettő.

Másodsorban lényeges különbség, hogy itt a szülésznő vezeti le magát a szülést. Orvosra csak probléma esetén, illetve az "utómunkálatokhoz" van szükség.

Visszatérve a biztosításra, minden terhességgel és szüléssel kapcsolatos költséget a biztosító fizet. Ha kapunk róla számlát, az rendszerint csak tájékoztató jellegű és tovább kell küldeni a biztosítónak, hogy rendezzék azt.

Ha már bizonyosan tudjuk, hogy állapotunk megváltozott, illik időben szólni a munkahelyen. Amennyiben valaki a terhességre veszélyes munkakörben dolgozik, úgy a munkáltató köteles könnyített munkakörben alkalmazni a kismamát. Ha ez nem megoldható, vagy probléma lép fel, akkor marad a táppénz. Persze, ennek az orvos nem örül, mert a biztosító őt cseszegeti, de határozottnak kell lenni. :)

Az idő előrehaladtával nem árt eldönteni, hogy apás szülést szeretnénk-e. Ha igen, akkor biztosítanak lehetőséget a felkészülésre a kispapának is, de nem kötelező jelleggel.

Aztán szépem leketyeg az idő.

:)

Amikor menni kell...

Ebben nincs különbség. A kórházba érkezéskor a szükséges dokumentáció elvégzése után várakozás. Kinek hosszabb, kinek rövidebb ideig. Ahogy hallottam, otthon is elég jó körülmények várják a kismamákat a szülőszobán. Most nem elevenítem fel, hogy mi volt 25 éve, nekem azzal sem volt bajom, nem nyaralni mentem. Abban a helyzetben engem nem nagyon foglalkoztatott, hogy családbarát-e szoba (persze, nem vagyunk egyformák). Természetesen, ha valakinek van friss otthoni tapasztalata, összehasonlítva az ittenivel, biztosan utóbbi fog kijönni jobban a dologból.

Az tény, hogy itt több a kényelmi faktor, de meg is fizetjük az árát. 

Részletesen: a szülőszobák egy személy részére vannak berendezve, WC-vel, tusolóval ellátottak. Itt zajlik a vajúdás és maga a szülés is. A vajúdáshoz az összes modern cucc biztosítva van, szintén a szobában. A szülés utáni még egy picit itt marad a társaság, amikor megtörténik a bemutatkozás az új jövevény és az anya/apa/akárki között. Az anyukát bárki kísérheti a szülés folyamatánál, legyen az családtag vagy barát.

A szülőszobák rögtön a műtő mellett vannak elhelyezve, ha netán valami gond lenne.

Szülés után ételt, italt is hoznak. Apukának is, mert ő biztosan jobban elfáradt. :D

Tina szülőszobája

A kórház, ahol Tina szült - bár nem mostanában épült -, nagyon szép. A KSB oldalát ITT találjátok.

Nagyon nagy ötlet a "friss" babák fotója, a babygalerie-ben. :)

Egy kis idő múlva szállítják fel anyukát a picivel az osztályra. A szobák általában 1-2, de maximum 3 ágyasak.

Az ellátás vetekszik egy hotel ellátásával. Választható a menü (tekintettel még a vegákra is). A baba éjjel-nappal az anyukával van, ha nem gátolja ezt semmi. A kórház biztosít mindent (értsd a pelenkától át a ruhákig), amire az ottani tartózkodás ideje alatt szükség lehet. Még babakocsi is van, ha az anyuka kedvet érez egy sétához a parkban. A gyerekek egy kis üvegfalú kocsiban vannak elhelyezve, így a mama mindig láthatja, anélkül, hogy ugrabugrálni kellene az ágyból.

A szobában mindig friss tea, üdítő van kihelyezve. A betegeket ellátó személyzet kedves, mosolygós.

Itt jegyzem meg, hogy bár ezek a feltételek az én időmben nem voltak adottak, de a személyzet akkor is nagyon kedves volt (megyei kórház).

A kórházi tartózkodás itt is 3-4 nap. Utána haza lehet vinni a kicsit. 

Milyen szociális ellátás jár?

Természetesen családi pótlék, ami gyerekenként 200 és 250 frank között változik.

Tájékozódni a kanton kiválasztása után a  Familienzulagen linkre kattintva ITT lehet.

Másodsorban anyasági ellátást, amiről bővebben szintén ezen az oldalon a Mutterschaftsentschädigung fülre kattintva találhatunk tájékoztatást. Ennek feltételei vannak, történetesen szükséges 9 havi biztosítási jogviszony és 5 hónap munkaviszony. Összesen 98 (!) napig jár, és a bér 80 % illetve nem haladhatja meg az összege a napi 196.- frankot. Igényelni szükséges, a jobb oldalon letölthető az igénylőlap.

Hogy utána mi van? Egyéni választás kérdése. Ha anyuka előtte legalább egy évig dolgozott, akkor elmehet munkanélküli segélyre, vagy - amennyiben el tudja helyezni a kicsit-, visszamegy dolgozni, vagy a család egy keresetből kell, hogy gazdálkodjon.

Amit különbségként észrevettem, mint laikus, hogy itt jóval természetesebb maga a terhesség és a szülés folyamata, mint otthon.

Én anno veszélyeztetett terhes voltam, de nem „rugóztattak” annyit, mint most egy problémamentes kismamát.

Ami érdekes, hogy a sok vizsgálat ellenére sem születik kevesebb beteg gyerek. L

Gyanítom, hogy otthon ez is a pénzről szól. Mivel a gyerekről van szó, a kismama nem fogja visszautasítani a behívókat, ami sok esetben a zsebből történő pénz kiénekeléséről szól (szerintem).

Bár, épp a minap hallottam, hogy nyártól jóval nagyobb jelentőséget/felelősséget kapnak a szülésznők, mint most van nekik. Hajrá!

Végére érve a leírásnak, köszönöm Tinának a segítséget, a fotókat.

Kívánok minden kismamának itt és otthon problémamentes várandósságot, és könnyű szülést!

J

Kőfalu Tessinben - képekben

Érdekes látvány, ahogy a régmúlt találkozik a jelennel.
:)