Ellenőrzés

Korábban írtam már az itteni hivatalos ügyintézésről, most újabb történetem van. Óhatatlan, hogy felhozzak otthoni példát is. Lehet, hogy a sztorival ismételni fogom magam, de nem emlékszem, hogy itt, vagy a HÁ-n említettem korábban.

Egy újszülöttnek minden vicc új, ezért leírom ismét (akik olvasták már, azoktól elnézést kérek, de ezt most nem tudom kihagyni).

Néhány héttel ezelőtt levelet kaptunk a helyi nyugdíjbiztosítótól, miszerint ellenőrizni kívánják a 2009-2011 időszakot. A levél simán jött, semmi ajánlott. A gatyám egy pillanat alatt lett tele, amikor elolvastam. Remegő hanggal hívtam a könyvelőmet. Ő mindjárt mondta, hogy a jelzett időpont (két héttel később) neki nem jó, mert épp szabadságon lesz. Itt kaptam másodszor infarktust. Nem elég, hogy tele a gatyám, még ujjat is húzunk a hatósággal, hogy nem érünk rá?

Eltelt néhány nap, hívtam a könyvelőt, hogy akkor most mikor lesz az újabb időpont. Erre ő:

-Ja, el is felejtettem, majd írok neki egy mailt.

Á, nem voltam ideges.

Újabb néhány nap múlva kerestem, addigra kapcsolatba lépett vele. Az ellenőr - legnagyobb meglepetésemre - rugalmas volt, azt mondta, hogy majd jelentkezzünk, ha alkalmas lesz. Mi vaaaannnn?

Na, jó.

Közben a könyvelő kinyaralta magát, már rég visszajött, amikor ismét figyelmeztettem, hogy el ne felejtse az egyeztetést. Fel is hívta az embert, de mivel neki semmi kedve nem volt a személyes találkozóhoz (messze van Schwyz), felajánlotta a revizornak, hogy inkább mailben beküldi a szükséges doksikat. Ó, Istenem! Meddig feszíti a húrt?

Várj! 

A revizor örült, hogy ennyire rugalmasak vagyunk.

Öööööö.

Az eredeti ellenőrzési időpont február 20 volt, az anyagot sikerült már (!) április elején beküldeni.

Ma megkaptam a "jegyzőkönyvet".

Németül nem tudóknak annyi áll benne, hogy minden a legnagyobb rendben, köszönik az együttműködést.
Hm, más ez az érzés...

:D

Rögtön elhatároztam, hogy ezt be fogom keretezni. 

Ugyan, otthon sem kaptam soha bírságot, de a jegyzőkönyv mindig tartalmazott megállapításokat és feltételezéseket.

Ez mondjuk teljesen "jó" érzés. Bármit csinálsz, te egy csaló, bűnöző vagy, ha vállalkozol. Igaz, hogy - kis túlzással - a széket is te vetted, amin a revizor melengeti a seggét. :(

Erre volt egy remek mondásom: az is bolond, aki vállalkozóvá lesz Magyarországon (Csokonai után szabadon, dupla negatív smiley-val).

Most jöjjön egy sztori otthonról!

Egyik kedves asztalos barátom ellenőrzésének egy szeletét osztom meg, ami kb. 10 éve történt.

A helyi - akkor még talán - APEH épületébe nagyjából egyszerre érkeztünk. 
Otthon feltétlenül szükséges a doksik beszállítása, majd amikor átvizslatták azt, akkor egy személyes megbeszélés is. Nekem is volt behívóm aznapra.

"Cuclista" találmányként az irodák nem csak a folyosóról közelíthetők meg, hanem az egész szint átjárható, minden iroda összenyitható.

Emlékszem nyár volt, meleg is volt. A klímát még hírből sem ismertük, az összes ajtó nyitva, így nem volt nehéz belehallgatnom barátom beszélgetésébe a revizorral:

- Kedves X úr!

Átnéztem a vonatkozó, ellenőrzés alá vont időszak iratait és találtam néhány érdekes számlát, amire magyarázatot várok.

Barátom készséges ábrázatot vágott, bár úgy ült a székben, mint aki kardot nyelt.

- Lássuk csak! - villant fel a hölgy szeme. Magyarázza meg kérem, hogy egy asztalos cégnek miért van szüksége szénfuvarra?

Barátom szeme kikerekedett, kopasz fején elindult egy verítékcsepp.

- Szénfuvar? - nézett bután és kérdezett bátortalanul.

- Igen, szénfuvar. Brünhilda itt már nyeregben érezte magát, és kajánul vigyorgott. Áh, ismét egy adócsaló. Nagy fogás.

A vállalkozó próbálta előkutatni elméje bugyraiból, hogy vajon mi volt x évvel ezelőtt. Ötlete sem volt, így megkérdezte, hogy milyen összegről van szó.

Nem emlékszem, hogy mennyi volt, talán húszezer körüli számla volt.

Barátom akárhogy is törte a fejét, semmi, de semmi nem jutott eszébe, hogy miért kellett neki szén, és annak a számlája miért van ott. 

Csak fészkelődött és jobb ötlete nem lévén megkérte a revizort, hogy ugyan, mutassa már meg neki. 

Ő magabiztosan felé fordította a mappát.

Szemmel láthatóan kezdett élet térni asztalosom arcába, majd egy perc múlva széles vigyorral csak ennyit mondott:

- Hölgyem! Az nem szénfuvar, hanem színfurnér (a bútorok szélére ez kerül felragasztásra).

Brünhilda nem volt boldog, már látta távolodni az év végi prémiumot.

Mielőtt valaki furcsának találná, hogy miért van egy költségvetési intézményben prémium, el kell oszlassam a kételyeit. Nagyon-nagyon komoly év végi jutalmak voltak abban az időben.

Nos, nem tudom, hogy azóta mennyiben változott a hatóság hozzáállása a vállalkozókhoz, nem akarok pálcát törni, csak remélni tudom, hogy változott a mentalitás.