Vagyis nincs.
Mi a jó válasz?
A blog írásának kezdete óta sokat tapasztaltam, a sok hozzászólás és a még több privát levél elgondolkodtatott, sőt egyes eseteben revideáltam az álláspontom bizonyos kérdésekben. Néha úgy tűnik, hogy nem vagyok meggyőzhető, pedig igen.
:)
Ahogy már többször is utaltam rá, a blog írásával nem volt célom a minél nagyobb olvasottság elérése, picit meg is ijedtem, amikor a számláló egyre gyorsabban haladt előre. Tudom, hogy legtöbben informatív jellegű írásokat vártok tőlem, néha azonban engedjetek meg egy kis kitérőt.
Az írásokkal kapcsolatban legérdekesebb megfigyelésem, ha otthoni dolgokkal kapcsolatban fogalmazok meg valamilyen kritikát, akkor az otthoniaktól kapok fejmosást, ha itteni dolgokkal kapcsolatban fejezem ki rosszallásomat, akkor a lelkes itteniek harapják le a fejem.
:)
Megjegyzem, azokhoz az írásokhoz érkezik a legtöbb észrevétel, ahol " vér folyik". A svájci történelem, vagy a várak (lesz még folytatás), nem nagyon mozgatják meg az olvasót. Legalábbis a számok ezt mutatják.
Visszatérve:
Nem mondom, hogy ezek a kritikák minden esetben helytállóak, lehet, hogy a pillanat hevében vastagabban fog a ceruzám, de biztos, hogy minden esetben túlzok?
Nem lehet, hogy épp az olvasó elfogult?
Minden esetben képesek vagyunk empatikusak lenni?
Vagy csak a saját szemüvegünkön keresztül látjuk a világot?
Egyáltalán látjuk a világot a saját mikrokörnyezetünkön kívül?
Gondolkodtatok már ezen?
Én sokat.
empátia
A beleélés képessége; a másik személlyel való együttérzés.
(forrás: idegen-szavak.hu)
Egy kis játék a gondolattal a saját életemből:Mi lenne akkor, ha nem úgy alakul a 2000-es évek vége, és az addigi életünk változatlan?
Én biztosan a bankban dolgoznék, felvenném a hét számjegyű fizetésem, a vállalkozás szépen fejlődne, a már megalapozott egzisztenciánk biztosítaná a gyerekek tanulását stb.
Hogyan viszonyulnék a jelenhez?
Valószínűleg értetlenül állnék saját magam előtt, nem érteném a mai magyar valósággal szemben megfogalmazott jelenlegi kritikáimat.
Hisz, a saját szemüvegemen keresztül minden rendben. Nem?
Maximum azzal lenne tele a hócipőm, hogy a fityesz vagy a mutyesz zaklat telefonon, hogy menjek szavazni.
2. sz. játék
Milyen esetben lennék nagyon elfogult Svájccal kapcsolatban?
Ha
- 1956-ban seggemben puskával érkeztem volna ide, ahol befogadtak, kaptam koszt-kvártélyt, és az állam gondoskodott volna az itteni életem kialakításához,
ha
- hozzámentem volna egy svájci palihoz.
Direkt írtam ilyen "erős" példákat, mert ezek olyan érzelmi hatásokat gyakorolnak az egyénre, hogy a továbbiakat jelentősen meghatározzák, kvázi bizonyos elfogultságot alakít ki bennük. Hisz, "megfogták az Isten lábát".
Nincs is ezzel semmi baj. Természetes.
Az empátia egy készség, ami fejleszthető, tanulható.
A játék harmadik részében, akinek van kedve, itt egy teszt:
ITT
Elárulom, fiatalon ezen a teszten a mínusz 0 lett volna az eredményem, azóta sokat fejlődtem.
:)
Végezetül, teszttel vagy nélküle, érdemes végiggondolni, hogy nem mindenki hordja a mi bakancsunk, lehet az övé nyom egy kicsit, pláne kényelmetlen, nincs betörve... vagy épp lötyög...
:)
Próbáljuk meg egy gondolat erejéig elképzelni, hogy vajon milyen lehet a másik élete...
Tetszik amit irtäl, s 100%-ban igazad is van.
VálaszTörlésÉn viszont ugy gondolom, ez természetes ! Akik jol érzik magukat Sväjcban - mint én is ! :-) - azok "védeni" fogjäk az orszägot, mert ugy érzik tisztességesnek, vagy mert egyszerüen nem mindent ugy lätnak mint Te vagy mäs. Az én szemléletem is rengeteget vältozott az elmult évek folyamän, s ez természetes, mivel egyre "otthonosabban" mozog az ember abban a közegben, amiben él. Sokan azt hiszok, hogy pär éve itt élnek, ismerik a nyelvet, megtaläljäk hogy hol kell gyogyszert kivältani s hol cipöt venni, hogy kell a hivatalos ügyeket intézni, s azt gondoljäk, ettöl mär "ismerik" az orszägot. Pedig ez nem igy van.
Ahhoz, hogy az ok okozati összefüggéseket mélységeiben lässa az ember, hosszu a tanuläsi folyamat, sok idöre van szükség. S bär természetesen a "mi kutyänk kölyke" nem leszel soha, de az idö muläsäval automatikusan ätesik az ember egy szemléletvältäson, ami még az elején nem alakul ki. Azért a "zsigeri" mentalitäst, az évek alatt megszokott sztereotipiäkat és szemléletmodot, felnött ember nem tudja egy-két év alatt megvältoztatni, magäévä tenni - a teljesen eltéröt talän soha -, de az évek folyamän jobban megérti.
Beleélni magät a mäsik helyzetébe pedig szerintem igazän senki nem tudja - pläne nem, egy iräs alapjän. Erre én azt szoktam mondani, hogy sajnälhatok én bärkit az ö fogfäjäsàért, az akkor sem nekem fäj :) , tehät nem ugyanazt érezzük ! Az empätia ebben az esetben csak a megértést, együttérzést segiti, de nem azt érzem akkor sem - hiäba volt mär nekem is fogfäjäsom ! - mint maga az illetö.
Az otthoni reakciok pedig - szerintem - egyenes következményei az emberek megvältozott (???) mentalitäsänak, - vagy a miénk az ami vältozott ??? - az önismeret és kritikus és reälis gondolkodäs visszafejlödésének. Nem érett meg még arra mindenki gondolkodäsa, hogy megértse hogy a mäs, nem biztos hogy rosszabbat, de az sem hogy jobbat jelent. Egyszerüen mäs. Lehet egyetérteni vele, lehet nem, de elfogadni mindenképp érdemes. Hiszen milyen unalmas és rossz is lenne, ha mind egyformäk lennénk !