Fut, szalad a kicsi kocsi

Emlékszel még rá?

A múlt héten megint sikerült mintegy 2500 km-t "szaladnom" négy nap alatt. Négy napra elosztva nem lett volna olyan vészes, de két nap alatt abszolváltam, plusz kettő nap pihenővel.

Az esetek 80 %-ban egyedül utazom, így 9-10 órám van, amit el kell valahogyan töltenem, értelmesen.

Mivel egyik kedvenc elfoglaltságomat sem lehet vezetés közben művelni, ezért a lehetőségek meglehetősen behatároltak.

Mit szoktam csinálni?

- Agyalok megoldásra váró kéréseken.

- Álmosság ellen énekelek (á, egy cseppet sem néznek hülyének).

- Figyelem/analizálom a közlekedőket és a végén lesz belőle egy írás.

Mint most.

:)

Hazafele nem sikerült elég korán indulnom, így kellett egy kicsit küzdenem a reggeli csúcsban, míg átverekedtem magam a West- és a Nordringen.

Winterthur után már lehetett szépen tempósan haladni. Nálam a tempós haladás nem jelent semmi extrát, nem hágom át a közlekedési szabályokat, annyit csalok csak, hogy a sebességi határ tűréspontján autózók. Ez azért is jó, mert nem kapcsolom be a tempomatot, így nem álmosodok el (annyira).

Mivel hétköznap mentem, ezért nem hiányoztak a kamionok az útról. Illetve nekem ugyan nem hiányoztak, sőt. L

A hócipőm tele van azzal, amikor az egyik 86 km/h sebességgel előzi a másikat, aki 85 km/h sebességgel halad. A manőver betart legalább egy kilométeren keresztül, ami miatt feltorlódik a forgalom, a gyorsabb autósok nem kis bosszúságára.

A következő, amit nem értek, hogy sokan nincsenek tisztában a saját autójuk teljesítményével, és egy 1,2 literes, 75 pacis Skoda Fóbiával úgy közlekednek, mintha az egy 3,5 literes 200 lovas akármi lenne.

Ne érts félre, semmi bajom ezekkel az autókkal, sőt nagy kedvenceim. A városban. Nekem is volt a Matiztól elkezdve a C2-ig. Városban ideális, de a pályán felesleges vele Schumachert játszani.

A vezetőkkel van a probléma, akik rendszerint nem használják a tükröt, amikor előzésbe kezdenek, ezáltal állóra fékeztetik a gyorsabban haladókat. Nem kicsit balesetveszélyes.

A következő észrevételem, amit csak most tűnt fel, és legtöbb esetben hölgyekre jellemző, hogy ráállnak a gázpedálra és 100-as tempónál fixálják a lábukat. Tehát ezzel a sebességgel mennek a 80-as korlátozásnál, de a 130-as táblánál is. Előző ugyan nekem nem fáj, maximum neki, ha érkezik a csekk. Néha még egy kis elégtételt is láttam az arcukon, hogy "na lám, megelőzőm ezeket a nagy kocsikat".

Utóbbi sem szerencsés. Pláne, ha aztán azzal a sebességgel kezd előzősbe.

Szintén a kisebb teljesítményű autók vezetői villognak a völgynek lefelé, aztán egy emelkedőn rendszerint meghalnak.

Nem feledkezek meg az "állatokról" sem, akik 200-al tolják. Ez legalább annyira veszélyes, mint a lassú autók. Jó lenne megtalálni a középutat, és mindenki tartaná magát a megengedett sebességhez. Ok, tudom a német részen sok helyen lehet menni, de mégis. Megjegyzem, a német rész lassan rosszabb, mint az osztrák, mert nagyon sok helyre raknak ki korlátozást (az összes hídhoz pl.), nem beszélve az útépítésről/javításról, amikor 8-10 km-en keresztül ballag az ember 80-al.

Most is volt egy olyan helyzet, amikor a hajam az égnek állt egy ilyen elmebetegtől.

A kamionok után másik kedvencem a lakókocsisok. Ráadásul egyre nagyobb felépítményt ráncigálnak maguk mögött. No, mindegy.

Szóval épp előzésbe kezdtem egy ilyen konstrukciót, amikor látom, hogy veszettül jön utánam egy terepjáró, majd kimegy a külsőbe. Éreztem a szándékot, miszerint jobbról próbál meg bebújni elém, ezért inkább kicsit visszavettem a tempót. Hát, na - féltem a tyúkszaros életem.  

Persze megérdemelte volna, hogy adok még egy kis kakaót, és akkor neki vészfékeznie kellett volna. Mindegy, befért.

Egy világoszöld G-s vagy M-es Merci volt (hogy lehet egy Merci zöld?). Ebből is látszik, hogy nem normális.

Azért, hogy nyomatékot adjak nemtetszésemnek, refi fel és egy kilométeren keresztül mentem utána. :D

Engem sem kell félteni ám. :)

Szoktam még figyelni azt is, hogy ki mennyire mazochista. Magyarra lefordítva, ki, milyen messziről jön és vajon hova tart. Mennyit képesek az autósok kocsiba préselődve utazni?

Most a legdurvább ilyen, egy orosz motoros (!) volt, akibe épp a svájci határ előtt botlottam bele visszafele jövet, zuhogó esőben. Egy élmény lehetet.

Hazafele is majdnem szerencsém volt, eltekintve az utolsó 30 km-től.

Zürich- reptéri lehajtó, álló sor.

Gyorsan hazatelefonáltam, mert tudom, hogy a fiúk tudnak erre egy egérutat. Meg is kaptam az útbaigazítást, de mire a lehajtóhoz értem volna, már el is hagytam a koccanást. Gondoltam, már nem lesz probléma. Kár volt.

Mintegy két kilométert autóztam gondtalan, amikor az előttem haladó kitette a vészvillogót. Hogy az a…

Hát persze, hogy a TCS is akkor reagált. Összementek az alagútban.

Végül egy fél órás araszolás után azért sikerült ezt is elhagyni, így viszonylag jól érkeztem.

Egy kis időre…

J