Már megint velem...

Öveket bekapcsolni, nevetőizmokat bemelegíteni!

28 éve van jogsim.
27 évig nem volt defektem. Az elmúlt évben már kettő.

A héten otthon voltunk. Tegnap, 900 km megtétele után épp arról beszélünk a kocsiban, hogy jó időt futottunk, korán érkezünk, akár még a füvet is le lehet nyírni és még két adag mosás is lemegy, amikor egy puffanás, majd kileng a kocsi hátulja.
Fék, megállás.
Gyorsan kipattantam, hátramentem, és megállapítottam, hogy a gumi cafatokban lifeg a felnin.
Gond egy szál sem, cseréljünk kereket. Vissza is ültem, és kérdem a párom, hol a pótkerék?
Itt jött az első meglepi: a Vivarohoz nincs pótkerék.
Ez fantasztikus.

Előkotortam a segély telefonszámát, amit azonnal hívott. Ott valami debil, hülye lehetett a telefon végén, mert adategyeztetés után arról hablatyolt, hogy nincs garancia az autóra, mert nem lett szervizelve.
Vicces, mert pont onnan jövünk. Az autó egyéves, 28 ezer km van benne.
Szerinte a magyarországi szervizelés nem elfogadott.
Anyád!
Itt már a párom is felemelte a hangját, hogy inkább adjon valami írástudót. Ekkor okoska átkapcsolt a biztosítóhoz. Ott megnyugtattak, hogy minden ok. A biztosításunk full extrás.
Küldik a segítséget. Közben múlt az idő, engem meg szólított a természet. Egyre jobban hívott.
:D
Már kiszálltam, sétáltam, kiengedtem az övem, de a segítség sehol. Én meg lassan bepisilek.

Milyen igazságtalan a sors. A pasik csak kilógatják és el van intézve. Bárhol, bármikor.
Itt állok a leállósávban, az autók ezerrel húznak el, mellettem egy erdő, de nem lehet bemenni, mert ott a kétméteres kerítés. Még az sem zavart volna, hogy átvágjak a csalánon, ami az árokparton nőtt.
Közben több egyeztetés sárga angyallal, akik még el sem indultak.  Egyre gyorsabban csárdásoztam, párom egyre hülyébb opciókkal állt elő, hogyan segítsünk problémámon.
Persze, az ember (én) kínjában nevet, ami szintén nincs jó hatással a záróizmokra.
:)
Miután semmi okos nem jutott az eszünkbe, megkerestem a csalános végét (közben majd az árokba döntött néhány nagyobb autó által keltett széllökés),  meg az árok legmélyebb pontját. Szerencsémre, még nem vágták le a füvet.
Illem ide, vagy oda, kiizzadni nem tudom.

Megint telefon. A segélyszolgálat talált gumist, 200 frankért kicserélik. Jó-e? Erre mit lehet válaszolni? Persze, hogy jó, ott nem maradhatunk.
Ismét várakozás, ismét telefon: a "hilfés" ember hívott újfent, mert nem világos hol vagyunk.
Nem tudom, mi nem világos abban, hogy "Gossau után Zürich felé, a 368-as km-nél."  Na, mindegy, Megint eltelt vagy fél óra, és egyszer csak megláttuk a villogó sárga kisautót. Hurrá!
Egyébként szuper az a járgány, mindennel fel van szerelve. Egy mozdulattal billentette fel a kocsit. Emberünk majdnem F1- es szerelő gyorsaságával cserélte a kereket, és emelte bakra kocsinkat. Én beültem mellé.
Így sem utaztam még.

Nem ezzel, de ilyennel utaztam.

"Imádtam."
Markus, mert mint kiderült így hívták, tolta nekem a svájci németet, itt-ott elkapva egy szót próbáltam kitalálni, hogy mit akar.
Nem sok hangulatom volt beszélgetni, és hamar rájött ő is, hogy nem sokat értek, de nem adta fel.
:)
Nem baj, haladunk.
Egészen az első kihajtóig tartott a boldogságom, amikor visszafordultunk és "richtung a határ" folytattuk utunkat.
Neee!
Deee!

Vagy 20 km vissza, a határ első faluja. Rheineck, itt jöttünk át.
Egyre jobb.
:(
Már vártak bennünket. Viszonylag hamar kicserélte a srác a gumit.
Nagyon kedves volt, furcsálltam is, hogy egy svájci szombat este ilyen barátságos legyen. Mint kiderült nem is az, majdnem földi, cseh.
Fizettünk, és útnak indultunk, ismét.
Röpke 3 órát tartott a kis közjáték. Örültem, hogy végre elhagytuk  helyet, amit "megjelöltem."
Párom mondja, közben este lett, legalább nem szívunk a "gubricsnál". (Ez egy néhány km-es alagút, ahol 10-ből kilencszer dugó van).
Már a zürichi elkerülőn járunk, ahol látom, hogy állnak az autók. Az utolsó másodpercben kapta félre a kormányt és mentünk el a reptér fele.
Mi jön még? Soha nem fogunk hazaérni.
Mi a bánatért van dugó este 8 órakor?
Mindegy, haladjunk!
A reptér fele legalább nem volt dugó.
Még egy kis kocsikázás, aztán végre kiszállhattunk.
Itthon.