Itthon. Otthon?

Ahogy ígértem, folytatom az Otthonról haza című írást. Ne tessék megkövezni, az alábbiak a privát érzéseim, a személyes tapasztalataim.
Írtam, hogy amikor elmentünk nagy düh munkált bennem, mára ez elmúlt, de továbbra sem érzek honvágyat, továbbra sem gondolom, hogy itt rendezkedjek be hosszabb időre.
Látogatóba jönni jó.
Valamiféle nosztalgikus állapot az itthoni lét.
Jó és rossz érzések sokasága.
Jók az emlékek, de (még mindig) rosszak a napi tapasztalások.
Ennyi.

Sokat gondolkozok a két országról. Próbálom megfejteni, hogy mitől érzem magam jobban Svájcban annak ellenére, hogy ott sem kerek minden, csak a tehén lila. :)
Csupa apróság, mégis fontos dolgok jelzik a különbségeket. A napi rutin más. Ez persze messze vezet, a közigazgatáson át a közlekedésig, de ez a rutin határozza meg az alaphangulatunkat naponta.

Külföldön élőktől hallom, hogy azért nem szeretnek hazajárni, mert otthon mindenki keserű, mindenki bosszús, és rosszkedvű.
Miért van ez?
Mi van másként külföldön?
A teljesség igénye nélkül megpróbáltam összeszedni azokat a dolgokat, amik engem zavartak, amiken én húztam fel a szemöldököm az elmúlt egy hétben.

Utazom haza, majd letérve az autópályáról, irány a 81-es út. A főút minősége röviden szar. GY-M-S megye elmegy, ott csináltak felújítást, aztán átlépve K-E megyébe már sokkal rosszabb, de amikor beérünk Fejér megyébe, a kocsi hatalmasat zöttyen, az út egyszerűen minősíthetetlen. Évek/évtizedek óta várat magára a felújítás. Kisebb, nagyobb lyukak között kell lavírozni, hogy az autó ne kapjon tengelytörést.
Ugyanez jellemzi a többi alsóbbrendű utat is.
Az egyik kanyarban "felújítás". Ez annyit tesz, hogy 6 ember egy teherautóról (!) aszfaltot töm a néhol 10-15 cm mély lyukakba.
Ahogy írom, kanyarban vagyunk, de senki sem irányítja a forgalmat, így meglehetősen balesetveszélyes, hisz ha valaki betartva a sebességhatárt, 90-el belezúg a kanyarba, nagy eséllyel ütközik össze, az épp utat javítók kikerülésével próbálkozó szembejövővel.
Svájcban ilyen nem fordulhat elő. Egyrészt már egy kilométerrel a munka előtt figyelmeztető táblát tesznek ki, másrészt ott a két "táblás" ember, akik irányítják a forgalmat. Szerintem többünknek emelkedett a pulzusa, amíg kikerültük őket.

Tudtátok, hogy megszűntek a Volán társaságok? Bevallom, én nem tudtam, csak furcsa volt, hogy a busz oldalán Volán helyett valami értelmezhetetlen KNYKK felirat van. Lehet pontatlan, aki tudja a pontos elnevezést, javítson. Valami Közép-Nyugat Dunántúli Közösségi Közlekedési Társaság vagy mi a manó... (?)
Mit jelent ez? Semmit, ami az utasokat érinti. Ugyanazok a koszos, szutykos buszok. Nem is ez a lényeg. Az átszervezés megtörtént, a felesleges (esetlegesen hozzáértő) embereket menesztették, és új vízfejeket raktak a helyükre. Természetesen, - a kommunikáció szerint- minden az utasok érdekében történik. Nekem meg tollas a hátam. Gondolom, az átszervezés is jó sok pénzbe került, néhány új(abb) busz árába biztosan.

Jó pont, hogy az autósok átengedik a gyalogosokat a zebrán. Ez kezd általános lenni, ugyanakkor a gyalogosok tökön, uborkán szaladgálnak át az utakon úgy, hogy a zebra max. 50 m-re van. Figyelni kell rájuk.
Én betartom a sebességhatárt, 90-95 km/h sebességgel megyek, de mellettem csak úgy húznak el a többiek kettős záróvonalon, vasúti átjáróban. Lakott területen sem jobb a helyzet, ma épp a volt polgármester előzött vagy 90-el a forgalomtól elzárt területen. Ej-ej, vajon hova siet egy nyugdíjas polgimester az A hatoskával?
Példamutatásból elégtelen.
Hm.
Állítólag egy csomó trafit telepítettek, én egyet sem láttam.
Mozgó trafi nincs, illetve a megyének van (kettő!). Azzal sok nyulat nem lőnek. De még gyorshajtót sem.
Itt még van hova fejlődni.

Hivatalos ügyek: luxus, hogy a hivatalok nincsenek egész nap nyitva. Mehetsz egyik nap délelőtt, vagy másik nap délután (16 óráig), illetve szerdán akár este hatig. Olyankor, persze tömve az iroda, hisz senki sem akar szabadságot kivenni, valami piszlicsáré ügy elintézése miatt.
Egyáltalán miért kell majdnem mindenhez beutazni a városba? Arról volt szó, hogy egy csomó mindent helyben lehet elintézni. A közigazgatás átalakítása se nagyon sikerült. De legalább másként hívják. A levélpapír, és bélyegzőt gyártó cégek legalább jól jártak.

Nálunk a személyitől, a jogosítványon át, jövedelemadóig mindent el lehet intézni a faluban.
Az igaz, hosszított nyitvatartás csak egyszer van egy héten, fél hétig, de minden nap délelőtt és délután is lehet ügyet intézni, akár telefonon, vagy e-mailben. Még kormánykapu regisztráció sem kell. Ha már kapu. Épp a helyi Apeh (bocs,nekem már az marad) irodában vártam a soromra, amikor valaki épp ezt intézte. Vagy 3 ablaknál. Ugrált ide-oda, mint a nikkelbolha. Az egyiknél igazolta magát, a másiknál aláírt egy papírt, a harmadiknál kapott valamit. Tiszta gáz. Ennyit az "egyablakos" ügyintézésről.
Ja, és a városban mindenhol Apeh lett. Régen egy helyen voltak, ma meg mindenhol a táblájukat látom. Én három helyen voltam egy ügy miatt. A vicc, hogy a végén ugyanoda kellett visszamennem, ahol kezdtem. Addigra derült ki, hogy ki az illetékes. :)

A megyeszékhelyen valami elmebeteg kitalálta, hogy átalakítják teljesen a közlekedést, visszaállítják a múlt század első felére jellemző rendszert. Azt csak halkan és csendben kérdem, hol fogunk autózni?
Úgy csináltak parkolóhelyet, hogy a belvárosban lévő 2x2 sávos útból, a külső sávokat kijelölték parkolónak. Szerinted? Mekkora a dugó reggelente, amikor mindenki a gyerekét viszi iskolába ?Engem nem érint, de el tudom képzelni, hogy örülnek a környéken lakók, dolgozók, hogy legalább 15 perccel előbb kell indulni.
A másik 2x2 sávos út közepére pedig fasort terveznek. Oké, szép lesz biztosan, de az nem merült fel a tervezőben, hogy száz éve hány autó száguldozott a városban és ma, 2015-ben mennyi?
Nem beszélve a tömegközlekedésről.
Csak gratulálni tudok. Ugyanez az elismerés illeti a forgalom szervezőit is. A várost elkerülő úton tovább tart az út, mintha valaki átmegy a városon. Az összes lámpánál meg kell állni, nem létezik zöld hullám. Városon belül dettó. Az csak álom, hogy forgalomérzékelős lámpák kerüljenek felszerelésre...
Gyakorlatilag, mire az ember a munkahelyére ér, már tiszta ideg. Jól indul a nap.

Olvasom a helyi kanászkürtöt, ilyen meg olyan beruházások tömkelege, és természetesen stadion felújítás. Kb. 10 éve újították fel, azóta sincs több néző. Foci se. Amit ma Magyarorszgon focinak neveznek, az egy vicc, nem labdarúgás.
A polgármester büszkén mutogatja az új tervezetet. Én nem igazán értem, mert a stadion túloldalán egy temető van. A maketten nincs. Hova teszik a temetőt?
Hm.
A beruházások többségében semmi koncepciót nem látok, inkább valamiféle pénzelb@sz@st. Amire szükség lenne azt nem építenek, olyanba tesznek pénzt, amire nincs szükség, vagy épp van a városban.
Mindenesetre látványnak jó lesz, és lehet majd róla sokat beszélni, vállat veregetni.
:(
Ez persze mind politika, azt meg tudjuk, hogy működik.
Hagyjuk is inkább!

A vendeglátás viszont 5 csillagot érdemel.
Magam nagy gourmand vagyok, régen is sokat jártunk étterembe, legyen az fapados vagy több csillagos. Mindegyiknek megvolt a maga bája, én meg szeretek enni. :)
Ha itthon vagyok, most sem hagyom ki a lehetőséget, végre nem cordon bleut kell enni, cordon bleuval. Azt is volt szerencsén megtapasztalni, hogy szakmailag is van komoly előrelépés, végre elszakadunk a rántott hús, töltött káposzta kombótól, amivel nincs baj, de ezt meg lehet otthon is csinálni.

Mondjuk, az első látogatás pont nem volt pozitív. A hosszú hazaút után úgy gondoltam, menjünk régi, kedvenc éttermünkbe. A külcsíny a régi, de...
Már az is furcsa volt, hogy az étterem kongott az ürességtél. Máskor csak "úgy" nem lehetett bemenni, előre kellett foglalni. A következő furcsaság a teremfőnök viselkedése, aki unottan ásítozott, majd egy bögréből iszogatott valamit a pult mögött, gyűrött ruhában. Csak onnan tudtuk, hogy ő a teremfőnök, hogy ismertük.
A kiszolgálás figyelmes volt, de az étel minősíthetetlenül vacak. Igaz, én olyan éhes voltam, hogy a vasszeget is megettem volna, így elfogyasztottam, ám a felszolgáló "hogy ízlett az étel" kérdésére őszintén válaszoltunk.
Ő elnézést kért (semmi köze hozzá, nem ő főzte), és csak annyit mondott, nem lepődött meg, nem mi voltunk az első elégedetlenkedők.
Nem gondoltam, hogy valóban átadja a konyhának a megjegyzést. Mivel pont szemben ültem az ajtóval, a séf reakcióját nem láttam, csak a teremfőnökét, aki meghúzta a vállát, és legyintett egyet.
Gyorsan fizettünk és távoztunk.
Őszintén sajnálom, hogy így esett, de ide többet nem megyünk. Nem tudom, mi történhetett az elmúlt években, de ha így haladnak, akkor hamar kikerül a bejáratra az eladó tábla.
A városban rengeteg új hely nyílt, nagy a verseny a vendégekért, sokat hibázni nem lehet.
A hét többi napján voltunk néhány másikban is, le a kalappal. Csak jót tudok mondani, mind a kiszolgálás, mind az ételek minősége perfekt.
Látszik, hogy a magyar vendéglátás nagyon kapaszkodik, az évtizedes lemaradást próbálja behozni.
A városban sok a program, így az ide látogatók vagy itt élők is találhatnak maguknak elfoglaltságot.

Volt néhány hivatalos ügy, aminek majd egy külön írást szánok, mert az bizony érdekesen alakult.
:). Vagy inkább :(

Summázva az eltelt hetet, vannak jó irányba mutató változások, én még a fent említett rossz hangulatot sem tapasztaltam, de még nagyon sok mindennek kéne változni ahhoz, hogy ez egy JÓL élhető ország legyen. Bár ránk erősen jellemző a másokra való mutogatás, legyen az vezetőség, kormány, főnök, az egyes embereknek is magába kellene nézni és rendet kellene rakni a fejekben.
Sokat segítene a helyzeten.
Csak egy példa. Ülök egy padon, Jön egy 20-as éveiben járó srác, kifújja az orrát, majd eldobja a papírzsebkendőt. Láttam a szándékosságot, ennek ellenére csak ennyit mondtam: Elnézést, elejtette a zsebkendőjét. A fiú vállat vont és továbbment. A taknyos zsepi pedig a földön maradt.
Ha mindenki így gondolkodik...
Sajnos sokan. Az utak mellett rengeteg a kitett szemét. Ismét.

Ezek mind-mind csak egy apróságok, de ezek határozzák meg a napjainkat. Vajon kinek hány ilyen apróság kell, hogy elvegye a kedvét és morcosan fusson neki a napnak?