Ízlések és pofonok

Bizony különböznek.

Néha bajban vagyok, mert nehezen találom a határt, hogy miről írjak, illetve miről ne.
Szívesen érintek privát témákat is, de mivel nem ismertek személyesen és az írás egy olyan szakma, amit soha nem tanultam, ráadásul még tehetséges sem vagyok, nem mindig sikerül kifejezni magam megfelelően.
Sokak számára így leszek szimpatikus vagy épp unszimpatikus. Félreértés ne essék, nem feltétlen akarok "kedvenc" lenni, sőt ez sem zavar, ha valaki leírja, hogy nem kedvel. Előfordult már, hogy e-mailt kaptam, amiben tudatta valaki, hogy "szar a stílusod". Elfogadom.
Érdekes dolgok ezek.
Csak mellékesen jutott eszembe, láttátok a filmet?
Aranyos.

Nyugodtan olvass tovább, mert ez nem egy lelkizős poszt lesz, egész másról akarok írni, illetve mutatni szeretnék valamit.
Kis privát betekintés az ízlésvilágomba, ami szintén nem feltétlenül egyezik a nagy többséggel.
:D
Így hát, kíváncsi vagyok a ti véleményetekre is.

Azt tudjátok, hogy hónapok óta lakhatást keresek, a korábban felvázolt parkoló, fűtés és egyéb problémák miatt.
Sajnos, kevés sikerrel.
Nyilván, sokaknak szaladhat fel a szemöldöke, hogy milyen igényeim lehetnek, hogy nem vagyok képes egy nyomorult házat találni.
Dehogynem.Van itt, de olyan áron, amit nem szívesen fizetek egy bérleményért.
Mit akarok? Olcsón, jót.
:)

Dicsekvés nélkül mondhatom,  hogy otthon is jó körülmények között laktunk, egy új házban, amit én rendeztem be. Szerintem, természetes az igény, hogy legalább valami hasonlóban folytassuk az életünk, ha már egyszer eljöttünk.
Igen, nekem/nekünk ez fontos. Másnak, más a fontos. Van aki inkább autóra, ruhára, nyaralásra költ.
Mások vagyunk, ennyi.

Itt megint felmerül egy kérdés: hogy várjam el, hogy egy bérlemény olyan legyen, ami közelít az igényeimhez?
Sehogy.
Vagy, ha igen, akkor fizessek érte, mint a katonatiszt. :)

Ha az otthoni házunkat akarnám kiadni itt, akkor kb. 5000.- lenne havonta. Na, hát ennyit még magamnak sem fizetnék. :)
Mondjuk, nevetségesen hangzik, de a 10 részéért tudtuk kiadni. :(

Ami viszont nagyon érdekes, hogy nagyon sok ingatlant találni aranyáron, miközben egy nagy határ kaki (nekem).
Ritkán ki lehet fogni igényes, szép lakást/házat normális áron is, de ehhez nagy-nagy szerencse szükségeltetik.

Persze, itt jön az ízlés dolga. Ami nekem sz@r, az nem biztos, hogy másnak is az. Ami engem zavar, nem biztos, hogy mindenki mást zavar. :D
Ez teljesen normális.

Nem szaporítom tovább a szót, jöjjenek a képek, amin a napokban meglepődtem.
:)

A minimaldesign. 

Az én olvasatomban ezt most azt jelenti, hogy elfogyott a végére a pénz és nem lett befejezve. :D

Kívülről egy hangárnak tűnik, később kiderül, hogy belülről is. Meg kell jegyeznem, hogy ugyan nagyon távol áll az én ízlésemtől, itt még nem nyomtam egy esc-et.

Na, itt gondoltam arra, hogy a tervező véletlenül a gyereke által rajzolt házat adta át a kivitelezőnek. :)

Ó, Istenem! Na, hát ez már döfi. A szobák mobil falakkal vannak elválasztva. Hogy vakolatra miért nem jutott...

És ekkor jött számomra a kegyelemdöfés

Sikerült beépíteni egy 23 ezer forintos Tesco takarékos konyhát. De azt is hogyan?

A végére már csak egy kérdésem maradt:

Az is design része, hogy el van kenve a téglán a malter? Hm... hogyan lehet ezt a falat takarítani, mondjuk ha ráfröccsen a lecsó? Egyetlen előnyt találtam, hátvakarónak tökéletes. :D

Ezért a házikóért egyébként havi 3100 frankot kérnek.

Találtam egy másikat, ami nekem sokkal jobban bejött. Kívülről ugyan egy standard darab, de legalább be van fejezve.

:)

Olcsón, jót:

... és a konyha...

Ugyan, nem kedvencem a magasfényű bútor, de semmilyen tekintetben nem veszi fel a versenyt az előzővel (szerintem).

Ezért egyébként "csak" 2600-t kérnek.

Nagyságra is hasonlóak, és az elhelyezkedésben sincs lényeges különbség.

Ti melyiket választanátok (ha az ár nem számít)? Az indoklás is ér.
:)