Rheineck

Nem, nem káromkodtam, és nem is tüsszentettem.
:)
Ez egy kis falucska neve, ami az osztrák-svájci határon van. Évekkel ezelőtt véletlenül találtunk rá, és otthonról visszafele jövet mindig itt jöttünk át.
Annak ellenére, hogy kiépített határállomás van, élő embert még nem láttunk mostanáig. Friss hús gyanánt egy egész tehéncsordát át lehetett volna hajtani észrevétlenül.

Nem mintha atomot csempésztünk volna, de némiképp leegyszerűsítette a behozatali folyamatot. A gépeink nagy része itt jött be, aztán némi élelmiszer és a jóféle hazai pálinka is itt utazott.
Itt zárójelben megemlítem, hogy egyre jobban szigorítják az élelmiszer behozatalát.
Ha már témánál vagyunk, a július 01-től hatályos rendelet szerint a behozható élelmiszerek listája.

Bővebben ITT olvashattok a témában.

Na, de térjünk vissza a határra.
A múlt héten jövök vissza (már kellőképpen elcsigázva), amikor látom messziről, hogy gyanús sötétkék egyenruhás posztol a határon.
He?
Hát ez?
Lassítottam, lehúztam az ablakot és köszöntem, de mivel nem adott egyértelmű jelet a megállásra, ezért már épp gázt adtam. Volna.
Nem adtam, sőt a fékre léptem, mert utánam szólt, hogy álljak meg.
Nem volt egy jó nyitás.
Elkérte a létező összes papírom (jogsi, útlevél, Bewiligung). Megnézte, majd behúzott a barakkba.
Néhány perc izgalom, de mivel tudom, hogy nem vagyok az Interpol körözési listáján, nem aggódtam annyira.
Mondjuk, azt nem értem a kocsi papírjait miért nem kérte el.
Néhány perc és vissza is jött, mondta szálljak ki, nyissam fel a csomagtartót.
Biztos, ami biztos mondtam, hogy van nálam némi alkohol (nem volt több a megengedettnél). Lehet észre sem vette volna, de jobb a biztonság. Megmutattam.
Kérte, hogy nyissam ki a bőröndömet.
Khm.Ciki.
Jó nagy kupi volt benne.
Gondoltam, hogy megkérdezem-e, hogy rendet szeretne-e rakni, de nem volt egy vicces figura, így inkább befogtam.
Bakker, még bele is túrt. Tudom, hogy ez a dolga, de mégis milyen már, hogy a koszos alsóim között matat.

Hát nem tudom... a tükörbe nézve nem tűnök bűnözőnek, de most kétségeim lettek.
:D
Próbáltam még elmagyarázni, hogy s.o.s utazáson voltam, de nem sok együttérzést sikerült kicsiholnom belőle. Végül még megkérdezte, hogy hova megyek. Bakker, hova mennék? Haza.
Megnyugodott, elengedett.

Ezen a hétvégén ismét otthon voltam.
Kíváncsian vártam, hogy most vajon lesz-e valaki a határon. Volt.
Meg is lepődtem.
Bíztam benne, hogy szombat este, 9 óra - nem lesz senki.
A kisördög nem alszik, ezért már menet közben összekészítettem a papírokat.
Amikor közelítettem, már jött is ki a bungalóból az őr.
Már rutinosan, inkább előre nyújtottam ki az ablakon a paksamétát. Megkérdezte hozok-e valamit. Mondtam nem.
Jó utat kívánt és utamra engedett.
Hm...
Bezárt a szabad határ.
:D