A svájci építészet "remekei" III.

Most egy picit "szakmázni" fogok, de ígérem megpróbálom emberi nyelven megfogalmazni, hogy azok is értsék, akiktől távol áll az építőipar.
Ahogy már korábban is jeleztem, nem általánosítok, egyedi eseteket mutatok be.
Hogy túl sok az egyedi eset?
Hogy kialakul egy nem túl pozitív kép a svájci építőiparról?
Hm...


Egy régebbi cikkben már említettem, Svájc építőiparának vannak olyan területei, ahol kiemelkedőt alkotnak (mélyépítés, út-, és hídépítés),  valamint a hangsúlyos  projektek, ahol bizonyára a legprofibb szakemberek dolgoznak (Hardturn-irodaépület), de a kisebb építkezéseken elképesztő jelenetek fordulnak elő. Néha ez az érzésem támad, mintha valahol a III. világban lennék.

Következzen ismét egy gyöngyszem.
Nem fog bekerülni a  sikerszámba menő projektek közé.
:)

Meg kell jegyeznem, már nagyon rég készülök erre a fejezetre, a piszkozatok között hevert már hónapok óta. Akkor szerettem volna beszámolni róla, ha befejeződik a munka, de nem tudom kivárni, mert lehet előbb leszek nyugdíjas.

A történet 2012 július elején kezdődött, amikor fővállalkozónk egy remek munkát ajánlott a szomszéd faluban. Mindenki örült, itt a nyár, munka után még strandolni is lehet menni, nem kell korán kelni, mi kell még?

A munka egy iskolaépület homlokzati szigetelése, burkolása volt. Párom felmérése alapján, ez otthon három-négy hét tokkal, vonóval.
Itt több idő volt rá, elméletileg augusztus elejéig kellett volna befejeznünk, mire kezdődik az iskola.

Zárójelben megemlítem, hogy egy ilyen nagyobb munkát, ahol több szakma van jelen, nagyon alaposan össze kell hangolni, nem árt(ana), ha van egy ütemterv.

A mi feladatunk a következő: a betonfalra fogadószerkezet kiépítése, lemezburkolat elhelyezése. Ez úgy néz ki a gyakorlatban, hogy mi felrakjuk a fogadószerkezetet (kis tartófüleket fúrunk a betonba), ekkor jönnek a szigetelők, berakják a szigetelést, majd ismét mi következünk, egy fém lemezzel "betakarjuk" azt, kvázi ez lesz az új köntöse az épületnek.
Egy olyan lemezburkolatot kell elképzelni, mint otthon a Tesco-k oldala. Csak ott nem betonra kerül, hanem egy fém szerkezetre.

Az első két hét nézelődéssel telt, mert nem volt anyag. Itt utalok vissza az ütemterv fontosságára.
Mivel az épületet a szigetelés hiánya miatt újították fel, az ablakok is cserére szorultak. Elméletileg jobb, de szemre mindenképp rondább darabokat szállítottak le.
Az ablakosok nagyon lassan dolgoztak, jó esetben két ablakot cserélt ki 6 ember egy nap alatt.
A első komolyabb probléma abból adódott, hogy a kicserélt ablakok rossz méretben készültek el, és szabad szemmel láthatóan az AS szabvány szerint kerültek beépítésre. Mi az az AS szabvány?
Ahogy sikerül.
:)

Sajnos, szomorú tapasztalat, hogy Svájcban nem divat a kiviteli terv. Miért nem? Fogalmam sincs, ha egy itteni tervező olvassa a blogot, nagyon örülnék, ha megosztaná velem ezt a rejtélyt.
Eddig még egyetlen építkezésen sem láttunk ilyet.

Biztosan mindenki kezében volt már tervrajz. Egy homlokzati látványtervből, ahol a fák és még talán egy parkoló autó is be van rajzolva,  nehéz megállapítani a méreteket. Ez alapján dolgozni, vicces.
A kivitelező próbálja kitalálni, hogy vajon hol lesz ajtónyílás, mi hova kerül stb. Ha jó a szemmértéke, talán nem téved nagyot.

Az ablakcsere után, a turpisság kiderültével várakozás következett, ugyanis a lemezeket már legyártották, de mivel az ablakok nem oda kerültek, ahova elvileg kellett volna, így a burkolatok szélei nem "futottak" az ablakok széleivel.
Hosszasan gondolkoztak, hogy  most mi legyen...
Áttervezés? Fogadószerkezet le-, és felszerelése? Ablakok ki-, és beszerelése? Lemez újragyártása? Egyik sem egyszerű, nem beszélve arról, hogy baromi költséges.
Napi szinten zajlottak a kooperációk (egyeztetések), hogy miről, nem tudni, mert az építkezés nem haladt.
Kis idő elteltével megegyezés született, hogy a döntés megerősítéséhez jöjjön egy újabb "szakember", aki kiméri az eltéréseket, és majd javaslatot tesz, vagy legalábbis támpontot ad a hogyan továbbra.
A geodéta két hét várakozás után megérkezett, majd egy hét  alatt kimérte a problémás pontokat. Mindezt  GPS, és mindenféle lézeres kütyü segítségével.
Nálunk elegendő lett volna ehhez két kéz, és egy vízmérték. :)

Közben leszállították a lemezt is, valamint végre lett terv. Ugyan nem kiviteli, csak építész terv, de legalább rajta volt az iskola, és néhány szám, ami kiindulási alapnak jó volt.

A projektvezető végül akként döntött, hogy át lesznek rakva az ablakok, hogy stimmeljenek a legyártott lemezekhez.
Talán ez tűnt akkor a legtakarékosabb megoldásnak.

A gyárból megrendelt lemezekkel is akadt némi probléma: nem stimmelt a lemezek számozása, és sok esetben a méret sem.  A számozást úgy kell elképzelni, hogy a terven szereplő szám, és az elvileg oda legyártott lemez száma nem egyezett, emiatt a fiúk egy hetet legóztak, hogy kiválogassák, mi hova való.
Nem baj, vissza a gyerekkorba. :)

Mivel már volt rajz (ki tudja hányadik), az is kiderült, hogy olyan helyre is csináltak ablaknyílást, ami a terven nem is szerepelt. Ott volt a nagy lyuk a falon, és az elkészült fogadószerkezet.
Nem baj, Déva várát is többször felépítették.
Mivel nem kellett az ablak, így fogadószerkezetet leszereltük, és másnap befalazták, Kelemenné nélkül.

Amikor végre valahára felkerült  az összes lemez, valakinek eszébe jutott, hogy a sportpálya melletti rész, nem kapott megerősítést. Magyarul, ha a gyerekek fociznak és véletlenül, vagy akarattal nekirúgják a labdát a falnak, a lemez behorpad. Nem túl esztétikus látvány.
Hozzáértőknek ezt úgy fogalmazom meg, hogy szellőztetett homlokzat helyett, szellőztetés nélkülit kellett megvalósítani 2 m magasságban.
Nem maradt más, mint vissza kellett bontani a falat, át kellett alakítani a fogadószerkezetet, majd vissza kellett építeni a burkolatot.
Már épp fellélegeztünk volna, de ezzel még nincs vége!

Legközelebbi hír, hogy megint bontani kell, mert "rájöttek", hogy nem tűzgátló a fal. Minő meglepetés.
Amit az előző bontás alkalmával előrehoztunk (szerkezetet), most vissza kellett tenni a régi helyére, majd felkerült az új burkolat is.
És még mindig nincs vége a Canossának...

Minap mesélte egy bennfentes, hogy majd tavasszal ismét le kell bontani a lemezt, mert majd akkor kerül csak felújításra a légó pince. Hogy azt miért nem lehetett most? Ez egy jó kérdés.
Itt felhívnám a figyelmet arra a tényre, hogy  a csavarok, a felhasznált segédanyagok nem újrahasznosíthatóak, a lemezek sokszor sérültek, már sokadszorra kellett pótlást rendelni. Mi pénz ez? Micsoda pazarlás...

Azon már nem is lepődtem meg, hogy amikor már teljesen bezárták az épület, akkor derült ki, hogy nincs leszigetelve a lábazat. Az alsó sor vissza kellett szedni, és a vízgátló szigetelést alá kell tűrni. :D
Gyakorlatilag ez az a munkafolyamat, amit első nap kellett volna megcsinálni.
Az EPS szigetelést szinte úgy kell becsempészni a lemezek alá. Hozzáférés hiánya miatt, kvázi hasalva az épület nulla szintjén a gödörben. Lásd a képet.

Nehezíti a folyamatot,  hogy  kizárólag szerda délután lehet fúrni (akkor van iskolaszünet).
Úgy kell elképzelni a  munka hatékonyságát, hogy a szigetelést méretre vágják, a falhoz illesztik, próbálják "odaragasztani", hogy az a következő szerdáig így álljon. :) És egy hétig imádkoznak, hogy ott maradjon.


A mai napig elképzelésük sincs az alagsori uszoda homlokzatának a megoldására. Az ajtót nem sikerült síkba rakni az ablakokkal, így egy kissé viccesen mutat. Nem beszélve arról, hogy ki sem lehet nyitni, mivel az alap magasabban van . :)
Ezt hogy sikerült?
Az ajtó is el lett méretezve. Ha pontosan felmérik, akkor az alapra kellett volna elhelyezni, és így síkban is van, és nyílik is. Mivel magasabb volt, az egyszerű szerelő megoldotta, beljebb tette 10 centivel. Azt már csak hab a tortán, hogy a beépítésről sem lehetett sok fogalma, mert pont ott fúrta meg, ahonnan a gáz töltés szépen ki is szivárgott. Így lett a szigetelt ajtó egy csapára szigeteletlen.
Jelen állapotban az ajtó nem nyitható, tehát amennyiben most tűz lenne (ne legyen!), akkor nem lesz gond, benn ég mindenki. Ez viszont nem túl vicces. :(


És még mindig nincs vége, jöjjön a csattanó!
Ha most én lennék  Kiss Ádám, akkor azt mondanám, hogy "na, ezen beszarsz":

Mivel lapostetős az épület, a tetőt is leszigetelték, úgy ahogy a nagykönyvben meg van írva, plusz ide telepítették az összes gépészetet.
Jó ötlet, nem foglalja a helyet az épületen belül. Mikor elbontották az épület állványozását, akkor csapott valaki a homlokára: Uram atyám! Hogy fogunk felmenni? Még jó, hogy nem hagytak fenn valakit.

Hoppácska! Sem belülről, sem kívülről nem vezet feljárat a tetőre.

:D
(hagyok időt röhögni...)

Tehát, jelen állás szerint az alábbi megoldások jöhetnek szóba, ha valamiért fel kellene menni:
- helikopter,
- daru,
- ollós emelő
- tűzlétra.
Nekem csak ezek a viccesebbnél viccesebb lehetőségek jutottak eszembe.

Végül egy másik opció mellett döntöttek: födémet bontanak, majd a meglévő lift pályáját meghosszabbítják, és ezzel lehet feljutni majd.
Durva becslések szerint 500 ezer frank a bekerülési költsége.
A födémáttöréshez statikai számítás kell, falazás, szigetelés, lemezelés, és a többi munkafolyamat. Szerény számításom szerint, hónapok kérdése, míg elkészülhet.

Mindez akkor derül ki, amikor minden kész, sok-sok felelős szakember (?) közreműködésével.
Azt hiszem Mekk Elek elbújhat mellettük.

Ezek csak a nagyobb elbaltázások. Még óráig sorolhatnám a napi bosszúságokat, bénázásokat.
Ha ez otthon fordulna elő, már fejek hullottak volna, hosszú pereskedéssel, kötbérrel néznének szembe a résztvevők.

Ennek fényében mindenki saját megítélésére bízom, hogy mi a véleménye a svájci építkezés eme remekéről.
Ha a naptárra nézek, lassan január vége, de meg sem tudom tippelni, hogy mikor lesz kész az iskola. Még azt sem, hogy a mi elméletileg 5 hétre tervezett munkánkat mikor felejthetjük el.