Hűséges olvasóim tudják, hogy kendőzetlenül írok az itteni dolgokról, legyenek azok jók vagy rosszak.
Eddig túl sok jó tapasztalatom nem volt az echte svájciakkal kapcsolatban.
Hidegnek, ridegnek, jórészt barátságtalannak ismertem meg őket.
Talán eddigi kellemes benyomásaimat a postás házaspár adta, akikkel majd mindennap összefutok.
Ők messziről üdvözölnek, a postán kívül is, van néhány kedves, vagy érdeklődő mondatuk a számomra.
Az utóbbi napokban azonban megdőlni látszott az általánosítás, vagy csak jobb helyről történt a merítés. (?)
A korábban már megírt üzleti vacsorán lepődtem meg először, amikor megismertem a fővállalkozó "oldalkocsiját".
Ő egy kedves, nyitott barátságos kis hölgy, akin semmilyen jelét nem tapasztaltam a külföldiekkel kapcsolatos ellenszenvnek. Sőt, amikor néhány honfitársuk által elkövetett disznóságok is felemlítettünk (fűtés), teljes mértékben adtak igazat, és maguk is megbotránkoztak.
Minap volt egy kisebb munkánk, amibe én is besegítettem. Kicsit félszegen tekintettem előre, amikor megláttam a házat. Házat? Villát. Gondoltam, hogy majd a személyzet fogad, és adja át a háziak instrukcióját.
Ezzel szemben a háziasszony fogadott nagyon kedvesen. Gyakorlatilag ott szaladgált körülöttünk, hol kávéval, hol üdítővel, hol szendviccsel kínálva. Elmesélte magyar vonatkozású emlékeit is, sőt az ismeretségi körben még egy magyart is felkutatott.
Mivel, még erősen látszottak rajtam a betegség nyomai, összekészített egy betegség elleni kis csomagot, ajándék gyanánt.
Ha tovább maradok és nem vigyázok, még örökbe is fogad.
No, ez persze csak vicc.
Mindenesetre örömmel töltött el, hogy végre pozitív tapasztalatokat is sikerült begyűjtenem.
Bár nem teljesen a témához kapcsolódik, de hallottam egy viccet. Természetesen, az örök német-osztrák-svájci élcelődés is kihallatszik belőle.
Német kollégák beszélgetése közben az egyik azt mondja, hogy neki annyira tetszik Ausztria, hogy ő ott akar élni.
Eltelik egy kis idő, utánajár, hogy lehetne megvalósítani a dolgot. Azt mondják neki, hogy jelen formában ő ahhoz túlontúl intelligens, tehát csak akkor megvalósítható, ha kiveszik az agya 30 %-át.
Azt mondja emberünk, hogy gond egy szál se, Ausztriáért még ezt is megteszi.
Befekszik a kórházba, de sajnos valami komplikáció lép fel, és az agyának a 90 %-át eltávolítják.
A műtét után az orvosok azon tanakodnak, hogy vajon, hogyan mondják meg a betegnek, hogy mi történt.
Ám, egyszer csak felébred a beteg, mosolyog egy széleset és így köszön: Grüezi Mittenand!
:D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése