Lakást keresünk IV.

Gyanúm beigazolódott. A megpályázott lakásra szinte azonnal kaptunk egy rendkívül udvarias, de elutasító e-mailt. Legalább válaszoltak.

Egyelőre elég gyászosan állunk. Több esetben már a termin kérésünkre az a válasz érkezett, hogy már ki is adták a házat.
Egy másik ház esetében pénteken azt mondták, hogy telefonáljunk hétfőn, nos hétfőre már szintén ki volt adva.
Nem vagyok paranoiás, de...

Igen, legalább ha az embert Kellernek vagy Müllernek hívnák...
:)
Ennek ellenére, lelkesedés nem lohad, keresés folytatódik. Gyártottam egy excell táblát, ezt majd belinkelem, ha egyszer a végére érünk a keresésnek. Magam is kíváncsi vagyok az eredményre.

Ma volt terminünk megnézni azt a házat, amit már egyszer visszamondtak.
Szerencsénk volt, a nem túl nagy forgalom miatt előbb érkeztünk. A ház pontosan 21 km-re van jelenlegi otthonunktól, és 2 km-re az autópálya felhajtótól. Ideális közlekedési szempontból.
A házikó kívülről megfelelt az elvárásaimnak, kezdtem örömködni.

Közben megérkezett Andrea is, aki csupán két háztömbnyire lakik innen. Előzetesen megbeszéltük, hogy átugrik, és sok lúd disznót győz alapon, talán lesz esélyünk.

A ház egyik helyiségében világos volt, becsengettünk. Semmi. Újra csengetünk, semmi.
Ekkor már egy kicsit felhúztam a szemöldököm, de ne hagyjuk magunkat, hátha épp szorulása/hasmenése van a bennlakónak.

Várakoztunk kicsit, majd újra próbáltuk. Eredmény ugyanaz.
Ekkor felhívtuk a hirdetésben megadott számot, aki nem azonos a tulajdonossal.
Meglepetésünkre, a telefont nem vették fel (mobil), és vissza sem hívtak.
Vártunk még egy kicsit, és dolgunk végezetlenül hazajöttünk.
Hogy mennyire voltam bosszús? El lehet képzelni.
Nos, ilyen is van.

Folyt. köv.