A bébi sintérekről... (magánvélemény)

Minap - már sokadszor -, éles vita robbant ki a HÁ-n a gyerekfelvigyázókkal kapcsolatban.
Szinte az összes megjelent blogbejegyzés, amit olvasok tele van panasszal, miszerint "hülyék a gyerekek és a szüleik is".
Ezzel szemben én olyan bébi sintéreket ismerek, akik maximálisan elégedettek a családjukkal, a gyerekekkel.

Hol az igazság?
Mint mindig, általában középen.

Én az egyik hibát ott látom, hogy a felek az elején nem fektetik le a kereteket: mennyi a javadalmazás, mi a konkrét munkakör, mit vár el a család, mi a követendő értékrendszer. Ez nem vág mindig egybe.

Egy bébi szitternek még akkor sincs joga "átnevelni" a gyereket (ha csak nem kap rá felhatalmazást), ha  az elvek homlokegyenest mások, mint amit ő gondol.

Úgy gondolom, hogy ez egy bizalmi állás, ami nagy felelősséggel jár. Egy gyerekkel való foglalkozás nagy elkötelezettséget jelent. Az nem egy játékmaci.
Azzal sem értek egyet, hogy boldog, boldogtalan elmegy ilyen munkára, mindenféle alkalmassági szűrő nélkül.

Hülye- e a gyerek, a család?
Nem vitatom, nem lehet egyszerű egy olyan családnál, ahol minden teljesen más, mint amit a jelentkező megszokott.
Én meglehetősen liberális keretek között neveltem a gyerekeimet, nem vagyok poroszos beállítottságú szülő, de attól nekem is feláll a szőr a hátamon, ha a gyerek a pláza közepén földhöz vágja magát, és üvölt mint az állat, a szülő meg csak mosolyog, hogy milyen aranyos.
Persze, fel van a dolog címkézve: szocializálni kell a gyereket.

Csak halkan, csendben szólok, a szocializáció nem azt jelenti, hogy az idióta szülő idióta gyerekét kell elviselni a körülöttük élőknek (ilyenkor bemosnék egyet az illetékes anyukának).

Ezt a szituációt nagyon nehéz kezelni egy huszonévesnek, akinek még nincs gyereke. Persze, sok hasonló előfordulhat. Vannak olyan trükkök (okos enged, szamár szenved elv alapján), amit sok esetben a szülök sem tudnak. Egy gyerekfelvigyázónak is szüksége lenne erre az információra.

Egyáltalán normális-e, ha egy idegen van a gyerekkel egész nap?
Véleményem szerint nem. Én soha nem bíztam volna másra, karrier ide, karrier oda. Egy gyereknek nagyon fontos, hogy az első néhány évet az édesanyjával töltse, az életében legyen egy állandóság. Ezt nálam sokkal okosabbal leírták már.
Itt sokan rögtön azzal vágnának vissza, hogy régen is voltak nevelőnők. Igen, de emlékezetem szerint a személyük nem változott hónapról hónapra, vagy évről évre. Tehát itt is állandóságot lehet felfedezni.
Nekem senki sem mondja, hogy az normális, hogy 3 havonta, fél évente mást kell megszokni a csemetének.

Hülye a bébi szitter?
Nem. Csak sok esetben neki sincs fogalma a család működéséről, nehezen tudja elfogadni, hogy a munkaadója esetleg pont annyi idős mint ő, hogy házimunkát kell végeznie, amit esetleg otthon sem csinált és a többi.

És csak nagyon zárójelben jegyzem meg azt az esetet, amikor a gyerekfelvigyázó összegabalyodik apukával. Ilyenről is tudok.
:)

Szóval, nem egyszerű téma ez, lenne mit tisztába tenni.
A magam részéről azt tartanám elfogadhatónak, ha csak ügynökségeken keresztül lehetne munkába állni, egy előzetes szűrő után. Úgy tudom, hogy Amerikába ez működik, de abban nem vagyok biztos, hogy Európában vannak-e ilyen szervezetek.
A cég egy normális szerződés megkötése után közvetítené ki a jelöltet. Így elkerülhető lenne a szerződés másként értelmezéséből eredő viták, ha elégedetlen lenne egyik fél a másikkal, az is jobban kezelhető lenne.
Fontosnak tartanék egy "képzést" is.
Így biztosítva lenne,  hogy a szülő, a bébi szitter és legfőképp a gyerek is elégedett legyen.