Sztorik régről - iskola, iskola. ki a csoda jár oda

A HÁ-n megjelent továbbtanulásos cikk szerkesztése közben sok régi történet  jutott eszembe a saját iskolás éveimből.
Vannak köztük tanulságos és vicces történetek.

1987-ben érettségiztem, nem most volt. Gyakorlatilag nulla tanulással jutottam el az érettségiig, kb. 4-es átlaggal. Negyedikben már többet jártunk a suli mellé, mint suliba.

Nekem egyetlen mumus volt, a matek.
Ha nekem kellett volna megírni a matek érettségit, még most is ott ülnék. Hihetetlenül nem érdekelt ez a tárgy.
Talán azért, mert egy normál általánosban kezdtem, és 3. után bekerültem egy matek szakos suliba. Már az első órákon sem értettem miről beszélnek. Hiányoztak az alapok, a másfajta oktatási rendszerbe nem tudtam beilleszkedni. Így történt, hogy "négy alapműveletes" lettem (na jó, még pár dolog megy ezen kívül is).
Megjegyzem, egész jól elboldogulok így is.

Soha nem voltam jó a tárgyból, amikor gimibe kerültem sem tanúsítottam nagyobb érdeklődést iránta.
Ráadásul, ez már az elején kiderült a tanár számára is.
Pali bácsi (szegény nem él már), azzal rukkolt elő a gyengéknek, hogy akik nem zavarják az óráját, de beülnek egy héten egyszer a korrepetálásra, azokat nem buktatja meg.
:)
Jó "üzletnek" bizonyult.
Így történt, hogy teljesen hátradőlve a padban elvegetáltam matekórákon.

Az érettségit úgy sikerült abszolválnom, hogy a mellettem lévő padban egy jó matekos srác ült, és minimum 72-es betűmérettel írt a papírjára. Én meg csak másoltam, és másoltam...
Kicsit többet is mint kellett volna, Pali bácsi értetlenkedett is, hogyan lehet az, hogy 4 évig épp kettes voltam, az érettségit meg lazán kiráztam hármasra...
Nem árultam el neki a titkot.

Neki is volt egy titka, amire mi disznó mód rájöttünk. Persze, soha nem bántottuk az öreget, csak vihogtunk rajta.
Történt ugyanis, hogy amikor egy új anyagot vettünk, néhány példát megoldottunk az órán. Elővette a zöld könyvet és kijelölt egy feladatot. Önálló munka volt (én általában regényt olvastam), a jobbak bőszen karistolták a számokat a papírra. Pali bácsi is...
Néhány perc múlva megszólalt a tanár, hogy "gyerekek, ez egy nagyon hosszú feladat, ne töltsük vele az időt, keresek egy másikat."

Idővel rájöttünk, hogy kifogott rajta.
:)
Persze, volt olyan az osztályban, aki megoldotta. Mikor rájöttünk a turpisságra, a gyerek mindig szólt neki, hogy ő végzett, van jó eredménye.
Ilyenkor a kisöreg kihívta a táblához, a srác levezette, majd azzal küldte helyére a gyereket, hogy "jó-jó, de van ám ennél egy szebb megoldás is, ahogy én csináltam, de arra most nincs időnk."
:)
Persze, mi jókat kuncogtunk rajta.
Ettől a hiányosságától eltekintve nagyon kedveltük.
Emberséges tanár volt.

Az érettségire való felkészülésem gyakorlatilag a mindennapi strandolással telt. Emlékszem, akkor is meleg volt a nyárelő. Mindennap kimentem a strandra, és elolvastam az első 2-3 tételt minden tárgyból.
:)
Kicsit félszegen bújtam meg a tömegben, amikor első nap be kellett mennem szóbelizni.
Gyakorlatilag úgy néztem ki, mint egy zulu harcos. Bíztam benne, hogy aznap nem kell érettségiznem és imába foglaltam, hogy ha nem kell vizsgázni, akkor mindent megtanulok másnapra.
:D
Szerencsém volt, az abc-t vették alapul, így másnapra maradtam.
Persze, amint elengedtek feledésbe merült a fogadalom és mentem a strandra.
:)
Ennek ellenére könnyedén vettem az akadályt.

Sajnos, tanáraim nagyobb része már nem él. Bár szigorúak voltak, de ugyanakkor emberségesek is.
Tisztelettel gondolok rájuk.