Ezt most nem fogjátok elhinni...

Szerettem volna több napig a főoldalon hagyni a demokráciáról szóló cikket, de " aZélet" beleszólt a terveimbe.

Egy hete írtam az otthoni balesetünkről. Nem tudom mit gondoljak, pech-széria, vagy valaki elátkozott, vagy csak bevonzom a hülyéket, de ma délután ismét megtiszteltek hátulról...
:(
A vicces az, hogy még az előző kár sem lett megjavítva, így lassan minden oldala törött lesz a kocsimnak.
Minap elmentem a lányomért a kanton központjába, és egy utcácskában várakoztam rá. Biztos, amit hótziher, kitettem az elakadásjelzőt is.

Ennek ellenére megtörtént a baj.
Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de nekem valami megsúgta, hogy történni fog valami, ezért belenéztem a visszapillantó tükörbe. Látom, hogy nagyon közelít egy kis Merci, de esze ágában sincs megállni vagy kikerülni. Halk puffanás, majd az autó a fenekemben landolt.
Közben pont telefonáltam, a lányom is fültanúja volt a koccanásnak.

Nem volt mit tenni, kiszálltam és megnéztem milyen kár keletkezett.
Az én autóm lökhárítója bánta csak, az elnyelte az ütközést, a kis A-s Merci eleje ripityára tört.

Itt most nem volt vita, míg a vezető hölgy kitöltötte a papírokat, mi kedélyesen elbeszélgettünk a férjével.
Érdekes, hogy míg otthon egyből fogást próbáltak keresni rajtunk, itt ez szóba sem került.
Az utas - a férj- , csak legyintett, hogy nincs semmi probléma. Nem történt sérülés, az autót meg majd megjavítják.
A papírok kitöltése után elnézést kértek, és elhajtottak.
:)
Most van egy még jobban törött autóm.
Hm...
Elgondolkoztam.  Lehet, tankot kéne vennem inkább?