Igen rövid idő alatt két cikket is írtam Határátkelőre:
Az elsőt itt olvashatjátok.
Ez a szerkesztő kérésére készült, többed magammal próbáltam összeszedni, hogy mi módon lehet, lehet-e beilleszkedni az adott országban. Én természetesen a svájci helyzetről írtam.
Viszonylag jól fogadott írás volt, több érdekes kiegészítéssel, amit ezúton is köszönök mindenkinek.
Minap egy másik, - saját indíttatásból megírt - poszt is kikerült. Az itteni továbbtanulási lehetőségeket boncolgattam, illetve a mi esetünket dolgoztam fel benne.
Nem titkolom, titkoltam, hogy nekünk a svájci oktatási rendszer jobban bejött, mint az otthoni. Több olyan eleme is van, aminek bevezetése otthon is megfontolandó lenne.
A cikket itt olvashatjátok.
Sejtettem, hogy sok "okos" ember fog véleményt alkotni.
:)
A vicc az, hogy jellemzően azok kötekedtek, akik gyereket csak képről láttak eddig.
Kíváncsi lennék, majd 5- 10 év múlva, gyakorlati tapasztalattal a hátuk mögött, hogy nyilatkoznának az adott témáról.
Kár, hogy -mint minden esetben-, az írásban foglaltakat nem jobbító szándékú kritikának, hanem támadásnak vették. Szinte láttam, hogy kapták elő a mordályt az övtáskából és lőttek mindenre, ami mozog.
Volt néhány meglepő reakció.
Engedjétek meg, hogy kiragadjak kettőt név nélkül, tanulságos.
"Egy nagy büdös lófaszt a svájci módszerbe, egy másikat meg az ezt hírdetők seggébe.."
"Nekem van vagy 80 gyerekem."
Ezt ugyanaz a nick-néven szereplő emberke írta. A második mondatból arra következtetek, hogy az illető maga is pedagógus, vagy valamilyen formában gyerekekkel foglalkozik.
Nem akartam vele vitába keveredni, de ha ő az első mondatának stílusában neveli a gyerekeket, akkor inkább az Isten mentse meg őket tőle.
Én úgy gondolom, hogy valaki attól (is) jó pedagógus, ha tisztelet övezi, melyet tudása mellett, a magatartásával érdemel ki.
Hm...
Másik:
"a végkövetkeztetésben látszik a hr "szakember" értelmi szintje....
én ebben a rendszerben tanultam (egyetemi végzettséggel zártam)"
Úgy tűnik, neki szegénynek meg gyerekszobája nem volt... persze, mert neki egyetemi végzettsége van, az már feljogosítja a személyeskedésre...
Megjegyzem, már immúnis vagyok az ilyen megjegyzésekkel szemben, és inkább megmosolyogtatnak.
Emlékszem, a postr.hu -s időkben még felkaptam a vizet egy-egy beszóláson és én is sortüzet nyitottam az "ellenségre", aztán idővel rájöttem, hogy felesleges...
Pályakezdőként volt egy esetem, amikor egy munkatárs a hátam mögött mondott igaztalan dolgokat, ami nagyon rosszul esett. Erre mondta nyugdíj előtt álló kollegina, hogy ne azt nézd mit mondott, hanem ki mondta...
Mai napig sokszor eszembe jutnak a szavai.
Sokan, kiragadva egy-egy mondatot próbálták bizonygatni a maguk igazát. Mondhatni a kákán is csomót kerestek.
Nem is trolloknak nevezném őket, hanem erősen frusztrált embereknek, akiknek nulla a sikerélményük és a maguk kudarcait a mások sikerein próbálják "megbosszulni".
Félreértés ne essék, nem a megjegyzésekkel van baj, hisz az a jó, ha ütköznek a vélemények, abból lehetne fejlődni.
A probléma a móddal van.
Amíg nincs tisztelet a másik iránt, nem várható előrelépés semmilyen szinten sem.
Vicces bejegyzés is volt:
"Ha itt is sokat tanul, akkor nem kell fosni egy 10 perces dolgozattól. Amit már 10 éve is előre bejelentett a tanár, mert az volt a szabály."
Nem tudom az író hova járt suliba, én és a gyerekeim is jártunk pár helyre, de egyik helyen sem jelentették be a röpdolgozatot. Most akkor, hogy is van ez?
Lehet, hogy csak a mi iskolánkban volt olyan eset, hogy rendetlenkedtünk, mire a tanár azt mondta, hogy jó akkor most mindenki elteszi a könyvet és elővesz egy papírt?
Én még emlékszem rá.
:)
Nagy örömömre, voltak nagyon jó hozzászólások a témához valóban értőktől, vagy az itt élőktől.
Köszönöm az aktivitást, ami a szombati nap és a jó idő ellenére is eredményezett vagy 300 kommentárt.
:)
Szép vasárnapot mindenkinek!
P.S: Ez a cikk pont tegnap jelent meg, sok minden visszaköszön:
Katt ide!
Először én is reagálni akartam bizonyos kommentekre, hiszen az otthoni rendszert talán túl jól is ismerem, de szerencsére éppen más dolgom volt, így a kommentem későbbre csúszott. Addig végiggondoltam, hogy ez felesleges is :-)
VálaszTörlésA röpdolgozat attól "röp", hogy nem jelentjük be előre...:-)
A többin meg nagyon jól tudod, hogy már én sem csodálkozom!
Sajnos nem csodálkozom. Igazából megint eljutottam oda, mint a postr.hu végnapjaiban. Nem érdemes írni, mert azon az értelmi színvonalon, amit egyesek képviselnek, én nem vagyok hajlandó kommunikálni. És nem azért, mert akkora az égőm, csak egyszerűen a neveltetésem nem engedi.
TörlésPedig lehetne értelmes beszélgetéseket folytatni... kár érte...
Kérdés: van még lejjebb?
Hello
TörlésA Határátkelős cikkedhez inkább itt kommentelnék könnyebben megtalálható.
Szóval engem az osztrák oktatási rendszerre emlékeztet ezzel az ötödik osztályban való rostálással. Mert erősen az sejteti, hogy aki otthonról nem tolnak az fog a leggyengébb kategóriába kerülni és onnan elég kis eséllyel fog kikerülni. (Egyébként ezt támasztja alá egy Ausztriában megjelent felmérés is, ami azt boncolgatja, hogy mennyi esélyt ad az oktatás annak, hogy valaki többre vigye, mint a szülei. Nos, az OECD átlag 37% az osztrák 26% a svájci 31% míg a magyar 53%.)
Mondjuk te azt írtad, hogy a rendszer átjárható csak számomra nem derült ki, hogy pontosan hol. A gyakorlatból meg azt tapasztalom, hogy akinek nem mutatják, be a Walesi bárdokat az iskolában az felnőttként sem fogja kezébe venni. Mert egyszerűen nem vágyik rá. Persze az irodalmi műveltséggel sem fűteni sem belefeküdni sem lakni benne nem lehet, ez igaz, de ettől függetlenül az ember lelkének szüksége van rá. Legalábbis e tudás birtokában vesszük észre a hiányát. Hogy a nyugat Európai országok tanulóinak ez nem hiányzik, én azt elfogadom. Legfeljebb nekem furcsa.
Az otthoni oktatásnak sem ez a legnagyobb rákfenéje, hogy általánosban általános tudást akar a gyerekeknek adni független attól, hogy kazánkovács vagy ügyvéd lesz az illető. Talán inkább az, hogy egyszerre nem lehetünk Kodály országa magas énekóra számmal, aktívan nyelvet tanulók és mindennap testnevelés órán résztvevők, pusztán azért mert a nap 24 órából áll. Ja és persze azt sem szabad elfelejteni, hogy az sem használ túl sokat, hogy fegyelmet az iskolákban tartani már nem lehet, akkor és azért jelentik fel a tanárt, amikor és amiért akarják.
Egyébként, hogy egy egyszerű tesztet javasoljak annak bizonyítására, hogy a mosógép- vagy akármilyen más melós mennyi eséllyel olvas el egy verset, ami az iskolában, ha nem is pont neki, de másnak tananyag volt: Kérdezd meg a közvetlen környezetedben lévő svájciakat ismernek-e 3 olyan verset (gyerekmondóka nem ér), amit minden svájci ismer. Kíváncsi vagyok mi az eredmény.
(Ha túl csapongó lenne a fenti iromány az éjjeli óráknak tudható be)
Még egy kérdés jutott eszembe. Ha a mo.-i rendszert poroszosnak nevezik akkor milyen a svájci, ahol háeresek izzasztják a tiniket?
TörlésKöszönöm, hogy reagáltál. Nem vagyok író, így lehet nem fogalmaztam jól, sajnos -sokakhoz hasonlóan - félreértetted.
TörlésNem A walesi bárdok ellen vagyok, hanem épp mellette.
:)
Azzal, hogy valaki bemagolja, nem fogja megszeretni. (szerintem)
Sokkal fontosabb szerintem az érdeklődés felkeltése.
Nálam sokkal okosabb emberek mondták (Vekerdi Tamás, Ranschburg Jenő), hogy mindegy mit olvas a gyerek, csak olvasson. Ha megszereti az olvasást, később kialakul a saját ízlése.
Ha mindent kötelezővé tesznek (kötelező olvasmány, vers), pont az ellenkezőjét érik el.
:)
Persze, nem kell egyetérteni. Ha megnézed az írásom, ott sem azt írtam, hogy csakis ez az üdvözítő, hanem, hogy nekünk ez jött be.
Kérdésedre válaszolva, a kettő semmilyen összefüggésben nincs egymással.
Törlés:)
Nem a tudását tesztelte, hanem az alkalmasságát vizsgálta. Az már egy más kérdés, hogy olyan jellegű kérdést tett fel, ami - véleményem szerint - nem tartozik rá.
És még egy megjegyzés: a lányom amíg otthon éltünk nem szeretett (UTÁLT)iskolába járni, itt viszont szeret. :)
VálaszTörlésOtthon nem tudtam rávenni, hogy olvasson.
Itt kapott hozzá kedvet, mert olyan feladatokat kaptak, amivel felkeltették az érdeklődését.
Ez odáig fajult, hogy az olvasás után elkezdett írni. Nem tudom megítéli, hogy ír, de pályázatokat nyer az írásaival.
Lehet, ez a tehetsége (?) soha nem derült volna ki, ha otthon fejezi be az iskolát.
Jó kis írás volt!
VálaszTörlésEzekkel a zombikkal borzasztó nehéz! Mindet likvidálnám, ha megtehetném. Kákán is csomót keresni a legkönnyebb.
Levontam belőle ami nekem fontos, oszt szép napot!
Na, igen és egyik sem ír soha...természetesen. Pedig kaváncsi lennék egyik-másikéra.
TörlésSzerintem nagyon kevesen vagyunk profi írók, így a legnagyobb figyelem mellett is becsúszik, hogy valami "félremegy". Akkor meg kell kérdezni. Ennyi.
Már 420 kommentnél tart az írásod! Nem olvastam bele, de biztos van még min rágódni nekik. Vélhetően már nem is a témához tartozik! :)
TörlésHát akkor itt lehet, hogy valami tényleg félrement, mert nekem a HÁ-s írásodból nem derült ki, hogy bárdok mellett vagy ellen vagy. Az viszont igen, hogy egyetértesz a nyugati rendszer azon sajátosságával, hogy a mosógép vagy bármilyen szerelő jelöltet már nem kell zavarni olyan úri huncutságokkal, mint a szépirodalom. hiszen a megélhetéséhez nem kell. Ami igaz is legfeljebb az lehet aggasztó, hogy a rendszer ezzel lépéssel már általános iskola felső tagozatában a szakmunkás lét felé terelgeti a diákot így ez egyfajta önmagát betöltő jóslatként fog funkcionálni. Szerintem az, hogy ezek a versek kötelezővé vannak téve automatikusan nem jelent magolást a diáknak, de persze nagyobb esélye van így magolva tanulni verset, mint akkor, amikor vers sincsen a tananyagban.
VálaszTörlésHogy a lánykádnak bevált a rendszer az örvendetes szerintem az is azt a feltételezést erősíti, hogy megfelelő szülői háttérrel kihasználható a rendszer előnyei.
Nem feltétlen. A hangsúly az érdeklődés felkeltésén van. Ez a magolással nem érhető el.
TörlésEgy kamasz már "csakazértsem" csinálja, ami kötelező.
Tudom, hogy nem így van, de én mindig feltételezem a megfelelő szülői hátteret.
:)
Épp a neten keresgéltem a svájci oktatási rendszerről leírást, amikor a blogodba botlottam. (A cikkedet már olvastam korábban a határátkelőn.)
VálaszTörlésAz én nagy fiam most kezdi az igazi iskolát Svájcban, és hát izgatottan várom, hogyan folytatódik az eddig nagyon pozitív élmény. (Most megy Premier Primaire-be.)
Ahogy én az eddig hallottakból kiokoskodtam magamnak, nem a gyerekek beskatulyázásáról szól a 3 szintre történő besorolás, hanem arról, hogy ne csak az iskola utolsó évében kapjanak észhez, hogy tanulni kéne, mert nem vesznek fel sehova, hanem folyamatos tanulásra ösztönzik a nebulókat. Ha jól tudom, a rendszer átjárhatósága felfelé és lefelé is működik, hiszen ha vki gyengébb osztályban kiemelkedően teljesít, erősebb osztályba kerülhet, viszont ha vki akár a legjobbak között ellazázza a tanulást, le is csúszhat. Ennek azért megvan az előnye, hiszen egy tanulócsoportonbelül nagyjából azonos szinten lévő gyerekek tanulhatnak együtt, tehát a jobbak jobban haladhatnak, és a gyengébbek is kapnak lehetőséget a tudás megszerzésére. Valószínűleg ennek a rendszernek is vannak hibái, de egyenlőre elég jónak tűnik... majd kiderül :)
De ami nekem azért tetszik, hogy (legalábbis így kívülről úgy tűnik nekem) megbecsülik a kétkezi munkásokat is, nem csak a tanultabb embereket. Ha vki nem akar tovább tanulni, mert mondjuk a szíve vágya, hogy lovakkal foglalkozzon, nem nézik le, hogy nem ment egyetemre...
Az, meg hogy HR-esek "vallatják" a gyerekeket, nem olyan rossz (persze ha nem tesznek fel tolakodó, udvariatlan kérdéseket)... otthon, még az egyetemről kikerülő fiatal felnőttek is megdöbbenve szembesülnek az álláskeresés gyötrelmeivel, hiszen sosem kerültek korábban hasonló helyzetbe... legalábbis én így tapasztaltam :)
Na jó, ez egy kicsit se füle se farka komment lett... de hát én sem vagyok író :D
Köszönöm a hozzászólásodat. Én is így látom.
Törlés:)
Nekünk ez nagyon bejött. Hozzáteszem a gyerekem közepes tanuló volt otthon, emiatt gyakorta került olyan helyzetbe, hogy az önbizalma a béka segge alatt volt.
Itt talált ismét magára.
A HR-dologhoz még ennyi kiegészítés, hogy -így utólag- én is rendben találtam a dolgot, Illetve nem is ezzel volt a problémám, hanem a kérdések jellegével.
Az utolsó bejegyzéseddel is teljesen egyetértek. Ez is az életre készít fel. :)