Élmények otthonról

Az elmúlt négy napot Magyarországon töltöttük, néhány hivatalos ügy elintézésén kívül, egy nap strandolás, és egy hangulatos vacsora is belefért a programba.
Pár röpke élményt megosztanék veletek.

Amikor Svájcba költöztünk, többen felhívták a figyelmünket arra, hogy logikát ne keressünk semmiben. Az elején furcsa volt, hisz otthon a szabályok meglehetősen logikusak voltak, abból indultunk ki.
Az évek elteltével azonban ez a logikus történés/gondolkodás kezd eltűnni a köztudatból. Sőt!

Útlevél ügyintézés: nagyobbik gyermeknek lejárt az útlevele, ezért felkereste az önkormányzatot. Körültekintő voltam, kezébe nyomtam az anyakönyvi kivonatot, mert tudtommal, ha lejár, akkor ez szükséges az új igényléséhez.
Majdnem sikerült elsőre elintézni. Ott derült ki, hogy mivel van érvényes személyi igazolványa, az kell (persze, az nem volt ott). Igen, mondhatjátok nem volt körültekintő. Van benne valami. De!

Az ügyintéző tájékoztatása szerint, ha nincs semmilyen személyes okmánya, akkor kell az anyakönyvi, mert az felülír mindent. Az anyakönyvi kivonat az azonosításra szolgáló okmányok alfája és omegája.
Hm... ha az mindenek felett érvényes, akkor miért nem fogadták el? Miért kellett hazakocogni a személyiért?
Az ügyfélszolgálatos védelmében meg kell említeni, hogy ő sem érti a dolgot, csak épp a számítógépes rendszer nem engedi tovább. Hiába nyomkodta az entert.
Ész, hova mész, miért nem lehet ezt megoldani a rendszerben? Az összes értelmes informuki már külföldön van?
A helyzet faramuciságára egy példa: ha előző nap ellopják az iratait, akkor mi van? Nem kaphat útlevelet, mert a rendszer szerint van érvényes személyije. Igaz, hogy nem tudja bemutatni, de elméletben van.
Be kell jelenteni a rendőségen, hogy eltűntek az iratai, ott 30 nap az ügyintézés. Ha a rendőrség lezárja az ügyet, akkor kerül a rendszerbe, hogy nincs érvényes igazolványa, ez időben kb. 6 hét.
Csak ezek után lehet az anyakönyvivel úti okmányt csináltatni. Hol ebben a logika?

Reptér- kilátó: pénteken gyermekem repülővel ment haza. Édesapám - a nagy meleg ellenére -, eljött velünk, egyrészt elkísérte az unokáját, másrészt szeretett volna bámészkodni egy picit a teraszon.
Gyereket feltettük a gépre és megkerestük a kilátót. Egy üvegajtón kiírás jelezte, hogy csak augusztustól van nyitva. Gondoltam, szerencsénk van, épp másodika volt. Egy csomó ember álldogált ott, mi is benyitottunk. Bentről egy morózus hang szólt: "zárva van".
Párom visszacsukta az ajtót, elolvasta ismét a feliratot, majd ismét benyitott. A hang már hangosabban figyelmeztetett: "mondtam, hogy zárva van".
Óh, persze, a hülye utas mit nyitogatja az ajtót? Közben rájöttünk a dolgokra. A kilátóhoz fizető automatákat telepítettek és azok nem működtek. Azokat bűvölte a sok okos ember.
Időközben jött két idősebb hölgy is, akik szintén ki szerettek volna menni. Ők is hasonlóan jártak. Nem kicsit voltak felháborodva, vitába keveredtek az emberrel. Erre persze rögtön megjelent a hatóság.

Meglepődtem a hozzáálláson.
Egyrészről illett volna a kiírást aktualizálni, hogy a sok hülye utas ne próbálkozzon bejutni. Ha már nem, akkor illett volna a reptéri alkalmazottnak európai viselkedési formulát követve legalább egy elnézést odaböfögni.
Harmadrészt, fizetős? Ez rendkívül vicces. Ha már összehasonlítok, mert önkéntelenül összehasonlítok, akkor felháborító, hogy míg itt Svájcban nem fizetős a teraszon lévő bámészkodás, Ferihegyen az (azért vicces, mert Svájcban ismeretlen fogalom az, hogy ingyen).
Nem beszélve arról, hogy a parkolás sokkal többe kerül, mint itt. Baselban a bejárat mellett álltam meg, a két óra várakozás 8 frankba került. Ferihegyen a távoli parkolóért fizettem 800 forintot fél óráért.
Azt már csak halkan, csendben jegyzem meg, hogy nem mindegy melyik parkoló automatánál akarja valaki kifizetni a parkolást, és ezt az információt csak magyarul tudjuk elérni.

Időközben ez a hír jelent meg a reptér honlapján, itt:

Boltok - azon már meg sem lepődök, hogy a boltok túlnyomó részében a "minek jöttél ide" ábrázattal fogadnak az eladók.

TV- ez megint egy érdekes és megfejthetetlen dolog. Kiköltözéskor felnyaláboltuk a tv antennát és kihoztuk. Azóta is használjuk. Felmerült, hogy meg kellene újítani az előfizetést. Az illetékes felhívta a figyelmünket, hogy jobban járunk, ha új előfizetést igényelünk. Az újhoz szükséges a személyi igazolvány, a lakcímkártya és egy közüzemi számla a bekötés helyére. Hogy ez mi a búbánatnak?  Nem értem. Ha valaki tudja, ossza már meg!
No mindegy, ezzel még nincs vége a furcsaságnak. Az eladó felhívta a figyelmünket, hogy elméletileg nem szabad kivinni külföldre az antennát, ezért ellenőrizhetik azt. Ezt végképp nem értem. Tudomásom van róla, hogy szerte a világban nagyon sok ember használja. Nem mindegy a cégnek, hol nézik az adást?
Hm...

Étterem -  Beültünk egy helyre, ahol ebédelni szerettünk volna. Nem voltak sokan, így azt gondoltuk hamar bekapjuk a menüt és megyünk tovább. Ám, nem volt szerencsénk. 25 perc alatt nem sikerült elérni, hogy odajöjjön a pincér és megkérdezze, mi a fenét akarunk :(
Pedig nagyon meleg volt, jól esett volna egy ásványvíz.
Így aztán, fél óra után felálltunk és elmentünk egy másik helyre. Mondanom sem kell, az étterem nálam fekete listára került.
Szerencsére a másik teljesen rendben volt, ott kellett volna kezdeni.

Szóval: félreértés ne essék, nem a saját sértődöttség beszél belőlem, hisz 40 évig én is ott éltem, sokszor járok haza, így megszokott a dolog.
Azonban, ha arra apellálnak, hogy minél több turista látogasson az országba, akkor ezeken a dolgokon sürgősen változtatni kellene.

A végére, hogy happy and legyen, írok jót is.
Névnapomat egy remek étteremben ünnepeltem, amit most reklámoznék is kicsit.
Ha valaki nem csak rántott húsra vágyik, annak sok szeretettel ajánlom a 67 éttermet.
Itt bővebben: