Olyan nincs, hogy ne lenne valahogy...

Kissé szkeptikus vagyok az ezoterikus dolgokkal kapcsolatban, de azt már megfigyeltem, hogy a   "családi karmánk " több megoldandó feladatot ró ránk.
Ha másik oldalról nézzük a kérdést, a vállalkozás bővítésével mi hívtuk ki a sorsot, szóval magunkra vessünk.
:)
Én úgy vagyok összerakva, ha valami váratlan probléma akad, először rögtön kitör rajtam a stressz, hogy 'Úristen, most mi lesz?' , ám a másik pillanatban már a megoldáson gondolkozom.
Megoldás mindig van. Csak keresni kell. Azonnal.
Volt főnököm szokta kántálni, hogy nem reagálni kell, hanem kezdeményezni. Ez tényleg így van.
:)
Előző írásban jeleztem, hogy megint lakást kell keresnünk, méghozzá meglehetősen sürgősen.

Gyorsan végignéztem az aktuális lehetőségeket, és kigyűjtöttem a címeket, majd le is egyeztettünk egy-két időpontot.
Az az ötletem támadt, hogy én is feladom a hirdetésem, és hátha jelentkezik valaki. Bevallom, nem gondoltam, hogy ezt egyáltalán elolvasásra kerül, figyelembe véve a svájci lakáshelyzetet.

 Az első ingatlan amit megnéztünk, minden szempontból ideális, a jelenlegi bérlő szerint még azzal sem lenne probléma hogy cég bérli az ingatlant.
Itt jegyzem meg, cégként sem egyszerű bérelni, mert ha őszintén megmondom, hogy 5 férfiember fog beköltözni, akkor bizony az nem túl bizalomgerjesztő.

Egyetlen probléma volt vele, az ára, a 3 havi kaució és a rendszerint egy éves minimum bérleti időszak vállalása.
Mindent összevetve, abban maradtunk, hogy ennek a bevállalása túl nagy kockázatot jelent, inkább nézünk másikat,
Ezen beszélgetés után kb. egy perccel csörrent meg a párom telefonja. Jelentkeztek a hirdetésre!!!
(konklúzió: soha nem mondd, hogy soha, még a lehetetlennek tűnő dolgok is megvalósulhatnak)

A férfi két lakást ajánlott, az egyik 3,5 szobás, a másik 4,5 szobás.
A probléma annyi, hogy a nagyobb csak októbertől szabadul fel.
Párom ódzkodni látszott, de én hevesen gesztikulálva próbáltam a tudtára hozni, hogy nézzük meg, mi bajunk lehet...
Megegyeztek egy másnap esti randevúban.

Tegnap útra keltünk, tőlünk kb. 20 km-re van a település, A házat már messziről ki lehet szúrni, olyan narancssárga, hogy csak na.
Ha valaki járt valaha Sárkeresztúron, az tudja miről beszélek.
:D
A ház környezete tip-top, ahogy a művelt svájci mondja.
A tulajra picit várni kellett, azt hittem majd valami svájci figura lesz, ám meglepetésemre, amikor begurult a merci(!), már láttam, hogy ez egy yugo.

Itt egy kis magyarázat: minden yugo mercivel vagy bömbivel jár. Ez alap!
Én nem kedvelem az egész nemzetséget, és yugonak hívom a szerbtől az albánig az összeset.
Általában nagypofájú, dologtalan embereknek tartom őket.
A beszélgetés alatt kiderült, hogy ő nem ebbe a körbe tartozik, üdítő kivétel - kivéve a Mercit...
:D
Egyébként Macedón.
Hát igen, az a fránya skatulyázás (én sem vagyok tökéletes).
Mentségemre szolgáljon, utazásaim során sokszor kerültek az utamba, és nem túl pozitív kép alakult ki róluk.

Visszatérve a házra: három lakás van benne, ő is ott lakik. Egy régebbi épületről van szó, ami fel lett újítva. Tényleg, még én is azt mondtam rá, hogy perfekt.

A 3,5 szobás lakás is elég tágas, de úgy állapodtunk meg, ha szükséges októbertől átmegyünk a nagyobba.
Egyelőre csak ötujjas szerződést kötöttünk, remélem nem cáfol rá az elsődleges szimpátiára.
Ha megkapjuk a kulcsokat, készítek képeket.
Elméletileg erre csak a jövő hét végéig kell várni. A jelenleg ott lakók már dobozból élnek, elmondásuk szerint a hét végén megkezdik a kiköltözést.

Ám ezzel még nincs vége a megoldandó feladatoknak, mert a lakás üres, be kell rendezni, fel kell szerelni a konyhát és a többi apróság, hogy lakályossá tegyem. Nem fogok unatkozni.

:)