2013. augusztus 8.

Junior, a kisfőnök

Az élet úgy hozta, hogy a munkában töltött éveim legnagyobb részében vezető beosztásban dolgoztam. Már 19 évesen, az első munkahelyemen is én voltam a főnök, igaz akkor még csak két közvetlen beosztottam volt. Emlékszem, kicsit féltem is, hisz a kollégák jóval idősebbek voltak nálam, sőt a munkát illetően is nagyobb tapasztalattal rendelkeztek.
Sokat tanultam abban az időben és nyilván a személyiségemből adódóan is, de nem volt komolyabb problémám vezetőként. Ezt követően sokszor 50 ember is tartozott hozzám. 
A későbbi, komolyabb pszichológiai tesztek is alátámasztották az alkalmasságomat, ennek ellenére állíthatom nem könnyű a főnökök dolga sem.

Amikor a saját vállalkozásunkban dolgoztunk, sokszor előfordult, hogy a vasárnapi ebéd volt a "termelési értekezlet". Ez persze nem feltétlenül helyes, de így a gyerekeink is bepillantást nyerhettek a munkánkba. Hogy akkor, ebből mi jött le nekik, nem tudom.

Szülőként figyelgetem a személyiségük fejlődését, az már mindenképp látszik, hogy amennyiben vezetőként dolgoznak majd, teljesen más típust testesítenek meg.

Itt egy pillanatra "szakmáznék" egy kicsit. Ugyan az építőipart sokkal jobban szeretem, végzettségem szerint mégiscsak HR-es vagyok.
Írnék néhány sort a vezetők ismérveiről.

A vezető személyisége
A személyiség azoknak az adott személyre jellemző tulajdonságoknak az összessége, amelyek az egyén - a vezető - viselkedésében magatartásában, tetteiben és tevékenységében nyilvánulnak meg. Az eredményes tevékenységhez bizonyos képességek szükségesek, a vezetői képességen a vezető személyiségének azon tulajdonságait (sajátosságait) értjük, amelyek megfelelnek a vezetői munka követelményeinek és biztosítják az eredményes vezetői tevékenységet.
A vezetőkkel foglalkozó irodalomban kísérletet tettek a vezető számára fontos tulajdonságok listába foglalására, ennek során nagyon sok pozitív elvárás fogalmazódott meg, azonban ezek sora nagyon függ az egyéntől, így soha nem lehet teljes. Mi is egy tulajdonság-jegyzéket állítottunk össze és a teljesség igénye nélkül a következő személyiségjegyeket tartjuk a vezetői képességek sorába tartozónak:


  • A megismerő (ismeretszerzés és ismeretek megújítása) képességet,
  • az igényességet,
  • a szervező képességet, 
  • az irányító (vezető) képességet,
  • a motiváló képességet,
  • a döntési képességet, az értékelő képességet,
  • a helyes bánásmód képességét,
  • a beleélés (empátia) képességét, 
  • a kreativitást, az alkotó képességet,
  • az együttműködési képességet és
  • a kommunikációs képességet.

    A vezetői stílus

    A vezetői stílust a vezetéselmélet, a vezetésszociológia és a vezetéslélektan egyaránt tartalmát képező tényezőnek tekinti. A vezető személyiségével szoros kapcsolatba hozható a tevékenységben képviselt stílusa. Egy-egy stílus más és más emberi habitust testesít meg. Három "klasszikusnak" mondható vezetői stílust határoztak meg,

    - az autokratikust,
    - a liberálist (laissez faire) és
    - a demokratikust.

    Az utóbbi évek tapasztalatai során figyelték meg és írták le a az aktuális vezetői stílust. 

    Az autokratikus vezető

    Hatalmi, tekintélyi eszközökkel oldja meg a vezetés feladatait. Jellemző, hogy ezek a vezetők kevésbé támaszkodnak az alárendeltek véleményére, tapasztalataira, javaslataira. Nem igénylik a munkatársi közösség véleményét a vezetési funkciók gyakorlásában, még előkészítő jelleggel sem. Ez a stílus leszűkíti, korlátozza a vezetés hatékonyságát. Jellemző, hogy a munkatársakat passzivitásra készteti, ezzel fejlődésüket korlátozza, továbblépzésüket meggátolja.

    A liberális vezető

    Tevékenysége lényegében nem is tekinthető vezetésnek (laissez faire = szabad kezet adó). Megjelöli a célt, a feladatot, de nem irányít, szükség esetén sem lép közbe, hagy mindent menni a maga útján. Jellemző, hogy az ilyen vezető fél a népszerűtlennek látszó feladatoktól, a felelősség vállalástól, nem is tud alternatívát adni. Amíg a munkatársak nem ismerik meg ezt a vezetői stílust, addig kedvelhetik is az ilyen vezetőt, de tiszteletére már nem kerül sor, mert ilyen helyzetben a közösség számára elkerülhetetlen a kudarc. 

    A demokratikus vezető

    A legkorszerűbb, a legmegfelelőbb, épít a munkatársi közösségre, támaszkodik a kezdeményezőkészségükre, tapasztalatukra, véleményükre, javaslataikra. Ez lehetővé teszi alternatívák felállítását és ezekre alapozva vélhetően a leghelyesebb döntés, amit egyszemélyi felelősséggel hoz meg, a vezető kötelessége a feladat végrehajtásának megkövetelése. A demokratikus vezető a célt, a feladatokat világosan körvonalazza és ezzel biztosítja a dolgozók aktív részvételét. Ez a stílus kibontakoztatja a munkatársak aktivitását, mindenki számára biztosított a fejlődés, a továbbképzés. 

    Az aktuális vezetői stílus
    A három "klasszikusnak" nevezhető vezetői stílus teljes tisztaságában a gyakorlatban nem nagyon található, ezek döntően elméleti kategóriák. A különböző stílusok egy-egy vezetőnél is keverednek, csupán valamelyik dominánsabb szerepéről beszélhetünk. Mivel tiszta formában egyik stílus sem lelhető fel, az elméleti szakemberek keresték az optimális stílust. Ezt először vegyes stílusként nevezték, majd kialakult a legmegfelelőbb elnevezése: aktuális vezetői stílus. Ez lényegében az adott helyzetben szükséges stíluselemeket foglalja magában, az alapja azonban a demokratikus vezetői stílus.

    Az érvényesülő vezetői stílust alapvetően két tényező határozza meg, az egyik a vezető személyisége, a másik a munkahelyi közösség. 

    A vezetői típusok

    A vezető személyiségével szoros összefüggést jelent az általa képviselt vezetői típus, bár tartalmi preferenciák alapján különböztetjük meg ezeket. A alaptípust a technokrata és az emberközpontú jelenti, de beszélünk három "köztes" típusról is.

    A technokratikus vezető

    A tevékenység műszaki feltételeit, a technikát tekinti fontosnak, minden egyéb háttérbe szorul. Még az ösztönzés, értékelés esetében is ez a meghatározó elv.

    Az emberközpontú vezető

    Számára a munkatársakról való gondoskodás, a belső légkör harmóniája, az emberek biztonság érzete a meghatározó vezetési tevékenységében. Alaptétele: az elégedett dolgozó a munka sikerességének alapja. A munkatársak alapos ismerete a meghatározó ehhez. (Ezt szokták szociális vezető típusnak is nevezni.) 

    Az előbbi két vezető típus az alap, ezek két szélsőséget jelentenek. A gyakorlat azonban azt igazolta, hogy még legalább három típus van jelen mindennapjainkban. Ezek a következők:

    A kompromisszumos vezető

    Ezt a vezetőt a törekvés jellemzi, hogy adott időszakban a feladatok megoldásához kellő arányban tartsák a termelés műszaki követelményeit és a személyi feltételeket. A technikai és a humán követelmények időleges összhangja jellemzi.

    A közömbös vezető

    Nem figyel sem a termelési feladatokra, sem a munkatársakról való gondoskodásra. A gondok, problémák megoldását elodázza, magára hagyja a céget. Ezt egyrészt a látszat megtartása, másrészt a nemtörődömség jellemzi. 

    A komplex vagy hatékony vezető

    Jelenti az optimális típust, ugyanis maximálisan érdekli mind a termelés eredményessége, mind a munkatársak helyzete. Ez a vezető egy viszonylag állandó egyensúly tartására törekszik a technikai és humán oldal tekintetében egyaránt. Itt az egyén, a csoport és a cég érdekei közti összhang a jellemző, ez a legmegfelelőbb vezetői típus. "
  • Most elérkezett a pillanat, hogy nagyobbikból is vezető lett.
    :)
    Junior, a kisfőnök.
    Természetesen nem ezt a nevet kapta, de olyan keresztneve van, amit gyakorlatilag egyáltalán nem tudtak kimondani, így maradt rajta a Junior. Azóta megbirkóztak a mássalhangzó torlódással, de nem volt egyszerű menet.
    Másfél éve dolgozik a cégben, eddig semmilyen felelőssége nem volt, élte az alkalmazottak gondtalan hétköznapjait.
    Immáron ő is bekapcsolódott a vezetői meetingbe, és esténként a "kisfőnök meg a nagyfőnök" összedugják a fejüket.
    :D
    Jókat mosolygok rajta, amikor - csatlakozva az apjához - előadja a napi problémákat, a nézetletérések tisztázására tett lépéseit.

    Nem akarom befolyásolni, mert ezzel neki kell megküzdenie, de minden esetben elmondom, hogy mit gondolok az adott dologról. Biztosan van olyan amit megfogad, vagy emlékszik arra, hogy mi anno mikről beszéltünk és tudja azt hasznosítani a gyakorlatban.
    A többi, a jövő zenéje...



    Forrás: hrportal.hu

    7 megjegyzés:

    1. Gratulalok!:)
      Sok sikert a kisfonoknek!:)

      VálaszTörlés
    2. Mennyi mindent leírtál, pedig elég lett volna összesen két halmaz: emberi és embertelen.

      VálaszTörlés
      Válaszok
      1. Azért ez nem ennyire egyszerű. :)
        Tudod, az emberek is sokfélék. Ha pl. "emberséges" vagy, azt sokan kihasználják.
        A lényeg az egyensúly megtartása. Minden emberhez más a kulcs.

        Törlés
      2. Nem "emberségest" írtam, hanem emberit. :)

        Senki nem várja el a főnökétől, hogy Teréz anya legyen, de vannak olyan – általában született – tulajdonságok, amik valakit jó vezetővé tesznek.
        A többiek csak azzá akarnak válni, de ez csak ritkán szokott jól elsülni.
        Pont a napokban írtam a hatalommal való visszaélésről azon a szinten, ahol én mozgok.
        Mert azért azt sem szabad elfelejteni, hogy a különböző szektorokban mást és mást jelent a “főnök”.

        Törlés
    3. Nővéremet tették meg egyszer vezetőnek valahol. Semmi tapasztalata nem volt csak azt tudta, hogy olyan vezető akar lenni, amilyet ő akart volna magának beosztottként.

      Ebből aztán az lett többek közt, hogy beosztottjai a januárban kiírt szabadságot augusztusban nem tartották be és mehetett be helyettük dolgozni meg ilyenek.

      Én biztos félnék, hogy az én munkám milyensége a másik teljesítményétől függ. :)

      VálaszTörlés
    4. a kommentelést nem lehetne egyszerűbbé tenni? Mert nem elég, hogy be kell jelentkeznek és azonositó számokat begépelnem még meg sem jelenik azonnal. Teljesen elveszi a kedvemet.

      VálaszTörlés