K(ó/ö)rkép...

Gondolkoztam, hogyan is vezethetném fel a mai szösszenetet, de nem tudtam dönteni, így belevágok a közepébe.
Rögtön egy sztereotípiával ellenkezem.
Sokszor, sok helyen olvasom, hogy a magyar nők a legszebbek a világon. Persze, ez minden nő egoját legyezgeti.
Szerintem, nem így van. Lehet, hogy ez 20-30 évvel ezelőtt megállta a helyét, de mára tovatűnt ennek a tartalma.

Az utóbbi néhány évben, valószínűleg a géneknek, az életkornak, és a kényelmes életmódnak köszönhetően felszaladt rám néhány kiló. A helyzet nem tragikus, hisz nem éri el a 2 számjegyet a súlytöbblet, de engem zavar. Mind esztétikailag, mind egészségileg.
A szombati strandolásnál sokat gondolkoztam, hogy vajon melyik fürdőruhát válasszam amikor ledobom a textilt, hogy az előnytelen pontokkal ne "tüntessek".

Kár volt aggódnom, de ezen nagyon meglepődtem. Ugyanis ki kell jelentenem, hogy a magyar húszas, és harmincas éveikben járó nők slamposak, elhanyagoltak a saját testüket illetően.
Hogy ez a változás mikor következett be, nem tudom, hisz eddig nem volt különösebb okom figyelni nőtársaimat.
Arra azonban emlékszem, hogy amikor én és kortrásaim tapostuk ezeket az éveket, igenis fontos volt, hogy az alakunk akár 1-2 gyerek után is hasonlóan jól nézzen ki, mint annak előtte.  Ha számot vetek gimnáziumi osztálytársaimmal, szinte kivétel nélkül, jól néznek ki. Egyet sem tudnék mondani, aki nagyon kiment volna a formából, vagy elhízott volna. Közel az ötvenhez, mindenki nagyon jól tartja magát.

Ezzel szemben most azt tapasztalom, hogy a mai fiatal nők igényessége kimerül a mű dolgokban (szempilla, szemöldök, mell, köröm), valamint a mindenféle rettenetes tetoválásban.

Nekem semmi bajom nem volt eddig a tetkóval, egy jó helyre varrt apró jel még szép is lehet. Azonban az utóbbi időben olyan túlzásokba esett varratokat láttam, ami már teljesen ellene fordított az egésznek.
Ráadásul magam soha nem álltam be abba a sorba, amit "divatként" a többség majmolt, így délutánra már herótom volt az angyal szárnyaktól, tokától-bokáig kúszó kígyóktól és folytathatnám a sort.

Komolyan az az érzésem támadt, mintha a szülőszobában épp kibújt babát billogoznák meg.
:(
Az nem is ember akinek nincs tetoválása. Hm...
Mintha kötelező elem lenne.
Miért kell majmolni valamit? Nem értem.

Az összes általam látott nő - kevés kivétellel-, elhízott, sok esetben KÖVÉR volt. Ezen nem segített sem a tetkó, sem a sok műsz@r (bocs!). Sőt néha vicces is volt, amikor egy-egy kissé megnyúlt, kifeszült angyal, lepke stb. kúszott el mellettem.

Nem hiszitek el, a több ezer ember között egy olyan húszas éveiben járó anyukát láttam, akire azt mondtam - még női szemmel is -, hogy "ez már valami". Egyet.
Ja, és rajta nem volt semmi mű.

Sok esetben tapasztaltam azt, hogy a férfiak sokkal jobb "karban" vannak, mint a hozzájuk tartozó anyu.
Rögtön bevillan az agyamba egy másik információ a sok válásról.
Már nem is csodálkozom annyira. Mire apuka negyven fele jár, még jól néz ki, közben anyun van vagy 25 kiló plusz, inkább egy húsz éves lánykát keres magának.
Igaz, ez is csak átmeneti, hisz "újanyu" is várhatóan a közös gyerek után ugyanilyen igénytelen, elhanyagolt, kövér lesz, így apunak csak pár jó éve lesz.
:) Hm...

Aztán volt olyan, hogy az egész család kövér, de itt nem 10-20 kiló többletre gondoljatok. Jót derültem, amikor a család egyszerre ment ki a vízből, legalább 5 centit csökkent a vízállás.
És ez most nem gonoszkodás, tény.
Azt is megfigyeltem, hogy jellemzően túlsúlyos párnak a gyereke is dagadt.

Azt már csak halkan jegyzem meg, hogy amíg én aggodalmaskodtam a fürdőruha miatt, sokan egyáltalán nem foglalkozva ezzel, olyan darabokat vettek fel, ami már gusztustalan volt.

Hozzá kell tennem, a felmérés nem reprezentatív, bízom benne, hogy a merítésem nem jellemzi az egész magyar női társadalmat. Mindenesetre elgondolkodtató hova vezetnek ezek a folyamatok.

És, hogy ne csak a szám járjon, most elmegyek futni.