Lakást keresünk - ki tudja hányadszor :)

Nem, nem mi költözünk.
A dolgozóknak kell találni s.o.s új lakhatási lehetőséget.
Talán emlékeztek még rá, néhány héttel ezelőtt már találtam egy házat, ahol egy egész szintet béreltünk. Azt hittem hosszú távú lesz ez a megoldás, de hamar rájöttem, hogy nem az.
A tulajdonos is a házban lakott, és már az első héten telefonált, hogy a fiúk hangosak.
Hm... hát suttogni mégsem suttoghatnak. Ha öt felnőtt férfi beszélget, akkor azt egy papírfalu (altbau) házban sajnos hallhatja más is.

Következő probléma volt, hogy a lakást ugyan takarítással vettük ki, de a mama sportot csinált belőle, hogy napi szinten többször bejárkált a szobába, ellenőrzés címen.
Már mondtam nekik, hogy egyszer vetkőzzenek meztelenre, és hátha elijed az öreglány.
:)

Múltkoriban épp hazafele autóztunk, amikor ismét hívott, hogy azonnal álljunk el a ház elől az autóval. Egymásra néztünk. Mi van? Milyen autóval? A nő persze csak mondta, mondta. Eltelt vagy három perc, mire a párom közbe tudott vágni, hogy nem baj, ha egyetlen autónk sem áll ott, mivel mindenki elment haza?
:)

A legutolsó csepp a pohárban az volt, amikor vasárnap este telefonált, hogy a fiúk elrontották a mosógépet, és javíttassuk azt meg.
Ennek elgurult a gyógyszere?
:D
Egyrészt, a házban több bérlő is van, honnan tudja, hogy a mieink rontották el? Talán megszólalt a mosógép, hogy a magyarok voltak?
Másrészt, a kollégák elmondása szerint II. világháborús darab, tehát kész csoda, hogy még működött.
Harmadrészt, mit kezdtem volna ezzel a hírrel? Szaladtam volna el, és vettem volna egy újat?
Tudom, a tulaj ezt szerette volna.
De! Álljon meg a nászmenet!
Mi 3750 frankot fizetünk egy hónapra.
Igen, annyit.
A többi bérlő nem tudom mennyit.
Ebből nem telik egy 600 frankos új mosógépre?
Úgy látszik a hölgy nem ismeri az üzleti kockázat fogalmát, ami jelen esetben az.
A mérlegnek csak a bevételi oldalát ismeri.
:)
Mondanom sem kell, a párom vérnyomása az egekben, egy perc alatt mondott fel.
Két hetünk van új lakást/házat találni.
Mit gondoltok?