Megkezdődött az iskola

Új év-új iskola. Ha jól számolom, ez az ötödik a sorban.
:)
Eddig minden évben máshova jártunk, remélhetőleg ez már a végleges az elkövetkező évekre.
Sokan ezzel nem dicsekednének, de attól a helyzet még ugyanez. Otthon is több oktatási intézménybe jártunk, szám szerint a hat év alatt háromba. Itt most nem térnék ki az otthoni - szerintem katasztrofális - viszonyokra, hisz abban már nem lesz részünk.
Legyen elég annyi, hogy a gyakori váltás nagyjából minősíti is az otthoni oktatási rendszert.
Ennek most annyi előnye volt, hogy nem érintette kellemetlenül a gyereket. Könnyen illeszkedik be új társai közé.
Most picit csapongani fogok, de eszembe jutott valami...
Nem tudom miért van az, hogy sok szülő szeret dicsekedni a gyerekével a környezetének. Az iskolai eredménnyel, sportteljesítménnyel és bármi mással.
Lehet, én vagyok rosszul összerakva, de szerintem reálisan kell látni a gyerek képességeit, nem kell túlmisztifikálni, és pláne nem szépíteni. Minden gyerekben van valami érték, tehetség. Azt kell megtalálni, abban van szüksége a támogatásra. Hogy nem matek tehetség, vagy nem szereti a magolós tárgyakat? Ilyen is van. Lehet, hogy ezzel szemben szépen rajzol vagy énekel, akármi.

Megyeszékhelyen jártam gimnáziumba, az osztálytársaim nagy része is a városban maradt. Így előfordult, hogy egyikkel-másikkal összeakadt az ember, és váltott pár szót, mi történt az elmúlt év(ek)ben.
Ilyenkor rendszerint, a "Hogy vagy? , mi újság?, minden ok?" tisztázása után a gyerekek jöttek szóba. "Gyerekek jól vannak?" Ez után, mintha valami varázsszót hallottak volna, mintha delejezték volna őket, elkezdtek arról beszélni, hogy Pistike vagy Mariska a világ esze, az osztály legjobbja, a bizonyítványa csillagos hatos, de talán már a kézlenyomatukat is levették a hírességek csarnokába.
:)
Én készségesen végighallgatom és a viszont feltett kérdésre annyit szoktam csak válaszolni, hogy "köszönöm, jól vannak."
Nem mintha bármi miatt is szégyenkeznem kellett volna az átlagos gyerekeim miatt.
Egyszer olyannyira megelégeltem ezt a "bejáratottá" vált áradozást, hogy azt feleltem az ominózus kérdésre, hogy "képzeld, mindegyik megbukott". Hogy kellő hatást váltsak ki, a kezem a szám elé tartottam.
Látni kellett volna az arckifejezést. :)
Kínos csend, majd ismerős zavartan az órájára nézett, és "na, nekünk mennünk kell" felkiáltással elviharzott.
Én jót derültem magamban az eseten.
Itt még nem volt vége a történetnek...

Bár megyeszékhely, de hát kicsi az a város.
Kiderült, hogy egyik gyerekem valami sporttáborban összeakadt az egyik ilyen "nagyonjótanulóosztályesze" gyerekkel, akiről kiderült, hogy épp abban az évben megbukott.
Nincs ezzel semmi probléma. Igaz, otthon ez még nagyon ciki. Nekem csak annak fényében volt ciki, amit előzőekben a szülőtől hallottam.

Megjegyzem, nagyon-nagyon hibás ez a negatív felhang a bukással kapcsolatban. Már a szóhasználat is.
Bukás. Elbukás.
Nekem sokkal szimpatikusabb az,  hogy megismételte az osztályt.
Érdekes különbség, hogy otthon ez jóformán egy stigma.
Nem egy itteni ismerős mesélte, hogy a gyereke ezt vagy azt az osztályt kétszer járta. Olyan őszinteséggel mesélte, mintha arról lett volna szó, hogy lementem a boltba. Hisz mi történhet valójában? Megtanulja az anyagot. Hogy nem 18 évesen érettségizik? És akkor mi van?

A hosszabb felvezetés után, néhány szó a suliról.
Szakmai képzésben vesz részt a gyermek, ha befejezi, akkor logisztikus lesz.
Korábban írtam már az előzményekről, itt:

A sikeres Lehrstelle vadászat után, szerződést kötöttünk, és a cég felajánlotta, hogy az iskolai év hátralévő részében dolgozhat.
Így is történt. Míg július 31-én még mint munkavállaló ment be, augusztus elsején mármint Lehrling.
Semmi nem változott, csak annyi, hogy a fizetésének a töredékét kapja.
Tudom, mindenki a piszkos anyagiakra kíváncsi. :)

Az első évben 700 frankot kap havonta, majd ez, évről évre nő. Ha jól emlékszem, a 4. év végén már a dupláját fogja kapni ösztöndíjként.
A szerződések változóak, van egy központi keret, amin belül lehet mozogni. Van olyan munkahely, ami kevesebbet fizet, de vállalja, hogy kifizeti az utazást, vagy épp a könyveket.

Hetente egy napot mennek suliba, a többit a munkahelyen töltik.
Teljes munkaidőben dolgoznak, az iskolai nap pedig reggel 8-tól fél 6-ig tart.
A könyveket interneten kellett megrendelni. A csomagban minden benne volt, ami szükséges, még a különböző anyagok lefűzésére szolgáló mappa is. Nem volt olcsó, majdnem 500 frankot fizettünk érte. Ezen kívül még a tornához kellett venni ruhát és cipőt, de ebben semmi megkötés nem volt.

Az iskola biztosít ingyenes nyelvtanfolyamot is, akinek még nem tökéletes a német tudása.
Az osztályban 16 fő a létszám. Svájcaik és külföldiek vegyesen.
Az iskola kapcsolatban áll a munkahellyel, nem fordulhat elő, hogy a cég nem tud a nebuló tanulmányi eredményéről.
A tananyag legnagyobb része szakmai, nincs töltelék tantárgy.
Ha jól emlékszem mindössze 4-5 tanár foglalkozik velük.
Eddig még csak két alkalommal volt iskola, így bővebben majd később.
Folyt. köv.