A tanár is ember

Előre is elnézést kérek a pedagógusoktól, de a címben szereplő tételt én gyakorta vontam kétségbe az otthoni iskolás évek alatt.
Mondhatom, az oktatás szó hallatán agyam szürke köd szállja meg.
:)
Természetesen, tisztelet a kivételnek, bizonyára akadnak még nagyon jó tanárok a hazai oktatási rendszerben, biztosan mi születtünk szerencsétlen csillagzat alatt, de nem sokkal találkoztunk.
Ezt még tetézi, hogy a gyerekeim "szabadságharcos" személyiségjegyekkel rendelkeznek. Ez nem túl szerencsés, nem nagyon kedvelik az oktatók.
Mi több, sok esetben  mindig ezt a jegyek tükrözték is. Sokszor már szeptemberben tudtuk, hogy egy-egy tantárgyból mire számíthatunk az év végén.
Óriási hibának tartom, hogy a tanárok a jegyek osztogatását nevelési célzattal teszik és nem a tudást értékelik vele.
De nem szidom tovább az otthonit, mert már látom, hogy nyílik a bicska egyesek zsebében, inkább elmondom, hogy működik ez itt.

Természetesen az itteni oktatóknak is vannak kisebb-nagyobb hibái, de a magam részéről meg vagyok velük elégedeve. Pláne a hozzáállást tekintve.
Több évet húztunk le integrációs osztályban, ahol szerintem még felkészültebbek, még türelmesebbek, befogadóbbak a tanerők, mint a sima osztályokban. Maximális segítséget nyújtottak a gyerekeknek, de a szülőknek is.
A "rendes" iskolát kicst megszeppenve kezdtük, de meglepődtem, amikor a további években sem adódott semmilyen konfliktus.
Már-már azt hittem így marad.

Lányom már a középiskolát taposta, mikor másodikban kapott egy új tanárt, és már az első órán konfliktus alakult ki köztük. Ha jól emlékszem írtam is róla, a tavaszi szavazás eredménye után.
Ott tisztán lejött mindenkinek, hogy a tanár nem nagyon szíveli a bevándorlókat.
Lányom viszont nem tud lakatot tenni a szájára (vajon, kire ütött ez a gyerek?), és elmondta a véleményét. Hát, nem aratott osztatlan sikert.
Ez a konfliktushelyzet azóta gyakorlatilag minden órán megismétlődik. Még véletlenül sem találtak egy kapcsolódási pontot, amiben egyetértés lett volna köztük.
Frau Fa (így hívják szegényt) többször utalt rá, hogy nem a szíve csücske a gyerek. :)

Persze, szülőként hiába mondom neki, hogy nem kell mindig, minden körülmények között megosztani a nézeteit, elég ha azt otthon megbeszéljük. Mint a falra hányt borsó.
:)
Mondtam a kis lükének, hogy addig járatja a lepcsest, még a végén majd elhasal.

Itt jön a csavar.
Elérkezett az első dolgozat. Lány felkészült, abban nem volt hiba. Megírta.
A következő héten én sűsű imába foglaltam tanárnő nevét, hogy legalább egy négyest adjon rá (itt ez a limit), és akkor nem lesz nagyobb probléma.
Következő hét, a dolgozat kiosztása.
5,1.
Hm.
Az jó!!! Sőt! Tanárnő azt is értékelte, hogy a gyerek betegen írta meg a dolgozatot, nem hiányzott az óráról.
Persze, az oktatás a megszokott mederben folyt tovább. Vita itt, vita ott.
Következő dolgozat 5,5.
Csak azért annyi, mert volt benne néhány sok helyesíársi hiba.
No.
Így is lehet(ne).