:)
Nem vagyok vallásos, a családunk már a nagyszülők óta nem gyakorolta azt. Szegény nagyapámat sem sikerült jobb belátásra bírni a papnak. Azzal "fenyegette", hogy nem lesz eltemetve, ha nem jár templomba. Nagypapa azt mondta neki, hogy "tudtával még senki sem maradt a föld fölött". Ennyiben maradtak.
Ennek ellenére meg lettem keresztelve. Ezen kívül nem kerültem közelebbi kapcsolatba a vallással. Még elmentem néhány esküvőre, ami megerősített abban, hogy nem is szeretnék ennél többet.
Bár, tulajdonképp a tanításaival nincs bajom, ha csak a felét betartanák az emberek, kevesebb baj lenne a világban.
A problémám legfőképp a külsőségekkel van, és magával a hittel.
Én úgy gondolom (tudom, kicsit nagyképú, de azért gondold át), hogy az Isten bennem/bennünk van.
A problémáinkat csak mi oldhatjuk meg, senki más.
Csak magunkban bízhatunk.
Félreértés ne essék, ha valakinek erre szüksége van, hajrá. Ebből baj még nem lett. Több nagyon vallásos embert is ismerek, sőt pap is volt a családban.
Amit rühellek, azok a hobbi-hívők. A rendszerváltás után divat lett templomba járni, mintha... Közben meg, jobb ha nem kapargatjuk a dolgokat.
:)
Ilyeneket is ismerek és megvetem őket nagyon.
Ebben az időben kezdtek létrejönni új "egyházak", jöttek, házaltak, próbáltak hatást gyakorolni, híveket toborozni.
Számomra nagyon érdekes volt, amikor megjelentek a mormon hittérítők.
Ne röhögj, többször voltak a vendégeim.
:D
Nem azért, mert meg akartam térni, de nagyon érdekelt, hogyan élnek. Én jól kifaggattam őket, a végén elmondtak egy imát, és mentek tovább. Nem voltak "erőszakosak".
Aztán, amikor családi házba költöztünk megoldódott a betolakodó-probléma.
Ha még nem mondtam voltam, én
:)
Hogy nyugalmam senki ne zavarja, a kertkapu állandóan zárva volt, csengő, egyéb, a figyelem felhívására alkalmatos eszköz nuku.
Tehát, csak az jutott be hozzám, aki előre bejelentkezett.
:D
Innentől kezdve sem mormom pap, sem porszívóügynök nem járt nálunk.
Boldog békeidők.
Ez nem mondható el az itteni életemről. Semmi kerítés.
Állandóan jönnek, kopogtatnak, csengetnek...
... és néha lyukra futok.
Jönnek ügynökök. Megjegyzem, baromi bénák, a direkt marketing itt gyerekcipőben jár (dolgoztam benne, van némi fogalmam, hogy kéne eladni).
És jönnek hittérítők.
Néhány hónapja, még az előző lakásban történt.
Pont a postás várható érkezése időpontjában csengettek. Egy kétméteres Brünhilda állt az ajtóban, széles mosollyal. Bakker, ez nem a postás.
Elmondta, hogy mi célból jött.
Persze, már rájöttem, ha máskor nem, ilyenkor nagyon jól jön az "ich verstehe nicht, vagy ich bin ausländer, vagy ich spreche nicht deutsch" kombó ( nem értem/külföldi vagyok/nem beszélek németül).
Ám a szőkeség nem adta fel. Kérdezte, hogy milyen nyelven beszélek... Ó-óóó, cselezünk?
Hát, sajnos semmilyen emberi nyelven nem beszélek, csak és kizárólag magyarul. Úgy viszont jól.
:D
Na, itt feladta és elköszönt.
Húhhhhh.
Eltelt vagy két hét, megint lyukra futok.
Ismét Brünhilda az.
Azt hitttem lefosom a bokám. Időpontot jött egyeztetni, mert talált egy magyarul tudó gyülekezeti tagot, aki majd eljön és fordít.
Ó, Istenem... :)
Na, azt a parát nem tudod elképzelni, ami úrrá lett rajtam.
Bakker, ettől most, hogy szabaduljak meg udvarisan?
Az volt a szerencse, hogy már dobozoltam, mutattam neki, hogy költözünk.
Ó, érti ő.
Adjam meg az új címet. Na erre a kérdésre nem voltam felkészülve. Mondom hülyén nem tudom... :D
Erre, adjak egy telefont (Isten ments, hogy stílszerű legyek), mondom az nincs, akkor egy mailt.
Na, azt adtam neki. Egy olyant, amit kb. évente egyszer nyitok ki.
:D
Remélem többet nem látom.
Persze, mondanom sem kell, itt is becsengetnek időnként. Ráadásul azt a hülye bejárati ajtót úgy csinálták meg, hogy az oldalvilágító átlátszó. Kvázi, ha épp a nappali/étkezőben vagyok, akkor az kívülről látszik.
Ez így nem lesz jó, így megrendeltem a fóliát.
:D
Na, ne!!! Hogy csak úgy fű meg fa idejöjjön?
Azt nem!!!
Nem nevet, együttérez...
:D
Kellene egy kukucska és ha idegen, nem nyitod ki az ajtót, amúgy meg kiírod ékes helyi nyelven hogy sem ügynökök sem térítők nem használhatják a csengőt valamint kopogásra sem az ajtót. Az nem jó hogy nincs kerítés. Nem tudtok valami kicsit csinálni? Én nem szoktam udvariaskodni, nem állhat az ajtómban senki akit nem én hívtam. Kivétel a postás.
VálaszTörlésAgyalok a kérdésen.
Törlés:)
Először a fólia. Egyébként is gáz, hogy átlátszik. Ne nézegesse már senki a bugyogómat. :)
Az ilyen lätogatäsok Karäcsony alött szoktak gomba modra szaporodni :D Nälunk a legrettenetesebb az volt, amikor olyan keresztkördéssel nyitott, hogy tudom-e hogy mit ünneplünk Karäcsonykor. Räfutottam, meg nem értettem mit akar, s välaszoltam, hogy persze. Erre mär az öregebbik tolult is befelé, hogy : akkor ök most bejönnek, s elbeszélgetnek velem Krisztus urunkrol ! Na ide aztän nem- feleltem - s räjuk csaptam az ajtot ! Nem hallgattam meg mit zsörtölödik még a häz elött ! :-) Nem szoktam ilyen bunko lenni egyébként, de hogy képzeli hogy mär törtet is befelé !? Tipp : Ajtot csak résre nyitni, megkérdezni mit akar, ha ilyenbe kezd bele nyugodtan közbevägni : sajnälom nem érdekel, elköszönni, ajtot be ! Ha mindezt elég gyorsan és udvariasan mosolyogva csinälod annyira megdöbbennek, hogy még tiltakozni is elfelejtenek :)))))))
VálaszTörlésAjajj. Akkor gyors megoldást kell keresnem. Mindjárt itt a Karácsony.
Törlés:D
Nálunk majdnem ugyanez volt, az első alkalommal dadogó némettel mondtam, hogy csak magyarul beszélni, majd pár nap múlva visszajöttek egy magyar prospektussal, meg talán könyvecskével.
VálaszTörlésEgyébként mi az is szoktuk mondani, hogy jó, mondjon egy webcímet, aztán megnézzük, kézcsók. A mai világban a hittérítő is legyen felkészülve internetből :)
Én egyszer futottam csak bele ilyenbe (Ausztráliában élek), akkor azt mondtam, hogy köszönöm, de elégedett vagyok a vallásommal, elköszöntem és bezártam az ajtót.
VálaszTörlésMagyarországon soha nem kopogtak be, mindig csak az utcán állítottak meg, de akkor addig kérdeztem a vallásukról, míg a végén ők akartak szabadulni tőlem :)
Eszter