Az évek alatt megfejtettem a problémát.
:)
Sok külföldi (mint mi is), még azt a szabályt is igyekez(t)ünk betartani, ami nem is létezett, hogy a legkisebb okot se adjuk arra, hogy belénk tudjanak kötni. Ugyanakkor az auslanderek (velünk együtt)
- vagy nem mernek reklamálni,
- vagy nem tudják milyen jogaik vannak,
- vagy nagyvonalúak és legyintenek.
Mind a három stáción átmentünk már, mostanra elfogyott a türelem, vége az elnézésnek, hallgatásnak.
Jöjjön az idevágó sztori!
Amikor átvettük új otthonunk kulcsait, a tulajdonos megemlítette, hogy a szomszéd előszeretettel parkol a gyalogúton, és ha ezt tapasztaljuk, akkor szóljunk neki, és majd ő intézi tovább.
Akkor csak arra gondoltam, hogy talán egy-egy vásárlás alkalmával feltolat és "ottfelejti" az autót. Előfordul. No porblémo.
Arra azonban nem gondoltam, hogy naponta felejti ott az autót.
:(
Szerintem még ezzel sem lett volna különösebb probléma, bár ugye a járdán nem illik parkolni, de tette ezt akkor is, amikor költöztünk. Három egymást követő nap kellett neki szólni. hogy álljon már el.
Negyedszerre nem szóltunk (már mi szégyelltük magunkat), hanem a kocsin keresztül bukdácsolva vittük be a holmi, amit látott is (a dolgozószobája ablaka pont oda néz). Nem vette a fáradtságot, hogy kijöjjön és arréb menjen.
Megjegyzem, - a 160 cm
Bár, ez sem mentség arra, hogy legalább költözéskor ne hátráltasson.
Elkezdtünk agyalni, hogy fentiek értelmében mit is tegyünk.
- szóljunk a tulajnak? De, hát ez olyan dedós...
- jelentsük fel?
- tegyünk cetlit a szélvédőre?
Végül úgy döntöttünk, hogy megoldjuk "okosban".
:D
Bocsássátok meg a hevenyészett skiccet, de még mindig dobozból élünk.
Úgy döntöttünk, hogy az "enyém parkolót" fogjuk használni a legnagyobb autónknak. Mivel egy kicsit hosszú, ezért kilóg. Épp annyira, hogy a gyalogos forgalmat (bennünket és a szomszédot) nem zavarja, de kocsival nem lehet elmenni mellette. Illetve csak úgy, hogy a saját parkolóján keresztül (1,2), a padkán áthajtva (satírozott rész), a fűben lehet ráhajtani,
Ha ez neki megéri...
Szerdán este, amikor hazaértünk megint ott állt a járdán. Mi szépen leparkoltunk és vártuk a fejleményeket.
Este nem történt semmi, reggel pedig figyeltem mi lesz.
Szól? Nem szól?
Bevallom, ha szólt volna, akkor sem állok el. Vagyok én is akkora paraszt, hogy azt mondjam, hogy nincs itthon a kulcs. Mondjuk, így is volt, mert a párom nem bízott bennem, hogy elég bunkó vagyok és lehet mégis elálltam volna.
Nem szólt. Valahogy kiböcöllézett.
Most nevelő szándékkal minden nap így állunk meg, és majd kiderül hatásos-e.
:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése