Különböző helyről származunk, különböző körülmények között nőttünk fel, szocializálódtunk így vagy úgy.
Én azt szoktam mondani, hogy onnan kezdődik az Ember, hogy ismeri a kérem, a köszönöm és a jó napot fogalmát. Sőt, használja azokat.
Én is így nevelkedtem, és ezt adtam tovább. Szerintem nincs ebben semmi extra, ennek kellene a minimumnak lenni.
Ezzel szembern sokszor tapasztalom, hogy (és itt most kérem, továbbmegyek követelem, hogy akinek nem inge, az ne vegye magára!!!), nagyon sokan megfeledkeznek erről.
Gyűlik, gyűlik, aztán egyszer tele lesz a pohár, és leírom. Aztán persze nem változik semmi.
:(
Sokan fordulnak hozzám ilyen-olyan kéréssel, kérdésssel. Azt hiszem (remélem), hogy senkit sem utasítottam el, megpróbáltam a lehetőségeimhez mérten segíteni.
Ez így volt és így is marad.
Családom lassan Teréz anyunak hív.
Nem várok cserébe semmit, csak egy köszönömöt, de nem vagyok igényes elég, egy köszi vagy egy like is.
:)
Az utóbbi időben többen kérdeztek olyanokat, ami (még) nincs fenn a blogon, vagy egyéb, nem általános dolog.
Többször nekem is a netet kellett bújnom, meg kellett kérdezzek ismerőst, szakembert, hogy válaszolni tudjak.
Még a fent említett minimumot sem kaptam cserébe.
:(
Most akkor hogy van ez? Az kötelező, hogy segítsek (ellenkező esetben egy bunkó, paraszt vagyok), és az info még annyit sem ér, hogy odabökjünk egy köszt?
:(
Azt sajnos nem tudom garantálni, hogy mindig pozitív a válasz.
Végezetül az elmebetegekről: ismét megnyitottam a blog FB oldalát is. Ott bárki bejelölhet és vissza is jelölöm, hisz nem maga az ismeretség számít.
Így adódott, hogy egy "elmebeteg" is bejelölt, mindjárt két profillal. Akkor még nem tudtam, hogy az(ok). Elmebetegek.
:)
Amikor hazautaztam néhány napig nem voltam fenn az oldalon, és egy kedves ismerős szólt, hogy valaki "érdekes" (személyes) dolgokat ír a blog idővonalára.
Persze azonnal számonkértem, mire kiderült, hogy nem is nekem címezte a mondandóját, hanem valaki másnak, aki szintén ismerőse az oldalnak. Talán féltékennyé akarta tenni.(?)
Mivel jófej vagyok először letöröltem a bejegyzéseket, majd megkértem, hogy a jövőben mellőzze azokat, illetve küldje annak, akinek szánja.
Persze, mintha falra hánytam volna a borsót.
Ezután töröltem az oldalról, de még ekkor sem hagyta abba, és üzeneteket küldött. Akkor már nekem.
Itt lett unalmas a dolog és le is tiltottam.
Hogy mire jó ez?
Nem értem.
Lehet, csinál egy új profilt és elölről kezdi... (ez történt).
Sőt, még a blog ismerőseit is elkezdte frusztrálni.
Ilyenkot kérdezném tisztelettel: nincs mivel játszani?
:(
Kérem az elmeháborodottak ne ide gyülekezzenek, mert figyelek.
:)
PEACE!
:)
Fuuu, ilyenkor nem is tudom, mit irjak. Nekem nincs facebook accountom, azt se tudom, hogyan mukodik (marmint mik ezek az idovonalas cuccok, ilyesmi.). Egyszeruen egy pillanatig sem hianyzik az eletembol. De egyszeruen ledobbenek, hogy vannak ilyen degeneralt emberek, akiknek ebbol all az eletuk, hogy masok oldalat a sajat problemaikra hasznaljak fel. Ugy latszik, hogy baromi szerencses helyzetben vagyok, hogy nem ilyen emberek vesznek korul, mert ezt kb el se tudom kepzelni, hogy valakit barmi erre vezessen.
VálaszTörlésSokszor tanakodom azon, hogy meddig fogod meg irni ezt a blogot, mikor lesz tenyleg tele a hocipod (marmint nyilvan durvabb szot akartam irni... :-) ). Valahogy talald meg a modjat, hogy ezek az emberek leakadjanak rolad es folytasd! :-)
Szep hetet Nektek! :-)
Azért csináltam a blognak külön oldalt, hogy bárki kérdezhessen Svájccal kapcsolatban. Ez legtöbbször jól működik. Néha akad ilyen elmeháborodott. Nem tudom, hogy sajnáljam vagy irigykedjek. Sajnálom, hogy ez a legnagyobb öröme (?) de irigylem is, hogy ennyi ideje van. :)
TörlésA FB jó lenne egyébként, illetve jó, ha az ember megfelelően használja. A privát oldalamon csak 70 ismerősöm van, csak azok akikkel valóban van kapcsolatom. Azért, mert egyszer találkoztam valakivel, még nem az ismerősöm.
Szerencsére, már "felvérteztem" magam, így nem gondolkodok, hogy abbahagyjam. :)
Időnként leírom és minden megy tovább.
Most két személy miatt lett tele a poharam, az egyiknek egy speciális kérdése volt és órákat töltöttem azzal, hogy megválaszoljam. Számára nem volt kedvező a válasz, nem is jött reakció.
A másik pedig alap dolgokat kérdezett, amire azt válaszoltam, hogy olvassa el a blogot, minden benne van. Erre jött a standard válasz: mekkora bunkó vagyok, hogy nem akarok segíteni.
:(
Én bevállalom hogy bunkó vagyok de milyen alapon segítsek bárkinek is? Nekem sem segített senki. Akivel meg olyan jó viszonyban vagyok annak kérés nélkül is segítek és viszont.
VálaszTörlésNem vagy bunkó. :)
TörlésCsak más élethelyzetben vagy/voltál.
Mielőtt eljöttünk, egy ismerős pár már itt volt. Néhány praktikus tanácsot szerettünk volna kérni, az e-mailre még csak válasz sem érkezett.
A "nem" is válasz lett volna.
Néhány év múlva összefutottunk, azt mondták nem értek rá.
Hm..
Nekem ez nagyon rosszul esett.
Biztosan ezért is, akinek tudok, segítek (normális kereteken belül).
Voltam ilyen helyzetben de már megtanultam, én sem kérek segítséget mert annak legtöbbször ára van. Mondjuk sokkal többet várnak el viszonzásul mint amit kértem. Mikor először mentünk Kairóba, az ottani magyarokkal beszélgettem, kérdezgettem őket, válaszoltak, majd ezért cserébe olyan szinten bele akartak mászni az életünkbe hogy azóta sem beszélünk. Inkább megtapasztaljuk a saját bőrünkön. Ahol most lakunk, szinte senkivel nem beszélünk. Nem szándékosan csak így alakult. Ha valami gond van, pl. nincs áram vagy ilyesmi akkor viszont mindenki segít amivel csak tud.
TörlésNa, igen. Már én is csak az utolsó utáni esetben kérek segítséget.
Törlés:)
Szerintem amire nem tudod egyből a választ, passzold át a googlera. Már számtalan hülye kérdésre válaszoltam, máshol, azt, hogy "a te barátod is a google". Miért te vagy én vagy bárki töltse az idejét a böngészéssel.
VálaszTörlésRégóta olvasom a blogod...nagyon tetszenek a lendületes írásaid.
VálaszTörlésSzabadidőmben képszerkesztéssel - virágkötészettel - varrással foglalkozom, több ilyen irányú facebookos csoportban benne vagyok. Tudásomhoz mérten segítem a tőlem kérdezőket, a köszönöm és társai sok ember szókincsében ismeretlen tényezők, így nem is használják őket.
Sőt a napi életben is ezt tapasztalom, a munkahelyemen rengeteg ember fordul hozzám információ kéréssel...jókat szoktam magamban mosolyogni amikor nagy "summal" bejönnek és a jónapotot nem ismerve fújni kezdik, hogy mit szeretnének, olyankor mosolyogva közlöm, hogy először is jónapot kívánok /vagy épp a napszaknak megfelelőt/ na, olyankor szinte a torkukra fagy a szó és hirtelen azt sem tudják milyen rendezvényen vannak, majd jön meglepett arccal a zavart "jaaaa, jónapot!" :) :)
Kedves Zia!
TörlésKöszönöm a bejegyzésed.
Igazán sokoldalú vagy. Ez nagyon hasznos tud lenni. :)
Igen, amit mondasz már én is tapasztaltam.
:(
Sajnos, egyre többen panaszkodnak ezekről a dolgokról.
Nem tudom az okát.
:(