Az olaszok (Robi, Szandró), a törölköző meg a Prosecco

Szeretem az olaszokat. Magam is elég temperamentumos vagyok, nem áll messze tőlem a habitusuk.
Néhány éve sokat jártam Olaszországban, együtt dolgoztam néhányukkal. Amit addig hallottam - jellemzően negatív dolgokat -, mind megbuktak. Az üzleti életben (is) pontosak, figyelmesek, megbízhatóak voltak. Egyetlen esetben sem volt probléma köztünk.
Tudom, sokan úgy gondolják, hogy az olaszok lusták, megbízhatatlanok.
Ez nagyon érdekes, mert saját maguk is ezt állítják, az északiaknak valóban ez a véleményük a déliekről.
:)
Nem minősítem, az ő megállapításuk ez. (Igaz, én csak északiakkal dolgoztam, a déliekkel nincs tapasztalatom).

Akiket már itt megismertem, nem jellemző rájuk, pedig déliek. Leginkább Calabria tartományból jöttek, általában már másodgenerációsok.

Szandró vezető ügynök az egyik legnagyobb biztosítótársaságnál. Igazi üzletkötő. Mindent az ügyfélért, ami persze neki is jó. Évek óta ismerjük, a biztosításaink legnagyobb része nála van. Véletlenül akadtunk össze vele néhány éve. Egy félreértést követően, konfliktus alakult ki, de már akkor nagyon rugalmas volt és megoldotta, hogy ne járjunk rosszul.

Amikor kijöttünk, igyekeztünk magyar ügynököt keresni. Egyrészt, hogy egykézben legyenek a biztosítások, másrészt, hogy jobban el tudja magyarázni az apróbetűt, ami még magyarul sem mindig egyszerű.
Aztán ez a "kapcsolat" annyit jelentett, hogy átkötötte az akkori biztosításokat, és azóta sem hallottunk róla.
No comment.

Aztán megismertük a kis olaszt, és láttuk, hogy merőben más a hozzáállása, átnézettük vele a régi biztosításainkat, és kértük, hogy vegye át őket. Nagyon korrekt volt, ami szerinte jobb a másik cégnél, azt nem vitte át magához, nem csinált nekünk plusz költséget.
Ezután már hozzá mentünk először. Minden esetben azonnal válaszolt az e-mail megkeresésekre, eljött személyesen és elmagyarázta, mi nekünk a legjobb.
A múlt évben kértünk egy céges ajánlatot BVG biztosítsra, de nagyon magas volt az ár, egy másik társaságot választottunk. Most rákérdezett a részletekre, és egyáltalán nem vette zokon, hogy máshoz mentünk.

Az elmúlt hetekben több autót is lecseréltünk, természetesen őt kértük, hogy kösse meg a kötelezőt.
Egyik este ismét személyesen jött hozzánk, és beszéltük át a lehetőségeket. Nem csináltunk zsákbamacskát abból, hogy az egyik biztosítás egy picit sántít, úgy kösse meg, hogy ne legyen belőle probléma. A fiam vett egy autót, de ha az ő nevére vesszük, akkor bizony nem ússza meg a biztosítást 4 ezer alatt.
Egész este ezen poénkodott. "Milyen jól áll nekem majd az autó." :)
Én meg persze húztam a szám, hisz soha nem vennék olyan kocsit, amit a nagyobb választott.

Ha már itt volt, ismét átnézte a régi biztosításokat, és lejelentette a változásokat az ominzus másik biztosítónál. Nekem egy kicsit viccesen hat. Sőt még azt is felajánlotta, hogy elintéz ezt-azt, az egyik autó vásárlásával kapcsolatban. Már én éreztem magam rosszul.

Egy teljesen normális pali.
:)

Robi: még a múlt évben vettünk egy autót a közeli kereskedésben. A jó ár volt vonzó a választásban.
Egy kis köpcös olasz volt az ügyintézőnk, folyamatosan beszélt, alig lehetett követni.
Igazi kereskedő véna, belénk beszélte a gyereket, de nem volt sem erőszakos, sem tolakodó. Pillanatok alatt vezényelte le a dolgokat. Mindent rugalmasan kezelt.
Az autó átvételekor céges ajándékként kaptunk egy üveg Proseccot (olasz habzóbor), és egy repi törölközőt. Benne van az árban.
:)

Nem sokkal később egy másik autót is vettünk, szintén nála. Hasonlóan pillanatok alatt intéződött el.
Ismét jött a repi cucc.
(Magam nem nem nagyon értek egyet ezekkel az "ajándékokkal", de tudom ez egy szükséges rossz az üzleti életben.)

A párom egy ideje mondogatta, hogy le kéne cserélni az egyik gépet, mert sokat fogyaszt, és egyébként sincs vele nagyon megelégedve.
Bementünk hát Robihoz.
Mennyiért venné vissza és mennyiért adna egy újat...
Azt tudni kell, hogy autó eladásból ritkán lehet jól kijönni, az első áron, amit mondott felszaladt a szemöldököm. Elkezdtünk alkudozni. Felfele.
:)
Végül sikerült feltornázni, az új árat meg leakciózni, így rámondtuk az igent.
Mondanom sem kell, ez is simán ment, csengett a telefon, lehet menni az autóért.
A párom és a lányom ment érte.
Jönnek haza, kérdem viccesen: hol a borom meg a törölközőm?
Kicsi mondja, hogy nem kaptak...
Ejnye, Robi... mi ez a trehányság?
:D

Lánykám mondja: megvettük az autóKAT.
Mi van? Milyen autóKAT? Tudomásom szerint, egyet vettünk.

Míg Robi átadta az újat, addig rábeszélte a gyermeket, hogy cserélje le az ő autóját.
Sokat nem kellett győzködni, mert a múltkori eset után (ITT olvashatsz róla), most a légkondi romlott el.
Véleményem szerint, a kereskedő átpacsált bennünket, és az autó előzőleg törött volt.
Nekem nem fér bele, hogy egy kétéves VW, tízezer kilométerrel állandóan rossz.
Így esett, hogy a pici is le lett cserélve.
:)
Napokon belül ez is rendben volt, elmentünk érte.
A párom nem felejt, szóvá tette a repi ajándékot (én meg közben jól bokán rúgtam).
Erre Robi nem győzte magát mentegetni és persze duplikáltan kaptam csomagot.
:D
A bor elfogy, és van X számú, X garázs feliratú, sárga törölközőm.
:D
Ezek persze - lehet -, kivételes esetek, de én továbbra is kedvelem az olaszokat.