Helyzet van

Egyik nap reggel épp a teámat kortyolgatom, és olvasom a híreket, amikor ismeretlen eredetű zaj üti meg a fülem.
Azt hittem, az udvaron motoz valaki.
Meg is ijedtem.
Odalopóztam az ablakhoz, majd kikémleltem.
Semmi.
Mindegy, visszamentem.
Néhány másodperc és megint hallottam a zörejt.
Rájöttem, hogy a hang a kályhából jön.
Beleesett egy madár.
Hát most mi a bánatot csináljak vele?
Persze, fogjam meg.
De, hogy?
A kályha ajtó középen felnyíló, tehát nem olyan egyszerű úgy benyúlni, hogy a másik ajtó ne nyíljon ki, és ne lépjen meg a csuli.
Közben a macskám, Carlos is kiszúrta, hogy vendégünk van.
Több se kellett, ő is magának akarta a zsákmányt.
Agyaltam, de semmi olyan módszer nem jutott az eszembe, ami biztossá tette volna, hogy a csuli nem fog meglépni, ezért a szerencsére bíztam magam. Plusz, semmi humorom nem volt csulit tapizni.
Kinyitottam a nappaliban lévő összes nyílászárót (3 dupla erkélyajtó, 2 ablak), majd a kályha ajtaját.
Mákom volt, a madár egyből megtalálta a kijáratot.
:)
Ok, ezen is túl vagyunk.
Ám, másnap kezdődött elölről a sztori.
Igaz, egyből tudtam, hogy nem betörő ólálkodik, hanem megint beleesett egy csuli a kályhába.
Nem értem, hogy lehetnek ilyen bénák.

Ekkor már rutinos voltam, ajtók kitárva, majd következett a kályha.
Csakhogy, a debil csuli nem repült ki, hanem elkezdett a lakásban repkedni.
:(
Az én macskámnak sem kellett több, utána. Képzelheted, fel a konyhapultra, ott a reggeli maradványai dőltek minden irányba, és onnan próbálta elkapni a verebet.
:)
Egy jól irányzott ugrással sikerült neki, majd a zsákmánnyal a pincébe vette az irányt.
Én meg utána.
Ne vigye már le, hanem inkább ki! Ott aztán az övé lehet, látni sem akarom.
Persze, az én Panpalinim (Emlékeztek rá? Aki nem ITT megismerheti)  megijedt, amikor rákiabáltam és elengedte az a a dögöt.
Na, akkor ismét hajkurászás. Szuterénből a földszintre. Csak az emeletre fe ne menjen!

Egy felmosófával rohantam utána, és próbáltam kiterelni, de csak nem akarta megtalálni a helyes irányt.
Míg a végén sikerült eltalálnom és egy méretes lendítéssel kitessékeltem a házból.
:)
Ma reggel ismét betolakodó érkezett. Kezd a hócipőm tele lenni velük.
Szerencsére, ez gond nélkül kirepült.
Úgy látszik, hogy a csuli hajkurászás bekerült a napi programom közé.
:)
Szép vasárnapot!