Totál szívás

Hétvégére maradjunk a könnyedebb (?) témánál. Majd a zaccot a jövő hétre tartogatom.
Minap reggel  hajnalban békésen fogyasztom a reggelimet (lágytojás, pirítós), miután kitettem a család szűrét, kortyolom a kávét a TV előtt, majd indulok a konyhába a tányérral.
Mit látok?

Egy döglött cickányt az előszobában. Az előbb még nem volt ott.
Ez a "dög" (a macskám) szívat engem. Tudja, hogy nem tudok egy légtérben lenni egy rágcsálóval. Élővel sem, halott állapotában pláne.
Erre megvárja míg a család azon tagjai, akik hajlandóak eltávolítani, elcuccolnak.
Most mi legyen?

Vagy egész nap szobafogságra ítélem magam (nem jó, ezer a dolgom), vagy valahogyan kidobom.
Utóbbinál maradok.

Kb. mintha egy bombát kellene hatástalanítanom, azzal a félelemmel kotrom egy lapátra egy seprűvel a hullát. Fujjj. Még a gondolatába is belefehéredek.
Egy kalapácsvető erejével hajítom a rétre, hogy még véletlenül se a kertbe essen le.
Még a végén benevezek egy egérhajító versenyre.
:D

Carlos épp egy cickánnyal "játszik"

Kellő bosszúsággal magyarázom Carlosnak, hogy értem én, hogy nekem is hozott reggelit, de nem szeretnék többet, majd megoldom a saját élelmezésem.
Nem sokat törődik vele, ásít egyet és elmegy aludni. Kijátszotta magát.
Már-már azt hiszem, hogy mára vége a mizériának, de nem.

Később épp a kazánház-iroda kombóban pakolok, amikor a szemem sarkából mintha egy kis dög szaladna ezerrel az asztal alá.
Ááááá, ezt már ne!!!!
Most nem tudom, hogy tényleg van-e egy élő állatunk, vagy szimplán paranoiás vagyok és hallucinálok.

Úgy döntöttem, hogy ma nem dolgozok. Inkább.
Nem veszem a bátorságot, hogy összeakadjon a tekintetünk.
Óvatosan kislisszoltam és becsuktam az ajtót.
Majd a többiek megoldják.
Nagyon szeretek itt lakni, de ez a rengeteg cickány megőrjít.
:)

A széna illata kihagyhatatlan...

Ez a látvány reggel, délben, este ...

...és ez... über alles.