Vége az iskolának!!!

Ez persze csak annyit jelent, hogy keddenként nem iskolába kell menni, hanem dolgozni.
Jó kis szünet!
:)
Hogy is működik a való életben ha valaki szakmát tanul?
Jól figyelj, ilyet nem sok helyen olvasol, mert egy magyarnak ciki, ha a gyerek nem gimnáziumba jár, hanem szakmát tanul. Úgy látszik a mi nemzedékünk már ezzel a tévképzettel hal ki.
Hiánypótló írás következik, milyen is az élet szakmunkástanulóként.

Már írtam, hogy mi is megpróbáltuk a gimit, mert javasolták. Bár ne tettük volna, elvesztegettünk egy évet.
Sajnos, én sem rendelkeztem azzal a tapasztalattal, amivel fel tudtam volna mérni, hogy sok lesz ez nekünk. Segíteni meg ugye... senki.
Egy B1 némettel, egy A2 angollal és nulla franciával lehetetlen küldetés volt, a sok új tantárgy mellé.
Mindegy, megpróbáltuk.

Így alakult, hogy két évvel ezelőtt elkezdtük az utolsó utáni prosztó szakmunkás iskolát (EBA). Akkor nem tudtuk eldönteni, hogy a gyengébb vagy az erősebb osztály válasszuk, így hagyatkoztunk a Lehrmeisterre és maradtunk a gyengénél.
Nincs miért szégyenkezni, bár egy kedves olvasóm akkor megjegyezte, hogy csak a hülyék járnak oda. (Soha sem fogom elfelejteni a "kedvességét".)
:)
Aztán fél év elteltével - látva a lányka jó teljesítményét -, szó nélkül átrakták az erősebb (EFZ) osztályba (ebből is látszik, hogy átjárható a rendszer).
Ez annyit jelent, hogy nem kettő, hanem hároméves az iskola és a tananyag is erősebb.
Bevallom, kicsit féltem akkor, hisz "normális" iskolába nem is jártunk előtte.

S, hogy mit jelent szakmát tanulni?
Heti négy nap munka, és egy nap iskola. A munkahelyen teljesértékű munkaerőnek számítanak, nincs kivétel, annyit és úgy kell teljesíteni, mint az összes többi munkavállalónak.
Nincs iskolai szünet, hanem szabadság. Ha nincs iskola, akkor dolgozni kell menni. Hogy a szabit mikor veszi ki, az saját döntés, be kell osztani.
Az első évben 35, a másodikban 30, a harmadikban 25 nap az éves szabadság mértéke.
Az ösztöndíj 700, 900, 1100 frank havonta. Ezek bruttó számok, ebből jön le a levonás.
Ez persze szakmánként változhat, ne tessék szentírásnak venni.
A munkahely nem fedezi sem az utazás (nekünk napi 70 km) költségét, sem a könyvek árát.

Az iskola, nincs messze, mindössze 15 km. Iskolai napon reggel fél 8-kor kezdenek, és 5-kor végeznek.
Szakmai és összevont tantárgyak vannak. Még torna is, azt a gyermek általában ellógja. Ez 10 frankba fáj alkalmanként. Nincs hazaírás a szülőnek. Ja, ellenőrző sincs.
:)

Ma van az utolsó tanítási nap (még dolgozatot is írnak). Az eredményei kapcsán a munkahelyén presszionálták, hogy a 3. év befejeztével kezdjen további tanulmányokba, amivel szakmai érettségit szerezhet.
A jegyei több mint bíztatóak.
Nem, nem fogom kitenni a bizonyítványát, pedig marha büszke vagyok rá.
(Két hete nem nézek mást FB-on, mind idegen kölkök bizonyítványát. Ez is megérne egy posztot, nem értem miért van rá szükség. Ennyi erővel a labor eredményt is megoszthatnák. :D )

Ezt az évet úgy prezentálta jól, hogy a második félévben minden nap reggel 6-ra járt, és délután fél 5-ig dolgozott. A leépítést úgy oldotta meg a cég, hogy a többiek túlóráznak. Nulla juttatás nélkül. Illetve a plusz órákat le lehet csúsztatni.

Annak ellenére, hogy a cégénél nem számíthat szerződésre (a leépítés miatt), néhány vezető próbálja elintézni, hogy maradhasson arra az időre, amíg leérettségizik.
Azzal pedig már egy más részlegre is kerülhet, anélkül, hogy céget kellene váltania.
Csípem ezeket az embereket (egyik sem svájci).
:)
Az iskola nem egyszerű: nincs kifogás, hogy fáradt vagyok. Ha valakivel baj van, akkor egyből megy az értesítés a melóhelynek. Van egy másik kislány, nevezzük Sárának, neki bizony nem megy a suli. Nincs is kedve az egészhez és a szürkeállományt illetően sincs eleresztve.
Ennek ellenére a tanárok nagyon korrektül álltak hozzá. Először az enyémet kérték, hogy segítsen neki, és amikor ez nem vezetett eredményre, akkor jelezték a munkahelynek, hogy nagy a baj. Kíváncsian várom, hogy mi lesz a végeredmény.
Ahhoz képest, hogy csak egy nap járnak egy héten, jegy van bőven. Nem úgy mint otthon, hogy három jegy alapján kiadnak egy bizonyítványt, amiből ha egy rosszabb, veszve van az egész félév.

Sztoriztam már "Fa asszonyról", aki egy szakmai tárgyat tanít. Már az első naptól nem csípik egymást a lánnyal. Sőt, a múltkoriban gyermek elkövette azt a hibát, hogy hangosan kritizálta (szidta, mint a bokrot) a mellékhelyiségben, miközben a tanár is épp ott volt. Nem túl szerencsés eset. Ennek ellenére a nő nem a jegyeken torolja meg a sérelmét. Ez azért korrekt. Nem mondom, hogy nem fog vastagon a ceruza, de akkor sem érezteti a jegyben, hogy mennyire utálja a gyereket.
Nem úgy mint otthon. Nagyobbik írt egy dolgozatot, és egy "kegyelemkettest" kapott rá. Megmutattam egy másik, azonos anyagot, tárgyat tanító tanárnak, és megkértem, hogy értékelje.
Elmondása szerint, ha nagyon rosszindulatú akart volna lenni, akkor négyest ad. No comment. Így ment ez otthon.

Arra is emlékszem az itteni évekből, hogy az első dolgozat nem sikerült matekból. Ellenben nem azt "lőtték be" neki, hanem csak annyit mondott a tanerő, hogy ne keseredjen el, a következő jobb lesz. Így is lett.
Nem könyvelték el elsőre a futottak még kategóriába (mint otthon).
Igaz, nem tanulnak verselemzést, és kötelező olvasmány sincs, mégis mióta itt élünk szerette meg az olvasást. Olyan jól sikerült, hogy azóta egy regényt is írt, ami nyomtatásban is megjelent.
Szóval, nem írom azt alá, hogy csak akkor lehet valamivel érdemben foglalkozni, ha kötelezővé teszik. :)
Bár sokat kritizálom az itteni a dolgokat, az oktatást illetően nem tudok rosszat mondani. Sőt.
Míg otthon állandó problémát okozott az iskola, itt inkább örömet.
Míg otthon gyűlölt suliba menni, itt szeret.
Míg otthon nem derült ki, hogy miben tehetséges, itt azt is megtudtuk.
Míg otthon halvány lila ibolyánk sem volt, hogy vajon mihez kezdjen magával, itt konkrét célok lettek.
Mik a célok?
A jövő év után letenni az érettségit, majd ha az is jól sikerül, akkor - ha akar -, nyitva az ajtó a felsőbb tanulmányok felé.
Ez persze még messze van, de lépésről lépésre nem elérhetetlen.
:)