2015. június 9.

Hagyományok nélkül...

Lesem reggel a tv-t, benne a török választás hírei. Bevágott képek, török zene szól, fiatalok szirtaki-féle (összekapaszkodós) táncot járnak.

Az egyik szomszédunk erősen balkán, hétvégén albánul kornyikál valaki. Ahol előzőleg laktunk, ott spanyol, illetve olasz zene szólt.

A feltuningolt "bömbi"-ből is szerb dal üvölt, amit a tizen-, huszonéves fiatalok hallgatnak. Nekünk elég gáz, de ők élvezik.
:)
Nekik természetes, hogy azt hallgatják és nem valami amerikai cuccot.
Érdekes, pedig ők már nem is első generációsok.

Hol hallasz te magyar népzenét, egyáltalán magyar zenét? Otthon sem, nemhogy külhonban.
Hol veszett el a ragaszkodás a magyar dolgokhoz?
Más nemzetnél miért maradt ez fenn?

Persze, én sem vagyok különb, én is rühelltem a néptáncot, a népzenét a suliban.
Valószínűleg, mert kötelező volt.
Azt, mint lázadó szellemű kisdiák zsigerből utasítottam el.
Emlékszem, már az is ciki volt, ha valaki egy megzenésített verset hallgatott.
Vajon miért történt ez így?

Igen, van néhány műhely, ahol ápolják a régi hagyományokat, de ez kevés. Általánosnak kellene lennie. Mint annak is, hogy a régi dolgokat felújítjuk, konvertáljuk a 21. századba.
Ugyanúgy, mint a szerbek, albánok, törökök, stb.

Mit gondoltok?
Gondolatébresztőnek hallgassátok EZT:




9 megjegyzés:

  1. Nekem is próbálták tanítani anno iskolában a néptáncot, de nagyon utáltam/tuk. Aztán már felnőtt fejjel, újdonsült barátnőmmel, aki lelkes, de nem profi néptáncos volt, elmentünk Válaszútra tánctáborba. Ott megérintett ebből a dologból valami. Azóta is járogatunk egy kis amatőr tánckörbe, ahol nem előadásra, hanem csak úgy tanulgatunk, főként erdélyi magyar és román néptáncokat. Kellemes kikapcsolódás, minden felhang nélkül.
    És azért az sem rossz, amikor végre eljutunk valami táncházba és mi is le tudunk nyomni egy jó mezőségit, amit úgy húznak az ember talpa alá, ahogyan táncol.

    VálaszTörlés
  2. Nàlunk üvölt a Hungària, R-GO, Fresh, Ämokfutok, stb. ha takaritok :)

    maresz

    VálaszTörlés
  3. Mi szoktunk rendes népzenét hallgatni otthon, vagy autóban is, pl. Kolompost a gyerekekkel, és nagyon szeretik/jük. Mondjuk nem üvöltve lehúzott ablakkal. Nálunk ez egyáltalán nem ciki, én a táncot sem találom cikinek, bár abban nagyon nem vagyok otthon. Ellenben van néptáncos ismerősöm, aki eléggé menőnek számított a lányok körében a néptánctudásával :)

    Más magyar zenét is hallgatunk, már amit jónak találunk, de azért eléggé erősen szelektálunk, hogy őszinte legyek.
    Sokkal-sokkal több izgalmas dolog van, ha az ember kinyitja a szemét és szétnéz a nagyvilágban, és felfedezi pl. a norvég folk-rockot :)

    VálaszTörlés
  4. Nekem már a szüleim se hallgattak népzenét vagy cigányzenét. Ha ilyesmi jött rögvest kikapcsoltuk a rádiót. Nagyon városiak voltunk és vagyok én is ma is. Férjem néptáncolt valamikor és régi zürichi magyar bálakon, mindig nagy sikerünk volt a csárdásozással. De az aztán egy évre elég is volt a magyar zenéből.

    VálaszTörlés
  5. Mondjuk talán ott kezdődik az egész, hogy egészen döbbenetesen sok embernek fogalma sincs arról, hogy mi is a magyar népzene. Mármint az igazi, és nem a cigányzene, a magyar nóta, vagy - neadjisten- lagzi lajcsi.

    VálaszTörlés
  6. Legkevésbé sem szeretnék hárítani, de a folyamat valahol a szülőknél kezdődhetett. A központi irányítás a magyar (jórészt egyházi) szokásokat igyekezett kiirtani, erre passzív ellenállásként mindenki elkezdte majmolni a nyugati dolgokat. Számunkara pedig már természetes volt, hogy beálljunk a sorba.
    Ez persze csak az én véleményem.

    VálaszTörlés
  7. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés