Pletykafészek - királylány a szomszédom

Először egy aktuális hír.

Soha nem gondoltam, volna, hogy ennyit fogok írni.

Ez a mai az 500. bejegyzés.

Köszönöm, hogy érdeklődtök a blog iránt.

:)

Ennek kapcsán, ma semmi komolyság, csak lazán...

.........................................

Most kivételesen én pletykálok. Tudom, nem szép dolog, de név nélkül teszem. Talán így bocsánatos bűn.
:)
Egy igazi királylány a szomszédom.
No, nem a szó szoros értelmében.

Sokszor hallottam már a kifejezést: papucsférj. Bár, a jelentésével tisztában vagyok, de nincs ilyen sem a családomban, sem az ismeretségi körömben.
Így nem tudtam vele mit kezdeni.
Eddig.
Képzeljétek, a szomszédban lakik egy fiatal pár, úgy a harmincas éveik elején lehetnek.
Nincs velük semmi gond. Nem köszönnek, mi sem. Csendben vannak.
A konyhám ablaka a teraszukra néz, így néha óhatatlanul is előfordul, hogy látom, mivel töltik a szabadiejüket.
Az picit furcsa, hogy nem mennek sehova, nem jön hozzájuk senki sem.
:)
Elkereszteltem őket nyugdíjasoknak.
Tényleg ez jön le.
:)
Lányom megrótt, hogy gonosz vagyok.
Legközelebb ő is nézi őket, azt mondja: "Anya, ezek tényleg olyanok, mint a nyugdíjasok".
:D

Igazából nem is ez tűnt fel, hanem a részletek. A csaj SEMMIT sem csinál. Így csupa nagybetűvel.
Az rendben van, hogyha mindketten dolgoznak, hogy apu besegít, hisz nem esik le a gyűrű az ujjáról, ha arréb tesz valamit.
De!
A srác csinál mindent.
Tereget, beszedi a ruhát. Átülteti, locsolja a virágokat, leszedi az elsárgult leveleket, füvet nyír.
Ablakot pucol, seper, lepucolja a kerti bútort, leszedi pókhálót... mit hagytam ki?

Hétvégén hideget esznek ebédre is, mert a nő nem főz. Persze a csávó hozza ki, felszolgál, majd szedi le az asztalt.
Minap látom, nagy a gondolkodás. Csajszi áll csípőre tett kézzel, majd kiadja a parancsot apunak: át kell rendezni a teraszt. Ő ugrik, bútorok tologatása ide-oda, virágok áthelyezése.  Anyu áll csípőre tett kézzel, nézi a végeredményt: nem jó. Mutogat, ezt ide, ezt oda, apu ismét ugrik, csinálja. Megint nem jó. Ezt még eljátszák párszor, majd visszakerül minden az eredeti helyére. Legalább telik az idő.

A lánytól eddig az alábbi tevékenységeket láttam:
- ül a teraszom, cigizik,
- ül a teraszon, cigizik, bort iszik,
- ül a teraszom, cigizik, olvas,
- áll a teraszon, cigizik, dobálja a haját.
Kb. ennyiben merül ki a tevékenysége.

Ha ez még mind semmi, ettől eldobtam az agyam.
A hétvége egyik napján a férj levágja feleség körmeit (kéz, láb), majd kilakkozza azokat. Ez standard program.
Kész vagyok.
Nem akarok királylány lenni. És még nyugdíjas sem.
:D
Nem kedvelem őket, de ide illik a DAL:

P.S: mielőtt valaki leharapja a fejem, nincs ezzel semmi gond, ha nekik így jó, de hajlamosak vagyunk észrevenni azt, ami különbözik a nagy átlagtól. Ez szerintem nem a nagy átlag.
Ennyi.

Szép napot nektek!