2015. május 27.

Otthonról haza

Ez az írás a HÁ-n jelent meg, de talán nem mindenki olvasta, ezért közzéteszem itt is. És ha már lúd, legyen kövér, folytatása is lesz.
....
Épp egy repülőgépen ülök, így van másfél zavartalan órám, hogy papírra (telefonra) vessem a gondolataimat.
Szeretek repülni.
A felhők felett mindig süt a nap.
Otthonról tartok haza.
:)
Átlagos polgári család (két gyerek, több kerék, ház), az átlagnál jobb körülmények között élve mi a manónak megy külföldre?  Komolynak mondható vállalkozásunk volt, ami a 2000-es évek közepére, a nemzeti sporttá vált "nem fizetjük ki a vállalkozót" áldozatává vált. Gond egy szál sem, elhelyezkedtünk, mint alkalmazott, jó fizetéssel, több szabadidővel, kevesebb felelősséggel. Ám 2008 nyarán egy héten belül lettünk munkanélküliek mindketten. Ott álltunk egy frissen felépített házzal, és két kamasz gyerekkel, a 40-es éveink elején.

Sokat nem lehetett gondolkodni, tenni kellett valamit. Két hónap után világossá vált, hogy semmilyen lehetőségünk nincs. A kapuk bezárultak. A válság kellős közepe volt.
Ekkor került szóba a külföld. Jó, de hova? Gondos mérlegelés után maradt Svájc. A következő két hónapban kiadtuk a házat, és csináltunk egy (több) tervet, majd 2009 február 2-án bepakoltuk a bőröndöket, a kisebbik gyereket és a macskát, majd elindultunk. Az ismeretlenbe.
Ismerősök, kapcsolatok, nyelvtudás nélkül, gazdasági menekültként.
Persze, ilyen státusz nincs, de a segíts magadon, az Isten is megsegít mondást tartottuk szem előtt.

Vegyes érzelmekkel léptük át a határt. Harag, düh, kíváncsiság, reménykedés.
Abban az időben nagyon haragudtam Magyarországra.
Úgy éreztem magam, mint a megcsalt szerető.
Úgy éreztem, hogy mindent megtettünk, amit a "haza megkívánt" és ennek ellenére csalódtam.
Persze ez így nem helyes megfogalmazás, mert nem a Balatonra, a Halászbástyára, még csak nem is a szomszéd Géza bácsira haragszik az ember. Pláne nem a Túró Rudira. :)

Ez az érzés még évekig bennem volt. Bár, a rokonok, az a néhány barát, aki otthon maradt alkalmat adtak a sűrű látogatásra, nem szívesen mentem. Már az utazást megelőző napokban feszült voltam, Bécsnél pedig rendszeresen előjött a gyomorfájás.

Új "hazánkban" hamar kiderült számunkra, hogy ide a kutya sem hívott bennünket, mindenért meg kell küzdeni, ha akarunk valamit.
Akartunk. Se többet, sem kevesebbet, mint azt az életszínvonalat, amit otthon elértünk.
Néhány év visszatekintés után sokkal több energiát kellett fektetni a célok elérésébe, mint otthon.
Nagyjából 5 évünkbe telt.
Egyetlen dolog hiányzik. Illetve egyáltalán nem hiányzik, csak nincs.
Nincs saját ingatlanunk. Ez a döntés is gondos mérlegelés után született meg. Mivel nem akarunk itt maradni véglegesen, nem éri meg a beruházás.
Hazamegyünk-e?
Nem.
Majd egy másik (harmadik) országban tervezünk letelepedni.

Svájcban sok jó dologgal találkoztunk és rosszal is.
Beszélgetéseink alkalmával mindig azt mondtam a gyerekemnek, hogy ami jó volt otthon, azt mentsük át ide, és ami itt jó, az szívjuk magunkba, sőt vigyük haza.
Így került a hátizsákunkba, hogy átengedjük a gyalogost a zebrán, hogy embertársainkkal emberi módon viselkedünk (még akkor is ha ő épp paraszt/bunkó volt velünk).
Azt hiszem napokig sorolhatnám azokat az apróságokat, ami az otthoni hétköznapi élet megrontói. Ezt itt mind elfelejtettük.
Igaz, az elmúlt néhány évben mintha mások is vinnék haza a hátizsákjukban ezeket a jó szokásokat. Állítom, nem kizárólag a rossz példa ragadós, a jó is. Vannak pozitív változások.
Ám, ezek nem elegek ahhoz, hogy az ember megint újra kezdje. És az ország, amit elhagyott sem ugyanaz már.
Hogy egy filmet idézzek, már csak "Ízek, imák, szerelmek".
Nosztalgiával tekintek a régi házakra, de eltűnt a sarokról a virágárus néni, és a gyrosos lány sem dolgozik a street-foodban. Régebben még büfének hívtuk. :)
Az ismerősök nagy számban elmentek, ki ide, ki oda.
A város sétálóutcáján a macskakövön mindig megbicsaklik a bokám, mint régen de ez már más.
Csak egy látogató, egy átutazó vagyok.

Lassan Bécsnél jár a repülő és most nem fáj a gyomrom. Még 20 perc és leszállunk.
Balról feltűnik a Duna. Milyen szép ilyen magasról!
A hazai légkörben kis turbulencia rázza a gépet, figyelmeztet, hogy kössem fel a gatyám, leszállás után itt a való világ.
Landoltunk.
A terminálom ismerős hangok ütik meg a fülem. Végre mindenki magyarul karattyol. Milyen jó hallani.
Első akadály, a taxisok. Ha szerencsém van, akkor nem tépik ki a bőröndöt a kezemből, és felszállhatok a 200 E-re. Remélhetőleg nem gyullad ki, míg beérünk Kőbányára, ahonnan metrózok (ha azt a kőkorszaki képződményt még lehet metrónak nevezni) a Népligetbe.
A buszon a sofőr morcos, mert nagyobb pénzem volt, vissza kellett adnia. Ellenben van WIFI (!). Legutóbb még nem volt.
Az utak vacakok, egy vajúdó nő garantáltan megszül, ha végigzötykölődik a megyeszékhely fő közlekedési útján.
A taxis beteszi a bőröndömet, majd megkérdezi, hogy bekapcsolja-e az órát. Tök mindegy, ugyanannyit fizetek. Azt gondolja, külföldről jöttem, nekem "belefér".
Hazaértem.
:)
Szerencsére a család, a barátok nem változtak. Örülünk egymásnak.
Ez a lényeg, még van miért hazajönni.

10 megjegyzés:

  1. Én 2 év után 2 hete voltam újra Magyarországon összesen 3 napra, utolsó este honvágyam kezdett lenni Svájc után. Pedig Mo. egyik legszebb településén laktunk, Leszállás után Ferihegyen visszajöttek a lassan ködbevésző sérelmek, a tehetetlen düh stb.
    Remélem egyszer feltétel nélkül tudok majd így gondolni Magyarországra:
    „A hazát ott találod lovaknak szemében, felszántott föld szagában, gyümölcsök ízében, a Himnusz bánatában, temetők csendjében, Apám minden szavában s nagyanyám hitében”
    Ui.: Vártunk benneteket Wallisba egy finom sütire, fagyira, de végül nem jelentkeztetek. Így még egyszer nem írtam amikor itteni vállalkozókat kerestél. De ha összejön a Zermatt projekt akkor kötelező eljönnötök. :-)
    Üdv . Janos

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Végre! Erre vártam. Bevallom szégyenlem magam, de azt a levelet, amiben egyeztettünk elkevertem, így nem tudtalak elérni. Dobsz egy mailt?

      Törlés
  2. Helo,

    miért akartok Spanyolországba menni nyugdíjasként?
    Nem lenne sokkal jobb döntés anyagi szempontból is, ha Magyarországra térnétek vissza?

    Spanyolországban is nagy káosz és rohadás lehet, 25%-os munkanélküliség és a többi, gondolom olvasol újságot.

    Amúgy írtad már korábban, hogy a gyerekek is menni akarnak. Nekik már megvan, hogy hova?



    Lukas M.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Anyagi szempontoktól vezérelve döntöttünk Sp.ország mellett.
      Én nem látom a káoszt, amiról olvasni.
      Mivel már nem aktív éveinket tervezzük ott, a munkanélküliség nem igazán érint.
      Magam inkább vagyok mediterrán alkat, így nekem nem idegen a környezet.
      :)
      Gyerekek önálló felnőttek. Nekünk beleszólásunk nincs, max. támogatni tudjuk őket a döntésükben, ami még meglehetősen képlékeny.
      Egyelőre nekik is Svájc.
      Én most úgy látom, hogy 10 év a bűvös szám. Mindenki akkor tervez lépést.

      Törlés
    2. És persze, nem biztos, hogy a döntés jó, de szeretünk 19-re lapot húzni. :) ;)

      Törlés
    3. Nem ismerem Spanyolországot, de tuti minden drágább, mint Magyarországon és nem nagyon beszélnek idegen nyelveket, úgyhogy jól nézzetek utána, hogy mi van ott.

      Mindenesetre úgyis ti döntötök. Meg később amúgy is lehet változtatni (max. Magyarországra jöttök, ha Spanyolország rossz).

      LM.

      Törlés
    4. Nem drágább az ország, ősszel megnéztem mi mennyi. Meglepődtem magam is. Némettel nem, de angollal lehet boldogulni. Majd kiderül, változtatni mindig lehet, nagy a világ.

      Törlés
  3. Mit szeretnek a gyerekek svajcban? Csak mert toled szinte csak kritikus hangot hallani. Az irasbol nekem se volt egyertelmu, h csak nyugdijasnak keszultok spanyolo.-ba. Igy most mar kerek.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ezt tőlük kell megkérdezni. Nem sok mindent, az biztos. Nekik sem ez a végcél. :)

      Törlés
  4. Spanyolorszaghoz sok szigetcsoport tartozik. Ott nagyon sok nemetajku el es nem csak nyugdijasok. Mallorca mar egyenesen Nemetorszaghoz tartozik :). A nemetek a spanyol szigeteket valasztjak nyugdijas eveiknek vagy mar korabban is, mig a svajciak a Dominikai köztarsasagot. A ferjem nagybatyja is ott el nyugdijaskent sok- sok mas svajcival.
    ui. A spanyol szigeteken jobban boldogul az ember nemet tudassal mint angollal.
    Kaliforniaba nagyon sok svajci vandorolt ki es vandorol a mai napig is. Ott az utcan annyi swizzertütsch-öt hallottam. Info a gyerekeidnek ;)


    VálaszTörlés