2015. május 31.

Már megint velem...

Öveket bekapcsolni, nevetőizmokat bemelegíteni!

28 éve van jogsim.
27 évig nem volt defektem. Az elmúlt évben már kettő.

A héten otthon voltunk. Tegnap, 900 km megtétele után épp arról beszélünk a kocsiban, hogy jó időt futottunk, korán érkezünk, akár még a füvet is le lehet nyírni és még két adag mosás is lemegy, amikor egy puffanás, majd kileng a kocsi hátulja.
Fék, megállás.
Gyorsan kipattantam, hátramentem, és megállapítottam, hogy a gumi cafatokban lifeg a felnin.
Gond egy szál sem, cseréljünk kereket. Vissza is ültem, és kérdem a párom, hol a pótkerék?
Itt jött az első meglepi: a Vivarohoz nincs pótkerék.
Ez fantasztikus.

Előkotortam a segély telefonszámát, amit azonnal hívott. Ott valami debil, hülye lehetett a telefon végén, mert adategyeztetés után arról hablatyolt, hogy nincs garancia az autóra, mert nem lett szervizelve.
Vicces, mert pont onnan jövünk. Az autó egyéves, 28 ezer km van benne.
Szerinte a magyarországi szervizelés nem elfogadott.
Anyád!
Itt már a párom is felemelte a hangját, hogy inkább adjon valami írástudót. Ekkor okoska átkapcsolt a biztosítóhoz. Ott megnyugtattak, hogy minden ok. A biztosításunk full extrás.
Küldik a segítséget. Közben múlt az idő, engem meg szólított a természet. Egyre jobban hívott.
:D
Már kiszálltam, sétáltam, kiengedtem az övem, de a segítség sehol. Én meg lassan bepisilek.

Milyen igazságtalan a sors. A pasik csak kilógatják és el van intézve. Bárhol, bármikor.
Itt állok a leállósávban, az autók ezerrel húznak el, mellettem egy erdő, de nem lehet bemenni, mert ott a kétméteres kerítés. Még az sem zavart volna, hogy átvágjak a csalánon, ami az árokparton nőtt.
Közben több egyeztetés sárga angyallal, akik még el sem indultak.  Egyre gyorsabban csárdásoztam, párom egyre hülyébb opciókkal állt elő, hogyan segítsünk problémámon.
Persze, az ember (én) kínjában nevet, ami szintén nincs jó hatással a záróizmokra.
:)
Miután semmi okos nem jutott az eszünkbe, megkerestem a csalános végét (közben majd az árokba döntött néhány nagyobb autó által keltett széllökés),  meg az árok legmélyebb pontját. Szerencsémre, még nem vágták le a füvet.
Illem ide, vagy oda, kiizzadni nem tudom.



Megint telefon. A segélyszolgálat talált gumist, 200 frankért kicserélik. Jó-e? Erre mit lehet válaszolni? Persze, hogy jó, ott nem maradhatunk.
Ismét várakozás, ismét telefon: a "hilfés" ember hívott újfent, mert nem világos hol vagyunk.
Nem tudom, mi nem világos abban, hogy "Gossau után Zürich felé, a 368-as km-nél."  Na, mindegy, Megint eltelt vagy fél óra, és egyszer csak megláttuk a villogó sárga kisautót. Hurrá!
Egyébként szuper az a járgány, mindennel fel van szerelve. Egy mozdulattal billentette fel a kocsit. Emberünk majdnem F1- es szerelő gyorsaságával cserélte a kereket, és emelte bakra kocsinkat. Én beültem mellé.
Így sem utaztam még.

Nem ezzel, de ilyennel utaztam.

"Imádtam."
Markus, mert mint kiderült így hívták, tolta nekem a svájci németet, itt-ott elkapva egy szót próbáltam kitalálni, hogy mit akar.
Nem sok hangulatom volt beszélgetni, és hamar rájött ő is, hogy nem sokat értek, de nem adta fel.
:)
Nem baj, haladunk.
Egészen az első kihajtóig tartott a boldogságom, amikor visszafordultunk és "richtung a határ" folytattuk utunkat.
Neee!
Deee!

Vagy 20 km vissza, a határ első faluja. Rheineck, itt jöttünk át.
Egyre jobb.
:(
Már vártak bennünket. Viszonylag hamar kicserélte a srác a gumit.
Nagyon kedves volt, furcsálltam is, hogy egy svájci szombat este ilyen barátságos legyen. Mint kiderült nem is az, majdnem földi, cseh.
Fizettünk, és útnak indultunk, ismét.
Röpke 3 órát tartott a kis közjáték. Örültem, hogy végre elhagytuk  helyet, amit "megjelöltem."
Párom mondja, közben este lett, legalább nem szívunk a "gubricsnál". (Ez egy néhány km-es alagút, ahol 10-ből kilencszer dugó van).
Már a zürichi elkerülőn járunk, ahol látom, hogy állnak az autók. Az utolsó másodpercben kapta félre a kormányt és mentünk el a reptér fele.
Mi jön még? Soha nem fogunk hazaérni.
Mi a bánatért van dugó este 8 órakor?
Mindegy, haladjunk!
A reptér fele legalább nem volt dugó.
Még egy kis kocsikázás, aztán végre kiszállhattunk.
Itthon.


10 megjegyzés:

  1. Mozgalmas út! Különösen a hova guggoljak DD. Én a sivatag közepén jártam így, ráadásul a sofőr is ott volt, sehol egy bokor, egy fa, nagyon zűrös volt de nem mentem el, kitartottam, na meg féltem hogy a homokból valami állat belecsíp a sejhajomba

    VálaszTörlés
  2. Szia! Ez most tudom nem vag a temaba, de hatha tudsz vmit tanacsolni. Ma osszefutottam Franciaorszagban a svajci hatar mellett 5 elcsigazott magyarral. Epitkezesi vallalkozonal dolgoztak svajcban, aki szinten magyar, feketen...napi 10-12 orat....termeszetesen kidobta oket fizetes nelkul...van akitol a szemelyit is elvettek. Semmi penzuk nem maradt...elkuldtem oket a Polgarmesteri Hivatalba ma esti szallas ugyben...holnap jonnek be a Voros Kereszthez hozzam. Papirok nelkul nem tudnak eljutni Bernbe, nincs is penzuk...esetleg adjak fel magukat a hatarorsegen? Itt kovalyognak a szerencsetlenek. Nagyon undorito ez az egesz...esetleg van vmi otleted? Feljelentest hol kell tenni a ceg ellen, milyen lehetosegeik vannak jogorvoslatra? Svajcban....
    Koszonom, Vivi

    Remelem epsegben hazaertetek tegnap!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. szia,
      Bevallom, ilyennel még nem találkoztam.
      Mindenképp a helyileg illetékes Gemeindébe kellene bemenni.
      Ők bizonyára tudnak felvilágosítást adni, hogy mik a lehetőségeik.
      Feljelentést az Arbeitsamtnál lehet tenni.
      Ha nincs a kezükben semmilyen szerződés, nem sok esélyük van sajnos.
      :(
      Sajnálom.

      Törlés
  3. Igy gondoltam en is :(( nincs bizonyitek. Koszonom azert! Mindegy most mar itt vannak Fr-ban, vhogy el kell jutniuk Parizsba a nagykovetsegre ott intezik a papirokat, a hazautat, majd megprobalok vmi segelyszervezetet talalni holnap vagy a rendorseget aki finanszirozna az utat Parizsig. Genfben dolgoztak. De sok a naiv ember Magyarorszagon....igazad van egyebkent, ime a tokeletes Svajc (ez ironikus volt) majd biztos sokan gondoljak, mert magyar volt a vallalkozo...de Svajcban tortent...itt felenk egyre tobb ilyen esetrol hallani, svajci vallalkozo is megteszi sajnos a kulfodiekkel:-((

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem akarom védeni a magyar "vállalkozókat", mert sok köztük is a tróger, de ez nem nemzetfüggő. Sok esetben a svájcitól tanulhatnánk. :(
      Tudnék mesélni. :(

      Törlés
    2. Igen...sajnos...de szep autoval jar, szep haza van, vasarnap templom...a svajci talpig becsultes, tokeletes ((-: a Kelet-europai meg termeszetesen nem...svajci "olyat"nem csinal....en is tudnek meselni......most nagyon fel vok haborodva. Egyszer vki tolem is kerte, hogy szerezzek feketen magyarokat szuretelni 1000! €-ert ( minimalber 1200) termeszetesen utazas, szallas, ellatas sajat zsebbol. Az illetot elkuldtem egy hatarozott nemmel es orulhetett, hogy nem jelentettem fel, bevallom megfordult a fejemben....

      Törlés
  4. Azon a reszen, a repteri lehajto meg a gubrist kozott mindig dugo van... katasztrofa az egesz, mi itt lakunk Seebachban, regebben mindig arra jartam haza a melobol, de inkabb atszoktam egy Opfikoni kerulore...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Megértem. Mi Bülach- Höri-Baden fele " menekültünk."

      Törlés
  5. Haha, ez vicces volt (iróniával értem persze...)

    Amúgy szerintem a másodgenerációsokban benne lehet valamilyen együttérzés az új elsőgenerációsokkal szemben, hiszen egész gyerekkorukban azt hallhatták, hogy miken mentek át a szülők Ausländerként. De lehet, hogy ez nem így van.

    Lukas Meier

    VálaszTörlés