2015. január 29.

Háromból egy...

Néhány hete panaszkodtam a barátnőmnek, már fogalmam sincs, hogy mivel kapcsolatban. Akkor azt mondta, hogy máshol is vannak ám problémák, ne gondoljam, hogy csak velünk történik minden marhaság.
Aztán tegnap felhívtam és elmeséltem a hétfői napunkat, erre csak annyit jegyzett meg, hogy "tényleg minden baromság veletek történik".

Hétfőn megyek a garázsba és látom, hogy a jobb első kerék mintha laposabb lenne. Amikor beültem már a visszajelző lámpa is világított. Hurrá, újabb defekt, de legalább nem jártam úgy, mint ITT:

Este jön haza a lányom és azonnal hív a garázsba. Az autó valami egészen életszerűtlen hangot ad ki magából, miután leállította. Hurrá. Hát ez meg mi?
Este a fiúk is megnézték és próbálták diagnosztizálni. Hogy ne legyen nagyobb baj, levették az aksit.

Kicserélték az én kerekem is, hogy legalább másnap tudjak közlekedni a pótkerékkel.
Kedden, mi lányok elkezdtük az ügyintézést.
Először mentünk a gumishoz.
Mutatjuk, hogy van egy helyes csavarunk.
Áááá, mondja a szerb, ezt nem lehet megcsinálni, mert balesetveszélyes, csere kell. Mi van? Most vettem 2 hónapja a gumikat, ha nem kapok ugyanilyet (miért kapnék?), akkor egyből kettőt kell vennem, mert ugye, egy tengelyen egyforma kell legyen.
Mondom, fantasztikus. Akkor veszünk. Szeme egyből felcsillant, de rögtön el is vettem a kedvét. Majd én megveszem, idehozom és felszerelheti.
Közben felhívom a párom, hogy nem intéztem semmit. El kellett tartanom a telefont a fülemtől, rögtön eldurrant az agya.
Jogosan.
Mondja, hogy tök hülyének nézett a manus: rám énekli a gumikat, a "rosszakat" némi térítés ellenében ottfogja, majd szépen elszállítja Szerbiába és jó pénzért eladja. Kiváló üzlet. Neki.
Nyer az új gumin, a szerelésen és a "régin".
Aha, nekem meg tollas a hátam.



Ok, akkor egyből egyet nem sikerült elintézni.
Jöjjön a második.
Kondibérletet akartunk venni. Átmentünk a másik városba.
Upsz, az ajtó zárva. Bérletet venni csak este 5 után lehet.
Ok, ezt megnézhettük volna, de a nagy rohanásban megfeledkeztünk róla.
Akkor kettőből semmi.

Jöjjön a kisautó probléma.
Hazajöttünk, lány felhívja a biztosítót, hogy küldjék a sárga angyalt.
Na, itt ültem fenékre.
Azt mondja a telefon túloldalán ülő illetékes elvtársnő, hogy a mi biztosításunk nem terjed ki erre.
MI VAN?????
Mi az hogy nem terjed ki?
Minden autónk vollcascos, ráadásul ez a legkisebb autó és erre a legdrágább a biztosítás, és nem viszik el?
Lábon kihordtam egy infarktust.
Forgattam a papírokat, mint a bűvös kockát, de csak azt láttam, hogy ez bizony rendben van.
Mindegy, biztos én vagyok a hülye.

Ok, akkor mi legyen?
Ott nem maradhat.
Először csak bosszú gondolatokat forraltunk, hogy hol lettünk átbaltázva, a kereskedő vagy a biztosító által.
Egy órányi anyázás után arra jutottunk, hogy megoldjuk másképp, másnap. Mert hülye azért nem vagyok...
:)
Már picit lenyugodva, mondom a gyereknek hívja fel őket ismét, hogy kérdezze meg, hogy mégis mit kell tenni ahhoz, hogy élesítsük ezt a szolgáltatást is?
Most egy másik ember vette fel. Adategyeztetés, majd gyerek előáll a problémával.
Másik oldalon csend. Azt mondja, hogy nem érti.
A biztosításunk teljesen rendben van, küldi a segítséget.
Itt mi csendesedtünk el.
Most akkor mi van?

Valószínű, az első alkalommal egy írástudatlan ült ott.
Vagy nem jól nézte meg a szerződést, vagy nem is a miénket nézte.
Passz.
Fantasztikus.
20 perc múlva ott volt a tréler és átvitte a szomszéd faluba a verdát. Ott van szakszervíz.

Háromból egy...

Másnap a párom elvitte a gumit egy másik szervizbe, ott megcsinálták egy hang nélkül.
Este ki lett cserélve.
Elmentünk még a kondiba is.
Az is pipa.
Lehet, hogy egy napra csak egy ügyet kellett volna tervezni?
Végül 3 nap alatt csak sikerült elintézni mindent.

1 megjegyzés:

  1. Nézd pozitívan!
    A nehézségek és átcseszési kísérlet ellenére mindegyik problémát rövid időn belül megoldottátok.
    Ez sikerélmény.

    Én

    VálaszTörlés